Popsitörlő teszt No.1

Fontos volt számunkra, hogy többféle törlőkendőt kipróbáljunk. Elsősorban azért, mert a pici bőre máshogy reagálhat az összetevőkre. Persze nem ragaszkodunk egy márkához, gyakran nézegetjük az akciós újságokat, hogy hol van kedvezőbb áron popsitörlő.
A szempontok, amiket vizsgáltam a törlőkendőknél:  praktikum (mennyi darab jön ki egyszerre), visszazárhatóság, mérete, nedvessége.

Pampers Sensitive

Ami a csomagoláson szerepel: nem tartalmaz parfümöt, alkoholt, bőrgyógyászatilag tesztelt, gyengéd az újszülöttek bőréhez

Amit mi tapasztaltunk:

• Volt, hogy csak egy darab jött ki, volt hogy megszámlálhatatlan mennyiséget tudtam volna kihúzni, ha a másik kezemmel nem akadályozom ezt meg 
• Visszaragasztás után nagyon hangosan lehet újra kibontani, éjszakai pelenkázáskor nagyon zavaró. Ez igaz más változatára is a márkának.
• Átlagos méretű, jó a fogása, nem túl kicsi, de ha nagyobb lenne, akkor biztonságosabban lehetne vele törölni
• A nedvességtartalma nem rossz, az alapvető feladatát el tudja látni, de nem elég hatékony a kicsit szárazabb termés esetén

Libero

Ami a csomagoláson szerepel: színezék- és alkoholmentes, bőrgyógyászatilag tesztelt, aloe verát és kamillát tartalmaz, lágyan tisztít és hidratál

Amit mi tapasztaltunk:

• A kendők egyesével kijönnek, ami a sokféle kendő kipróbálása után elég meglepő volt
• A visszazárhatósága ugyan olyan, mint bármelyik másiknak, annyi különbséggel, hogy itt a jobb oldalon van a nyitófül.
• Ez talán a legkisebb méretű, eltűnik a tenyérben, többre van szükség egy-egy pelenkázáshoz mint a többi esetében
• A nedvességtartalma hagy némi kivetnivalót maga után. Talán az összes közül ez a legkevésbé nedves.

Neugranormon

Ami a csomagoláson szerepel: parabén- és alkoholmentes, klór- és formaldehidmentes, pH-semleges, aloe vera és kamilla kivonattal, gyengéden ápol és tökéletesen tisztít

Amit mi tapasztaltunk:

• Minden alkalommal több darab jön ki, eddig nem volt olyan alkalom, hogy csak egy darabot sikerült volna kivenni. Ez igazán praktikus, amikor az egyik kezemmel a gyerek lábait tartom, a másikkal meg törlőkendőt próbálok kirángatni a csomagból. :S
• A csomag bal oldalán fel van tüntetve a "Nyitás" felirat, és a gyengébbek kedvéért még egy nyíl is mutat a nyitófülre. Az a kis csomagolóanyag rész, aminek fel kell jönni a ragasztós résszel együtt, na az nem mindig szokott feljönni. 
• Elég nagy a mérete, nem tűnik el a tenyérben
• Nagyon jó a nedvességtartalma, elég vizes, így minden könnyen leszedhető a popsiról

Babydream (Rossmann)

Ami a csomagoláson szerepel: színezőanyagoktól mentes, növényi olajokkal és jojoba olajjal (van bio-körömvirággal készült változat is, pamutból), gyengéd és alaposan tisztít

Amit mi tapasztaltunk:

• A kendők legtöbbször egyesével kihúzhatók, de gyakran 2-3 darab össze van ragadva és egyszerre jön ki.
• Könnyen visszazárható, de a zárórész könnyen felszakadhat, ha elsőre erősebben bontjuk ki
• A nedvességét sokáig megőrzi, az utolsó 1-2 darab szokott kiszáradni. Ha elég nedves a kendő, akkor az esetlegesen bőrre száradt vékony kaki réteget is le lehet vele törölni
• A mérete jó, talán a legnagyobb, de lehetne vastagabb

• Eddig háromféle változatot találtunk: a kék, ami aloe verával és kamilla kivonattal van, a rózsaszín, ami "extra sensitive", szintén aloe verával, és a szintén kék, de apró sárga virágokkal díszített, ami körömvirág kivonatottal van dúsítva
• Ezt 80 darabos kiszerelésben árulják. 

Babylove (DM)

Ami a csomagoláson szerepel: nem tartalmaz színezéket, illatanyagot, szilikont, alkoholt, parafinolajat, szappant, ásványi olaj alapú és állati eredetű összetevőket

Amit mi tapasztaltunk:

• Az elő kibontáskor kb. 10 lap egyesével jött ki, majd összeragadt 2-3 lap. De ezután megint egyesével kijön.
• A nyitófüle elég nagy. Maga a ragadós rész jól visszazáródik, csendesen nyílik.
• Nos, a nedvesség. Igazából nem nedves, de maga az anyaga kissé szivacsos, így összességében jól használható törlésre. Persze, nem azt vártam, hogy tocsogjon a víztől, de elfogadnám nedvesebbre, és tökéletes lenne.
• A mérete átlagos, megegyezik a Rossmann-ossal. Jól hajtogatható, egy lap többfunkciós, kétszer, háromszor lehet vele törölni, egy pelenkázás alatt.

• Ennek eddig három változatával találkoztam: a fehér színű Sensitive (ultra sensitive változatot is láttam már), a zöld színű aloe verás, és a  szintén zöld mandulaolajos
• Ennek van 30 darabos, és 80 darabos kiszerelése is

Babytime (Penny)

Ami a csomagoláson szerepel: pH-bőrsemleges, illatanyag-mentes, ásványi olaj és színezékmentes, bőrgyógyászatilag igazoltan bőrbarát, puha és tépésálló, kamilla kivonattal és pantenollal

Amit mi tapasztaltunk:

• A darabok könnyen szétválnak, bár nem annyira könnyen jönnek ki kezdetben.
• Az első komoly feladat, megtalálni, hogy hol nyílik. A fény felé fordítva, a bal alsó, és felső sarokban látszik valami D betűre hasonlító perforálás. Na, nem ott. A jobb oldalon van egy kis fül szerű rész, azt kell, komoly harcok árán felfeszíteni.
• A nedvessége hagy némi kívánnivalót maga után. A kendővel lehet popsit takarítani, de ez elsősorban a letörlésre korlátozódik, a popsikenőcsöt nem szedi le.
•  A mérete átlagos, igazából említésre se méltó, nem befolyásoló tényező.

Persze, ezeken kívül rengeteg fajta törlőkendővel találkozhatunk a boltok polcain. Vannak az üzletekben saját márkás termékek, mint pl. az Interspar-é, vagy neves, márkás törlőkendők, például a Johnson's (ez tudomásunk szerint kőolaj származékokat tartalmaz). De a lényeg, hogy mi ezeket próbáltuk ki, ezekből gyakran látni duo- vagy quatropack-ot, ami akciós, így jobban megéri. Rengeteg popsitörlő fogy, több, mint pelenka, hiszen egy-egy pelenkázáskor minimum 2 törlő kell, de van, hogy 5. Ezért az ár-érték arány is fontos. Nekem ezekről van véleményem, lehet, hogy később mást is ki fogok próbálni, és ha így lesz, egy kiegészítő bejegyzést fogok róla írni.

Az első... (1)

Ebben a bejegyzésben leírom nektek "az elsők" tapasztalatát. Itt nem a kórházban töltött időre gondolok, hanem arra az időszakra, amikor már otthon voltunk. Mivel egy kisgyerekkel, főleg ha az az első :), akkor sok alkalom az első lesz. Ezért egyfajta bejegyzés sorozatot tervezek. Amikor jön valami új, akkor azt megosztom veletek. Akkor kezdem is a sort az otthon töltött napok "első" élményeivel.

...öltöztetés

Már a kórházban is kénytelen voltam átöltöztetni a kicsit, mert egy-egy pelenkázáskor történtek kisebb balesetek. :) Viszont body-t, tipegőt, zoknit csak itthon adtam rá először. A hazajövetelkor a ruhát a csecsemős nővér adta rá.
Amikor hazaértünk, akkor kellett először levetkőztetnem a kicsit. Ez akkor még persze nagyon esetlenül ment. Olyan kis törékeny volt, nem mertem szinte megfogni sem, nemhogy a könyökét hajlítani, vagy a fejét emelni, hogy le- vagy éppen felhúzzam a ruháját. Kissé esetlen voltam akkor, nehezen ment. Még szerencse, hogy akkor nem járt a keze vagy a lába annyira, így viszonylag gyorsan sikerült a művelet.
Persze, én is olvastam praktikákat, meg néztem videót, hogy "összegyűrjük" a body ujját, és úgy húzzuk rá a karjára, meg hogy nem a gyereket rángatjuk bele a ruhába, hanem a ruhát húzzuk rá. Csak ezek elméletben (és később, ahogy belejöttem gyakorlatban is) nagyon jól hangzanak. De az első alkalommal sokkal esetlenebb voltam.

...pelenkázás

Amikor hazaérkeztünk, szinte ez volt az első teendőm. Még kicsit bátortalanul kezdtem neki, de mivel a kórházban már elég sokszor csináltam, így nem volt annyira rémisztő. Persze az, hogy szinte az egész család ott állt körülöttem, mert látni akarták, hogy meg van-e mindene a kicsinek, egy kicsit zavaró volt. Enyhén kapkodósra is sikerült ez a pelenkázás, mert közben még Zsoltit is instruáltuk, hogy mit hozzon a gyógyszertárból.

A legfontosabb tapasztalatom: minden legyen kéznél. Oda kell készíteni mindent, amire szükség van. Ez főleg addig lényeges, amíg a köldökcsonkot is ápolni kell, mert sokkal több dologra lesz szükségünk, mint később. A pelenkázáshoz szükséges természetesen a pelenka, a törlőkendő, a popsikenőcs. A köldökcsonk ápolásához pedig steril vatta (később a biztonsági fülpiszkáló is tökéletes), alkohol, hintőpor, és steril gézlap kell.

...szoptatás

Ez az első pelenkázás után rögtön következett. Vettünk egy pólyát, amibe beletettük a kicsit. Az ágyon felhalmoztam a párnákat, annak dűltem neki, törökülésben ültem le, és az alá a térdem alá, amelyikre a pici fejét helyeztem, betettem egy párnát, hogy egy vonalba kerüljön a feje a cicimmel. Ez volt az első olyan alkalom, amikor nem fekve szoptattam. Így sokkal jobban meg tudtam támasztani a mellemet, és a C fogás is könnyebben ment. 
Persze később rájöttem, hogy a büfiztetés miatt ez sokkal macerásabb, és éjszaka is túl sok teendővel jár. Ezért áttértem egy régi, téglalap alakú díszpárnára. Erre gyorsabban rá tudom tenni, és fel tudom róla kapni, főleg, ha pl. bukik. Éjszaka is sokkal figyelmesebb vagyok, éberebb, mert a párnáról legurulhat, így jobban kell rá figyelnem.

...éjszaka

Na ez az, amire a legkevésbé emlékszem. :) Azt tudom, hogy este 8 körül etettem meg utoljára, és ezután, fél 9-kor vagy talán 9-kor tettem le aludni a kicsit. Besötétítettem, de felkapcsoltam egy halvány fényű lámpát, ami egész éjszaka világított. Sajnos éjjeli fényt nem nagyon tudunk hova tenni, mert minden konnektor alacsonyan van. (Még gondolkozunk valami olcsó, de jó megoldáson). A lényeg, hogy a kezdetektől igyekeztünk megkülönböztetni az éjszakát a nappaltól. 
Abban biztos vagyok, hogy kétszer kelt fel Dominik, egyszer éjfél körül, egyszer pedig hajnalban, fél 4 táján. Utána pedig 7 óra tájban kezdődött a reggel. Persze hozzá kell tenni, hogy egy-egy etetés jó fél óra hosszat tartott. Ekkor még a székben ülve, és a gyereket a pólyába téve szoptattam. De rá kellett jönnöm, hogy ez túl kényelmes, és a fáradság, álmosság miatt én is elalszom, ültő helyemben, ezért valami "kényelmetlenebb" helyet kellett keresnem. Később már az ágyon szoptattam, rövid ideig a pólyával, később a párnán.
A legfontosabb tapasztalatom, hogy meg kell találni a legjobb, legkényelmesebb, a hátat legjobban megtámasztó helyzetet és helyet. De ehhez kísérletezni kell. Mert én is elhatároztam, hogy így és így lesz majd, de amíg a gyerek nem volt az ölemben, addig nem tudtam igazán kipróbálni, és rájönni, hogy nem jó.


...fürdetés

Ezt csak kedden, vagyis a második otthon töltött napon ejtettük meg. Mivel az volt a terv, hogy majd elvisszük a kicsit sétálni, utána hazajövünk, fürdés, etetés és alvás, így igyekeztünk időben kb. ehhez igazodni. Sajnos ez (se) úgy alakult, ahogy terveztem. Zsolti aznap dolgozott, és csak 1/4 9 körül ér haza ilyenkor. De szerettem volna megvárni, hogy ott lehessen az első fürdetésnél, hiszen olyan sok mindenből kimaradt. Viszont a kicsi nem igazán bírta, már nagyon éhes volt, türelmetlen, nyűgös, így hamarabb elkezdtük. Mire Zsolti hazaért már talán le is ültem etetni. Nekem mindez nagyon fájt, mert én nem akartam kihagyni őt ebből. Jó lett volna, ha otthon van, és együtt fürdetünk. Annyira megviselt ez lelkileg, hogy a törölközés nagy részét végig sírtam.
De visszatérve a fürdésre. Akkor anya segített nekem, mivel ezt még csak látni se láttam a kórházba. Először le kellett vetkőztetni a kicsit, majd beolajozni a fejét és a hajlatokat. Így került bele a kádba. Itt a fürdetővel lemostam a kicsi testét, a legkevésbé koszostól a koszosabb felé, ügyelve a hajlatokra, és az intim területekre. Az első alkalommal a kicsi átfordítását, és a hátának, tarkójának és a fenekének a megmosását anya végezte, másnap már én.
A picit én vettem ki a vízből és tettem rá a pelenkázóra terített törölközőre. Közös erővel törölgettük meg az egész testét. Majd egy vatta segítségével minden hajlatát behintőporoztam. Ezt követte a pelenka, majd a body, és végül a hálózsák ráadása.

...séta

Szombaton, amikor Dominik csak 9 napos volt, akkor ejtettük meg az első sétát. Minden bevezetés, vagy szellőztetés, fokozatosság nélkül belevágtunk a közepébe. Délután 5 után indultunk el, és este 7 körül, a fürdetés idejére érkeztünk haza. Egy jó másfél órás sétát tartottunk a Népkertben. Csend volt, jó levegő, kellemes idő. A pici végig aludta az utat. Az se zavarta, hogy kivettük a mózeskosárból, és készítettünk néhány családi képet.

Gyerekágyas osztály

Ahogy azt ígértem, összeszedtem a gyerekágyas osztályon töltött 4 napom eseményeit. A napirend nagyjából ugyan úgy zajlott minden nap, így ezzel nem szeretnélek titeket négyszer fárasztani. Igyekszem kiemelni a napok legfontosabb, és tanulságosabb részeit.

A "napirend" hozzávetőlegesen így alakult - már ha jól emlékszem:
5-kor ébresztő, ekkor szoptatás
7 körül elvitték a piciket
8 órakor volt a vizit
9 körül reggeli
10 óra tájban visszahozták a kicsit
11-12 között látogatás
13 után ebéd
14-17 között látogatási idő
18 után vacsora
Ezután már mindenki úgy osztotta be az idejét, ahogy akarta. Ilyenkor mentünk el felválva zuhanyozni.

A szülés után pénteken, 11-én hajnalban, kb. 2 órakor kerültem be a szobába. Bár aludni nem tudtam, az agyam mégis teljesen ki volt kapcsolva. Az egyetlen, ami megmaradt, az a szomszéd kisbaba sírása, de elsősorban azért, mert belegondoltam, hogy az enyém is sírdogálhat majd az éjszaka.
A pénteki nap, és amúgy mindegyik, 5 órakor kezdődött. Ekkor hozta be egy csecsemős nővér a kicsit, és letette mellém. De a "legjobb" az volt az egészben, hogy nem mondott semmit, hogy mit kéne csinálni, vagy miért tette le, csak kiment. Jó, persze, rájöttem, hogy szoptatni kell, de az volt az első, ha a szülőszobait nem számolom. Először nem igazán ment a szoptatás, mert a kicsi nem tudott rácuppanni a cicire. Ezt a nappalos csecsemősnek meg is említettem, aki erősen megszorította a vállát. Erre persze felsírt, de ennek ellenére nem sikerült etetni. A csecsemős nővér javaslatára bimbóvédőt használtam, ami be is vált.
A reggeli vizitkor elég hirtelen mozdultam, és úgy feküdtem hanyatt, hogy az egyik varratom megszúrt, olyan volt, mintha belefúródott volna a bőrömbe. Ez a fájdalom egész idő alatt megmaradt, ami megkeserítette az ülést a kórházban is, és később itthon is.
Pénteken mindkét látogatási időben jöttek hozzánk, de a későbbi napokban csak délután. Megmondom őszintén, nem is bántam, mert az a kis pihenés is sokat számított a délelőtt folyamán. Ekkor még nem a kicsi körüli teendők fárasztottak ki, hanem az alváshiány hatott rám.
Ezen a napon volt az első pelenkacserém, és egyben az első köldökcsonk ápolásom is. Mivel a procedúra idején nem volt csecsemős nővér a környéken, ezért az aznap újonnan érkezett szobatársunk, Marianna mutatta ezt meg nekem. Később persze pont pelenkázáskor jelent meg a csecsemős nővér, és ő is megmutatta a módszerüket. A lényeg az, hogy az alkoholba mártott vattát határozott mozdulattal kell keresztül húzni a köldökön. Ezután hintőport kell rászórni, és egy steril gézlapot ráhelyezni. Amikor teljesen tudatosult bennem, hogy ez nem fáj neki, csak hideg, máris sokkal ügyesebben, és határozottan oldottam meg ezt a feladatot.
A nap folyamán bejött a gyerekágyas osztály nővére is. Nekem, mivel katéter volt behelyezve az első éjszakára, fontos volt, hogy pisiljek, ami szerencsére sikerült is. De emellett mindenképpen "produkálnunk" kellett székletet is. Na ez először nem ment, így valami löttyöt adtak mindenkinek, de rajtam kívül ez mindenkinek használt. Így este kaptam hashajtót, ami szombatra hatott is.
Pénteken este megkérdeztük a csecsemős nővért, hogy volna-e lehetőség arra, hogy elvigyék a kicsiket. Mivel bababarát kórház, így a gyerekek velünk vannak egész idő alatt, csak a reggeli vizsgálatra viszik el őket. De mivel Marianna aznap, én éjfél körül szültem, nekünk megengedték. Vessen rám követ, aki akar, de akkor és ott ez volt a legjobb megoldás. Az alváshiány okozta kimerültségtől, és a sebem szúró fájdalmától nem tudtam volna úgy figyelni a picire, ahogy azt kellene. A többi éjszakán persze már velünk voltak a kicsik.

Így nézett ki pénteken a kisfiam:

A szombati nap összességében nem tartogatott nagy érdekességet. A menetrend a szokásos volt, napközben a kicsi evett, aludt, és kakilt. :) Az éjszaka ment kicsit nehezebben, mert nem akart aludni, mintha nem lakott volna jól. Kezdtem kicsit elkeseredni, hogy nem indult meg rendesen a tejem, ezért elmentem egy kis pótlásért. De annak ellenére, hogy megitta, nem akart a "kiságyában" aludni, ezért magam mellé vettem, és akkor elaludt.

A vasárnap délelőtt, amikor visszahozták a kicsit, érdekes, édeskés illatot éreztem. Mariann babájának is ilyen illata volt. Amikor bejött a csecsemős nővér, akkor említette meg a korábbi pozitív GBS leletet. Mariannának is pozitív volt a lelete, és emiatt antibiotikumot kellett adni a babáknak, annak volt olyan édes illata. Az antibiotikum kúra 5 napig tart, reggel és este kellett adni, etetés előtt egy adag Unasint. Viszont amíg a gyerekorvos nem bólint rá, addig nem mehetünk haza. Ez eléggé rossz hatással volt ránk, próbáltuk egymást nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Igyekeztünk nyugodtak maradni, nehogy hatással legyen a tejtermelésre.

Már vasárnapra sokat formásodott:

Hétfőn délelőtt csak a gyerekorvosra vártunk. A reggeli vizit után a nőgyógyász minket megvizsgált, és mivel mindent rendben talált, így a részükről bármikor hazamehettünk. Végre bejött a gyerekorvos, aki elmondta, hogy az ÁNTSZ-nek küldtek tenyésztést, és az eredményről csak 11 után tud érdeklődni, mert azt rá kell írnia a pici zárójelentésére. Ismét várakozás volt, de lassan elkezdtem pakolászni. Nagy nehezen kiderült, hogy 99,9999%, hogy mehetünk haza, így Zsoltit már be is rendeltem a kórházba, aki a parkolóban várt amíg nem szóltam. Végül 13 óra után közölték, hogy mehetünk, csak még meg kell várni a zárójelentéseket.
Végre bejött a gyerekágyas osztály nővére, majd a csecsemős nővér, és hozták a papírokat. Elmondtak minden fontos információt, odaadta a csecsemős a kezdőcsomagot, segített felöltöztetni a babát. 

Majd Zsolti feljött, hozta a hordozót. Betettük a kicsit, lementünk a kocsihoz, bekötöttük a hordozót és hazamentünk. :)

Szülőszoba

       Végre elérkezett ez a pillanat is. Bár már 2 hete vagyunk itthon, de sajnos csak mostanra sikerült befejeznem ezt a bejegyzést.
Most megosztom veletek részletesen kisfiunk születésének történetét. :) Igyekszem minél őszintébben, kertelés nélkül, amennyire emlékszem, részletesen beszámolni az eseményekről.

        Az egész hajnalban, 4:30 körül kezdődött. Felkeltem a szokásos éjjeli pisiléshez, és miközben végeztem a dolgom, éreztem egy pukkanást, mintha levegő szorult volna a folyadékba. Akkor még nem igazán foglalkoztam vele. Viszont amikor felálltam elfolyt a magzatvíz, kb. 1 liter.

       Anya épp otthon volt, reggelre ment dolgozni, felkeltette az öcsémet, mert Zsolti éjszakás volt, hogy menjen be helyette. Én felhívtam Zsoltit, közöltem vele, hogy mi a helyzet, próbáltam nyugtatni, hiszen még csak fájásaim se voltak.

Amíg vártam, hogy Zsolti hazaérjen, addig folyamatosan szivárgott a víz. Lezuhanyoztam, felöltöztem, betettem egy betétet, bár ennek nem sok haszna volt. Amikor Zsolti megérkezett, felkapta a táskákat, és bementünk a kórházba.

      A papírjaim szerint 5:11-kor vettek fel az osztályra. A nővér adott egy hálóinget, amibe át kellett öltözni. Hívták az ügyeletes orvost, és amíg rá vártunk, felvették az adataimat, és meghallgatták a pici szívhangját. Az orvos megvizsgált, de akkor még alig voltam 1 ujjnyira kitágulva. Ezután kitöltöttek, és aláírattak velem egy halom papírt, köztük beleegyező nyilatkozatot a császármetszés esetére.

Eddig Zsolti csak ült kint az ajtó előtt, és várt. Kimehettem hozzá, de haza kellett küldenem, mert még messze volt a szülés.

       Amikor visszamentem, be kellett pakolni a táskákat a szekrénybe. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha a szekrény nem 40x150 cm lett volna, elég érdekes puzzle feladat volt. Az összes holmim közül csak vizet, szőlőcukrot és a telefont vihettem be. Bevittek a szülőszobára, ahol a napom hátralévő részét töltöttem.

        Hozzávetőlegesen 6 órától az "én" egy ágyas szülőszobámban tartózkodtam. Mint kiderült, ez nem mindig annyira pozitív. De kezdjük az elején. A szülésznő bekötött infúziót, és rám kötötte a CTG-t. Kezdetben 15 percenként, majd később 10 percenként voltak fájásaim, de ezek elég gyengék voltak, inkább kellemetlen volt, mint fájdalmas. Egy idő után viszont a fájások kezdtek ritkulni, rendszertelenné válni.

       12-kor jött a szülésznő, és javasolta, hogy keljek fel, menjek el a mosdóba, sétáljak, bízzuk a dolgot egy kicsit a gravitációra. Elmentem a táskámhoz, és titkon megettem egy croissant, hiszen már hajnaltól étlen feküdtem, és fogalmam se volt róla, hogy vajon mikor fogok szülni. Bevittem magamhoz még egy csomag papír zsebkendőt, mert én is szükségét éreztem, meg Zsoltira is gondoltam.

13 órakor a - megfigyeléseim alapján - takarítónő hozott nekem egy tányér levest. Annak ellenére, hogy ettem egy kicsit, és kórházi koszt volt, nagyon jól esett. Ettől a gesztustól én olyan hálát éreztem, amit nem is tudok szavakba önteni.
    Már azon gondolkoztam 14 óra körül, hogy visszafekszem, amikor jött az egyik szülésznő, és épp ezt javasolta. Ismét infúzió, és CTG-re kötés következett, valamint a várakozás. Volt néhány fájásom, de nem volt benne rendszer.

A huzat 15 óra tájban becsapta a szobaajtót, én pedig kicsit szunyókáltam, bár nem nevezném pihentetőnek. Minden apró zajra felkeltem, azon gondolkoztam, hogy figyelmi kell a fájásokat. Persze, ha fájt volna, akkor nem tudok aludni. :) De felesleges volt aggódnom, mert késő délutánig nem volt semmi változás.

     Azt nem tudom mikor, de kinyitották az ajtót, rám nézett az egyik szülésznő, majd magamra hagyott. A következő dolog, amire figyelmes lettem, az a nagy rohangálás volt. Ugyanis 17 óra körül egyszerre - ahogy én észrevettem - minimum 3 szülés is zajlott. Azt hiszem itt értem el azt a pontot, amikor besokaltam. Bár már korábban is megtettem, de most sokkal hosszabban beszéltem a picinek, biztattam az előbújásra, már sírtam, szellemileg teljesen ki voltam fáradva. De semmi sem használt, a helyzet nem akart változni.

     Az események végül 17:30 után kezdtek beindulni. Ekkortájt lehetett műszakváltás, mert egy újabb szülésznő nézett rám - a nap folyamán a negyedik. Ő viszont megvizsgált, és észrevette, hogy még megvan a buroksapka. Hívott is egy orvost, aki ezt megerősítette, fogott egy ollót, és megrepesztette (?).
     A szülésznő az előkészítést javasolta, kaptam beöntést, amit egy zuhany követett. Amikor visszamentem a szobába, megint felfeküdtem az ágyra, de az infúzióhoz még társult egy adag oxitocin. Így a fájások 19 óra után rendszeressé és erőssé váltak.
Bár ekkor még csak 3 ujjnyira voltam kitágulva, Zsolti mégis bejöhetett. Óriási pluszt adott, hogy már ebben a szakaszban is velem volt. Mielőtt Zsolti megérkezett volna, kaptam gázt, amit akkor kellett jó mélyen, szájon át beszívni, amikor a fájások elkezdődtek. Egy kicsit bekábultam tőle, de azon kívül, hogy olyan volt a tüdőm, mintha nem jutna oxigénhez, és egy enyhe fátylon keresztül érzékeltem a körülöttem zajló dolgokat, nem sok hatása volt.
Én épp ezért kértem epidurális érzéstelenítést, amit kb. 21 óra körül meg is kaptam. Ennek a hatása nagyjából egy óra hosszat tartott. Kezdetben a fájásokat szinte nem is éreztem, majd tompán, inkább feszítést. Majd a hasam bal oldalából kiindulva terjedt a fájás a köldököm felé. Amikor elég intenzíven éreztem a fájásokat, a szülésznő megvizsgált. Ekkor bő 3 ujjnyira voltam kitágulva. Így kaptam még egy adag epidurált. Viszont a vizsgálat miatt hamarabb kezdett erősödni a fájás, hamarabb megéreztem. Ismét vizsgálat következett, ekkor bő 4 ujjnyi voltam, ekkor már 23 óra körül jártunk. Megmondom őszintén, kicsit rájátszottam arra, hogy mennyire fáj, így még az előtt megkezdődött a szülés, hogy az érzéstelenítő teljesen kiment volna.

     A kitolási szak elején a szülésznő elmondta a menetet, a feladataimat. A lábaimat fel kellett tenni a tartóra, és egész idő alatt csukott szemmel kellett lenni. A fájás csúcsán mély levegőt kellett venni, bent tartani, nyomni és lassan kifújni. Egy fájás alatt 2 ilyen nagy levegőt kellett venni. Eközben a combjaimat a kezemmel magam felé kellett húzni.

Volt, hogy másodszorra nem sikerült olyan nagy levegőt vennem, így kicsi lett a nyomás. A feladat az volt, hogy  hang nélkül kellett kifújni a levegőt, de 2 alkalommal ez se sikerült. Csak, hogy teljes legyen a "hiba lista", a legelső alkalommal még a combomat se magam felé húztam. Az pedig már elenyésző gond volt, hogy az infúziós karomat két fájás között nem vettem le a combomról, és tettem magam mellé.
     Az egész folyamat során többször hisztiztem, amit az ügyeletes orvos meg is jegyzett. Persze én elnézést kértem a szülés közben is, és utána is, amikor összevarrtak. De lássuk be őszintén, volt okom hisztizni, hiszen hosszú volt a nap, fáradt voltam, kimerült, mind szellemileg, mind fizikálisan, bár akkor nem tudatosult bennem, de éhes is voltam, összességében elegem volt.

     Viszont annak ellenére, hogy már több, mint 18 órája vártam, a lényeg :) gyorsan lezajlott. Nem emlékszem pontosan, de kb 4 vagy 5 fájás után, de az biztos, hogy 23:20-kor megszületett Dominik, 3400 grammal, és 54 centivel.
Miközben én az ágyon feküdtem, addig kitisztították a kicsi légcsövét, Zsolti pedig elvágta a köldökzsinórt. 

Ezt követően pedig a mellkasomra helyezték a kis, rózsaszín testét, ahol csak alig hallhatóan nyöszörgött, majd meg is nyugodott. Klisé, de szerelem volt, első látásra. :)

Mindeközben az orvos hozzákezdett a "tatarozáshoz", a picit pedig elvitték fürdeni, és felöltözni. Ahogy Zsolti elmesélte, eközben hallatta a hangját először. :) Amikor visszahozták, akkor Zsolti kezébe adták. Így ismerkedett csendben apa és fia:

Amikor az orvos befejezte az összevarrásomat, oldalra kellett fordulni, és mellém tették a kicsit, aki egy rövid próbálkozás után sikeresen rátalált a cicire, és elkezdett enni. Jó persze, ekkor még csak az előtej van, de neki még akkor ez is elég volt.
Egy darabig még velünk volt a kicsi, de nemsokára elvitték. Mi pedig ketten maradtunk Zsoltival, még egy jó óra hosszat.
      Fél 2 környékén jött a szülésznő, és elküldte Zsoltit átöltözni, én pedig felkeltem az ágyról, magamhoz vettem a víz, és a szőlőcukor maradékát, és beültem a tolókocsiba. A szülésznő kihozta a cuccaimat a szekrényből, amit Zsolti hozott, és lifttel lementünk egy emeletet, a gyerekágyas osztályra. A szobába Zsolti is bejöhetett, és segített előszedni pár dolgot, de ezután el is kellett köszönni. 
      Az első éjszakán még nem volt mellettem a kicsi, de alig tudtam elaludni. A négy ágyas szobában csak egy anyuka volt bent, de ő már aznap reggel megszült, és ott volt vele a pici. Így nem igazán tudtam aludni az izgalomtól, az adrenalintól, és a baba sírásától.

A gyerekágyas osztályon töltött napokról hamarosan (tényleg :) ) hozok egy részletes beszámolót.

Az utolsó hónap - második fele

Még így a szülés várható ideje előtt 2 nappal összefoglalom nektek az elmúlt 3 hét kórházi teendőit. 

Először nézzük, mikor hova kellett mennem:

2014. június 24 - III. NST (37 hét, 5 nap)

                              Aneszteziológus

                              IX. Terhesgondozás

2014. június 26 - V. ultrahang

2014. június 30 - IV. NST (38 hét, 4 nap)

2014. július 3 - V. NST (39 hét)

2014. július 8 - VI. NST (39 hét, 5 nap)
                           X. Terhesgondozás

      A hónap második felét szintén NST-vel kezdtem, most a nőgyógyászaton. Itt név szerint szólítottak. Mivel egy nőgyógyászati rendelőben végezték a vizsgálatot, így a kényelmi szint se egyezett meg a szülészetével. Nem volt fotel, csak a nőgyógyászati vizsgáló asztal, aminek felhajtották a fekvőfelületét, háttámlává. De megvolt a jól ismert gép, és a detonátor. A szívhangot hol hallottam, hol nem, bár miután a készülék ezen részét rányomtam a hasamra (az asszisztensnő javaslatára), a gyors dobogást is folyamatosan lehetett hallani. 

Amíg arra vártunk, hogy a pici eleget ficánkoljon, addig az asszisztens elmondta, hogy innentől kezdve hetente kétszer kell járni NST-re, a kiírás napjáig, a 40. héttől kezdve pedig 2 naponta.

Miután véget ért a vizsgálat, az eredménnyel nem kellett megkeresni orvost, mivel mentem tanácsadásra is. Úgy tűnik érdekes a logikai felépítése ennek a dolognak.

A harmadik NST leletem:

     Ezt követte egy beszélgetés az aneszteziológussal. Ehhez a Szűrőközpontba kellett átmenni, a 2 héttel azelőtt kapott időpontommal. Amikor kijött az asszisztens, elvette a beutalókat, majd rögtön hívtak is.

Először a korábbi leleteket nézte át. Amit vinni kellett, az a korábbi műtétek zárójelentése, kardiológiai leletek, és EKG eredmény, a szedett gyógyszerek listája és vércsoport vizsgálat eredménye. Emellett kérdezett korábbi vérátömlesztésről, visszérről, más balesetről, sérülésről.

A lényeg pedig, amiért menni kellett, az az epiduralis érzéstelenítés elmagyarázása volt. A lényeg, hogy a gerinc melletti térbe vezet be az aneszteziológus egy műanyag csövet. Ezen keresztül juttatják be az érzéstelenítőt. Ha valamiért császármetszésre kerülne sor, akkor ez műtéti érzéstelenítéssé alakítható, így nem kell altatás. Minderről kaptam egy tájékoztatót, amit alá kellett írni.

      A nap következő állomása a tanácsadás volt, ahol ismét csak súlyt mértek. Megnézték az NST leleteimet, az asszisztens lediktálta a legutóbbi vérvizsgálatom eredményét a védőnőnek, aki beírta azt a kiskönyvbe. Még "zárásképpen" kaptam egy beutalót vizelet vizsgálatra, és azért, hogy az utolsó eredményeket még megnézzék, egy időpontot is, 2 nappal a kiírás előttre, július 8-ra.

   Ezen a héten csütörtökön még elmentem az utolsó ultrahangra, a 38 hetesre. A szonográfus alaposan megnézte a picit. Megvolt a szokásos körfogat- és hosszmérés, ami megfelelt az átlagnak, és most is volt áramlás vizsgálat, ami szerint továbbra is megfelelő a tápanyag ellátás. A méhlepényem már III. fokban érett, bár a szonográfus állítása szerint ez ilyenkor már normális. Ennek ellenére megkérdezte, hogy rendesen mozog-e a pici, és hogy járok-e NST-re. (nekem ez kicsit furcsa volt, bár lehet, hogy ez a standard kérdéssor, és csak én "láttam rémeket")
Akkor azt mondta nekünk, hogy már nem kell menni ultrahangra, de NST-ről még elküldhetnek esetleg áramlás vizsgálatra.

     A következő hét hétfőjén (június 30) ismét NST vizsgálat következett. Ismét egy nőgyógyászati vizsgálóba kellett mennem, és ugyanúgy a felhajtott vizsgáló asztalra kellett ülni. A szerkezet a szokásos volt, és a pici is hasonlóan viselkedett, mint szokott: kezdetben nem mocorgott, majd nekikezdett. Az asszisztens odajött hozzám az elején, és mondtam, hogy nem érzem, ránézett a papírra, és rámutatott egy kiugró értékre, azzal, hogy ő annak ellenére is mocorog. Az egyik legérdekesebb pillanat az volt, amikor feltettem a lábam az előttem lévő lépcső legfelső fokára, és elkezdett hevesen verni a pici szíve, a gépen pedig a 176-os érték jelent meg. A vizsgálat végén az asszisztens most is elvitte az eredményt aláíratni egy orvossal.

     A következő vizsgálat ismét NST volt csütörtökön. Azt hiszem, ezt nem kell ismét részleteznem, hiszen minden a szokásos volt, nem volt semmi eltérés. Egyedül az asszisztenssel folytatott beszélgetésünk volt tanulságos. A lényeg viszont az volt, hogy mivel 8-án, kedden kell tanácsadásra mennem, így aznapra akartam időpontot a következő vizsgálatra. Ezt végül sikerült is megoldani, csak annyi volt az érdekes, hogy az asszisztens kikötötte, minden a picitől és a papírszalagon megjelenő adatoktól függ. Persze, hogy az volt az első, hogy megnyomkodtam a hasam, mondván "Mozogj!" :)
Mint látjátok, mozgott is:

       A vizsgálat után átsétáltam a GBS leletemért a szülészetre. Mint kiderült, sajnos pozitív lett, így ott rögtön felírt az orvos antibiotikumot, amit el is kellett kezdeni szedni. A szüléskor is fogok kapni valamit emiatt, majd a picit is megvizsgálják, és ha kell, ő is kap antibiotikumot.
Azért megmondom nektek őszintén, annak ellenére, hogy utána olvastam, és nagyjából tisztában is vagyok azzal, hogy ez mit jelent, illetve, hogy nem ritka a hordozó "lét", én egy percre bepánikoltam. Olyan könnyen, és problémamentesen ment eddig minden, ez pedig elkeserített egy kicsit. De hiszek benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

     Az események leírásának utolsó két állomása ma volt. Először NST-re mentem a szülészetre. Itt a megszokott kényelmes fotelek vártak, viszont egy olyan géphez sikerült kerülnöm, ahol ha mozgattam a pocakom, akkor a gép kihagyott egy kicsit a rajzból, mert elcsúszott a szívhangfigyelő. Nem volt túl sok mozgásterem így abban, hogy a picit felpiszkáljam, mozgásra ösztönözzem. A végére már szinte fel is adtam, éppen hogy simogattam a hasam. Bár az asszisztens szerint ez így is jó volt.

Az asszisztens, mint mindig, most is megkérdezte, hogy mikorra vagyok kiírva. Amikor mondtam, hogy 10-re, csütörtökre, akkor rögtön mondta, hogy akkor aznapra ad időpontot. :)
Még várni kellett az orvosra, aki behívott, megnézte az NST-met, elkérte az utolsó ultrahangom leletét. Persze ebből rögtön ki is emelte, hogy III fokban érett a lepény, ami önmagában nem gond. (Szuper)
     Majd ezt követte a tanácsadás. Itt már tényleg nem volt semmi különleges, csak egy gyors súlymérés, az utolsó vizelet leletem beírása, és az ultrahang adatainak rögzítése. Orvos nem volt bent, de nem is kellett megvárni, hisz már nem volt beutaló, nem kaptam időpontot, innentől kezdve már csak szülni megyek. A védőnőm meg is említette, hogy akkor most már szülhetnénk is, a 10-e jó is lenne. :) 
Rákérdeztem még a túlhordásra, hogy olyankor mi és hogyan zajlik. Nem lettem sokkal okosabb. NST-re már naponta hívnak be, és egy idő után (hogy az mennyi, arról nem szólt a fáma) megindítják a szülést.

Innentől kezdve várunk, én is, ti is. :) Miután megszületett a pici, igyekszem minél hamarabb részletes beszámoló(ka)t hozni a vajúdásról, a szülésről, és mindenről, ami történt.

Indulásra készen (?)

Annak idején összegyűjtöttem, hogy mit szereztünk be a picinek, hogyan alakul az ő kis birodalma. Akkor még voltak hiányosságaink, amiket azóta már sikerült pótolni. Beszereztük a pelenkázó lapot, és lett pár lepedő is. Beszereztünk és kaptunk pelenkát is, bár ebből sose elég. :)

Bővült közben a textilpelenkák, hálózsákok, ruhák száma. Lett fültisztító (elsősorban a köldökcsonkhoz), szobai hőmérő, digitális (10 mp-s) lázmérő, olló, kanál, későbbre fésű. Beszereztünk mosdókesztyűt, kettőt is, illetve már több a flottír kifogók száma is.

Persze szépült egy kicsit a pici birodalma. Névnapi ajándékként falmatricát kaptam, amit fel is ragasztgattam a kiságy fölé. Így sokkal hangulatosabb:

Pár kisebb áthelyezés és igazítás után megtalálták a végleges helyüket a matricák. Illetve az ágy is megkapta az utolsó simításokat, felkerült a rácsvédő, és a zsebes tároló is:

  

Elérkezett annak is az ideje, hogy összekészítsem, és becsomagoljam a saját kórházi szettemet. Korábban már leírtam egy bejegyzésben, hogy miket érdemes vinni a kórházba, mit "kell" összecsomagolni a sok okos honlap szerint. Persze a szerintem fontosakat leírtam egy papírra, és amit sikerült beszerezni, azt kihúztam a listáról.

Íme összegyűjtve a kupacom, még a kiságyban:

Akkor nézzük részletesebben. A szülőszobára van szőlőcukor és szénsavmentes ásványvíz. Ehhez társul kicsi textilpelenka, izzadságot törölgetni, vagy borogatni magam, vagy a párom. :)

Már a gyerekágyas osztályra van egy köntösöm, 2 nagy, és 2 kisebb törölközőm:

Összekészítettem a neszesszert is, amiben fogkefe, fogkrém, illatanyag mentes izzadásgátló, sampon, intim lemosó (ami tusoláshoz is tökéletes) és egy kézfertőtlenítő van:

Persze az étkezésekre is gondolván, bepakoltam tányért, kanalat, kést, villát, konyharuhát, szalvétát, bögrét.

Végül pedig a picinek tettem be pelenkát, nedvestörlőt, és textilpelenkát. Ezen kívül egy kis sapka és egy pár kesztyű is van a csomagban neki. 

Persze van pizsama, fehérnemű, papír zsebkendő, WC papír, és egészségügyi betét is a táskában.
Ha bármire szükségem lenne ezeken kívül, a család valamelyik tagja bármikor el tud szaladni vele. A tartalék vagy váltás holmikat egy külön kupacba raktam össze. Emellé tettem a baba hazahozós szettjét is. Íme:

Ez elsősorban egy body-t, egy tipegőt, egy pár zoknit, és egy, a nagymamám által horgolt takarót tartalmaz. A kórházi csomagomban van egy kesztyű, és egy kis sapka. Hideg idő esetén pedig még ráadunk egy melegítő szettet.

Mosás, vasalás, fertőtlenítés

Már kevesebb, mint 3 hét van a szülésig, így elérkezett annak is az ideje, hogy a babaholmikat kimossam, és kivasaljam, illetve a kiságyat kicsit kitakarítsam, elsősorban a portól.

Első lépésben előszedtem mindent, amink van, babaruhától kezdve, lepedőn, kifogón, hálózsákon át, egészen az utolsó zokniig. Ezeket szépen átválogattam, sötét(ebb) és világos(abb) kupacra. Az a mennyiség, amiről én azt hittem 2 adagban kimosásra kerül, nos az végül 4 adagban fért bele a mosógépbe.

Mindent 30 fokon mostam, hiszen nem voltak koszosak, csak fel kellett frissíteni őket. A mosáshoz folyékony mosószert használtam, ami, ugyan úgy, ahogy az öblítő is, kifejezetten babaruhák mosására készült.

A kimosott ruhák teljesen beterítették a szárítót:

Mialatt a ruhák száradtak, én szépen kitakarítottam a kiságyat. Langyos, fertőtlenítőszeres vízzel mostam át mindent, persze gumikesztyűben. Kiszedtem a fiókokat, az ágyneműtartót, átmostam a rácsokat. 

Szerencsém volt az időjárással, mert nagyon jó meleg volt, hamar megszáradtak a ruhák. Mindent leszedtem, és átválogattam, először aszerint, hogy kell-e vasalni, majd pedig aszerint, hogy milyen kategóriába tartozik: body, tipegő, lepedő, nadrág, pulóver, póló...

Ezt követte a vasalás. Bevallom töredelmesen, azt hittem sose leszek vele kész, főleg mivel gyakran meg kellett állnom, leülni kicsit, pihenni. Pedig a vasalás nem egy fárasztó munka, csak az állást már nem bírtam úgy, mint gondoltam.

A vasalás közben igyekeztem további rendszert felállítani, mint pl. hosszú ujjú, rövid ujjú, ujjatlan body.... Miután mindennel kész lettem, megtettem az előkészületeket az elpakoláshoz: méret szerint átválogattam a kupacokat. Ezt követte a hajtogatás és a elpakolás. A kedvenc részem a pici zoknik pároztatása, és összetekerése volt. :)

A ruhácskák elrakása közben készítettem egy gyors összesítést, hogy miből mennyi van, esetleg szükségünk van-e még valamire. A válasz egy határozott NEM lett. Mindenféle ruhatípusból van, többféle méretű, és vastagságú, van téli, nyári, rövid, hosszú.

A teljesség igénye nélkül néhány kép a pici ruhatáráról:

Pólók, pulóverek (vékonyak):

Pulóverek (vastagak):

Melegítő szettek:

Zoknik:

Napozók:

Body-k:

Tipegők:

Persze ezeken kívül ott vannak a hálózsákok, a kifogók, a takarók, a textilpelenkák, kis cipők, sapkák, harisnyák, kabátok, téli holmik. De ezek többségét nem vasaltam, és nem is fényképeztem.

A rendszerezéshez hozzá tartozónak gondoltam a polcra helyezett tároló dobozok egységesítését. Ezért csomagoló papírral bevontam három nagyobb kartondobozt, és ebbe pakoltam bele a nagyobb dolgokat.

A csomagoló papír maradékából még egy kisebb dobozt is bevontam, amit a kiságy legfelső fiókjába helyeztem el. 

Ez a fiók lesz a "pelenkázó" fiók. Ebben lesz mindig néhány pelenka, nedves törlőkendő, a popsikenőcs, kezdetben a köldökcsonk ápolásához szükséges dolgok, illetve minden más, ami napi szinten fontos lehet.