Milyen egy hétköznap, 4 gyerekkel

Itt vagyok egy átlagos hétköznap este. Visszatekintve a mai napra, elég sok mindent csináltam, közben meg szinte semmit.

Forrás: http://yvette-hildegard.blogspot.com/2018/04/a-lathatatlan-munka-vilagnapja-aprilis.html

7 óra körül keltem. Krisztián még aludt. A szokásos reggeli rutin után kimentem a konyhába. Ott rohamoztak meg a gyerekek a reggeli öleléssel. Megkavartam a kávém, közben jött Rebeka, hogy segítsek felöltözni, megigazítani a zoknit. Komótosan megittam a kávét, közben Krisz is felkelt. De a fiúk indultak oviba, így nekik segítettem cipőt, kabátot venni. Elköszöntünk, majd indulás a hálószobába. Átöltöztem, összeágyaztam, utána felöltöztettem Krisztiánt is.

8 órakor ültem le, hogy megetetem. Na ebből nem lett semmi. Mivel folyik az orra, a váladéktól köhög, tüsszög, nehezebben megy a szopi. Az orrszívás se segített,  csak sírás lett belőle, így hagytam. Felvettem, ringattam, próbáltam megnyugtatni. Közben kicsit Rebekával is foglalkoztam.

8:45 körül elaludt Krisztián, ezért úgy döntöttem kimegyek a konyhába. Csak előtte útba ejtettem a fürdőszobát, ahol elindítottam a mosógépet, és kitakarítottam a bilit, összeszedtem az üres WC papír gurigákat. Majd adtam Rebekának reggelit.

9 körül neki akartam kezdeni az ebédnek, de a konyha(pult) állapota nem tette lehetővé. Csináltam egy kis helyet, felvágtam és bepácoltam a húst. Majd az edény elpakolás, és mosogatás következett.

9:30 előtt kelt fel Krisz. Még gyorsan elöblítettem az utolsó edényeket, és bementem hozzá.

Már éhes volt, így szépen, nyugodtan, de kicsit, szörcsögve evett. Azt hittem, csak büfi szünet lesz, de már nem akart tovább enni, így kimentünk a konyhába.

9:45 táján betettem Krisztiánt a pihenőszékbe, én nekiláttam az ebédnek. Vizet forraltam a rizsnek, és elkezdtem készíteni a húst is. Közben Rebeka a kis konyhában játszott, ő is főzött. Néha-néha odahozta nekem azt, amit készített. 

Kb. 10:20-ig minden rendben ment. Kb akkor kezdett el Krisztián elégedettlenkedni. Az utolsó 2-3 percben már sírássá fajult a helyzet. Szerencsére kész lett a kaja, így bementem a szobába, hátha enne egy kicsit.

10:33-at mutatott az óra, amikor leültem. De még szinte le se tettem a hátsóm, máris sírásba kezdett Krisztián. Tudom, hogy ilyenkor nem akar enni, inkább nézelődne, vagy álmos. Kipróbáltam először a nézelődést. Nem nagy sikerrel. Egy darabig el volt, majd elkezdett ordítani. Utána megint abbahagyta, nézelődött. Megpróbáltam egy kicsit tornáztatni, mert azt szereti, de most nem segített.

Akkor inkább alvás. Először lefeküdtem mellé, úgy evett egy kicsit, nyugodtan, majd hirtelen felsírt. Akkor tudtam, hogy itt több is van, mint a fáradság. Bekentem az ínyét Dologel-el. Enni már nem akart utána, így felálltam, és járkáltam vele kicsit. De álmosság jelét nem mutatta, inkább nézelődött. 

10:45-kor kapcsoltam be a gépem, hogy foglalkozom kicsit a Betterware promós képeivel. Ezt máskor is szoktam, ilyenkor Krisztián általában ücsörög az ölemben, vagy játszik valamivel a pihenőszékben. Most az ölben ücsörgés, nézelődés lett.

Közben segítettünk Rebekának pisilés után. Majd visszaültem.

11:10 volt, amikor kész lett a mosógép. De akkorra Krisztián már szunyókált a karomban. Még vártam pár percet, mire letettem. Utána mentem teregetni. Amikor kész lettem, az „alvós szobában” ágyaztam össze, majd bekészítettem egy újabb adagot a mosógépbe. De még gondolkoztam, hogy elindítsam-e ma.

11:30 táján csatlakoztam Rebekához, hogy játszunk egy kicsit. Előkerült a formabedobó, épített kicsit fa kockákból, azt utána elpakolta a vödörbe (távolabbról próbált beletalálni). Utána még „telefonáltunk” kicsit. Észre se vettem, hogy elrepül az idő. Rebeka mondja, hogy éhes.

Pár perc múlva 12:00, és már melegedett a leves. Rebeka ügyesen szedett magának tésztát, én levest. Amíg evett, a telefonom nyomkodtam. Bár az edényeket el lehetett volna rakni, és elmosogatni a főzés után, de nem akartam zörögni.

Amikor befejezte az evést Rebeka, közölte, hogy aludni akar, az ágyikóban. El is indultunk, de

12:15-kor Krisztián sírva ébredt, így Rebekát a mi ágyunkra küldtem. Tisztába tettem a kicsit, és leültem megetetni. Rebekát közben a szabad kezemmel simogattam. Gyorsan el is aludt.

12:30-ra Krisztián is elaludt, sikerült letenni a kiságyba, és kicsit pakoltam a konyhában. Nem sokat haladtam.

12:50-kor ismét felkelt a kicsi. Újabb etetés. De 1-kor csengetett a futár, így abbamaradt. Utána pedig már nem akart megint enni. Így ücsörgés, nézelődés következett.

13:15 körül nyűgös volt, de nem akart enni, így lefektettem az ágyra. Egy kicsit tornáztattam, gyakoroltattam vele az oldalra, hasra fordulást, hagytam egy picit hason. Majd visszafordítottam és ezt megismételtem a másik irányba is. Egy rövid ideig sikerült lekötnöm, és viszonylag jól elvoltunk. Még ebédelni is tudtam közben.

13:50-ig bírta. Akkor elkezdett Krisztián nyűgösködni, Rebeka pedig felkelt. Egy kis ringatás után viszont Krisz elaludt.

Kb 14:05 volt, amikor letettem Krisztiánt aludni, és kimentünk Rebekával a konyhába, és adtam neki enni.

14:19-ig aludt Krisztián. Utána pelust cseréltem, de enni nem akart. Járkáltam vele, ringattam. Végül 14:48-kor elaludt.

15:02-kor kiderült, hogy nekem kell menni a fiúkért. Nem is volt gond, amíg Krisztián aludt, mindketten elkészültünk. Átöltöztünk, összepakoltam a táskám, felvettem a hordozót, majd beletettem Krisztiánt, amire persze felkelt.

15:20 körül sikerült elindulnunk. Krisz nyűgös volt a hordozóban, hiszen nem evett. De kb. 10 perc alatt megbékéltet a helyzettel és nézelődött.

Az oviba elég hamar megérkeztünk, Rebeka szépen sétált mellettem. De az oviban volt inkább gond. Máté ügyesen öltözött, de Dominik a csoport szobából se akart kijönni, mert éppen játszott. Legalább 5 percig tartott amíg próbáltuk meggyőzni én is és az óvónők is, hogy kezdjen el öltözni. Amikor végre rávette magát, hogy öltözik akkor már gyorsabban haladtunk. 

16:10-kor indultunk hazafelé az oviból. még bementünk a pékségbe venni egy kenyeret és egy vizet. Utána azon volt a vita, hogy ki iszik a vízből, mikor iszik a vízből, utána ki csavarja rá a kupakot és ki hozza a vizet. Ezért úgy döntöttem, hogy elteszem a táskában a flakont. 

Még az úton való átkelés okozott problémát, mert nem akarták megfogni egymás kezét, amíg átmegyünk a zebrán.

Az persze csak részlet kérdés, hogy elszaladtak mellőlem, elindultak a nagy lépcsőn lefelé.

16:30-ra értünk haza, Krisztián még aludt, így be tudtam tenni a kiságyba. Segítettem mindenkinek leöltözni, kezet mosni. Kb. 10 percig tartott mire minden elrendeződött  persze közben felkelt Krisztián, és éktelen ordítással ébredt. Gyorsan tisztába tettem és leültem megetetni.

16:45-től evett Krisztián, de csak rövid ideig, mert megint elkezdett sírni. Miközben próbáltam megnyugtatni, még rá kellett szólni Mátéra, hogy vegye át a nadrágot, és megbeszéltünk egy feladatot Dominikkal. 

Mivel Krisztián nem akart enni, így jött a nézelődés. De abból is csak sírás lett. Letettem kicsit az ágyra, aból egy darabig elvolt, „tornázott”, nézelődött, szopizta az ujját. Majd megint sírni kezdett. Kicsit felvettem, megpróbáltam megetetni, nem ment. Ismét az ágyra tettem. Ott már jobban el volt, visongott, próbálgatta a hangját. De ez is hamar átcsapott sírásba.

17:30-ig próbálkoztam, akkor meguntam. Átmentünk a „játszós szobába” a gyerekekhez.

17:45 körül megérkezett Apa. A gyerekek pakoltak, de félbe hagyták, hogy kiszaladjanak köszönni.

18:15 Elkészült a délutáni kávé. A gyerekek játszottak, Krisztián a pihenőszékben volt, mi pedig nyugiban megittuk a kávét, beszélgettünk kicsit.

18:30-kor már nagyon nyűgös volt Krisztián, de nem akart enni. Az ujjamra viszont rácuppant, kicseleztem, és kicseréltem. Így elég jól evett.

18:40 körül átadtam Apának a kicsit, hogy haladjak a promóciós képekkel. De Apa hamarosan visszaadta, mert ment készíteni a vacsorát.

19:15-re kész lett a vacsora, így mindannyian kimentünk a konyhába.. Krisztián ilyenkor a pihenőszékbe szokott nézelődni.

19:45 körül elkezdtük a fürdést. Apa fürdette Krisztiánt, én pedig a többieket. Egy kicsit ott hagytam őket, amíg elpakoltam a konyhában a vacsora után, és összesepertem a konyhát, előszobát.

20:15 táján cseréltünk. Én leültem megetetni a kicsit, közben Apa befejezte a fürdetést. A gyerekek felöltöztek, és néztek egy mesét. Kicsit csúszásban voltunk.

21:30 körül a fiúk már az ágyukban voltak, de Rebeka csatlakozott hozzánk a nagy ágyon, ott aludt el percek alatt.

Én lefeküdtem, úgy etettem még Krisztiánt. De elbóbiskoltam kicsit.

22:00 óra volt, amikor felkeltem. Akkor áttettem Kriszt a kiságyba, mi pedig Apával még beszélgettünk egy jó óra hosszát.

23:30-kor mentem el zuhanyozni, és most, 23:47-kor fejezem be ezt a bejegyzést. 

Hosszú nap volt, eseményteli, de nem épp a legtermékenyebb, vagy legzsúfoltabb napom. Majd lehet, hogy megnézünk egy másik, tartalmasabb napot is.

Jó éjszakát!

Sokadik babástól első babásnak

Ma már annyi segédeszköz áll az anyukák rendelkezésére kezdve a védőnőktől, a háziorvoson át, az internet adta keresési lehetőségeken keresztül egészen a közösségi médiáig. De sajnos előfordulnak olyan esetek, ahol a kismamák ezek ellenére sincsenek tájékoztatva rendesen. A sok új információk között, van hogy elveszlik a lényeg. Rengeteg téma van, amivel 9 hónap alatt nem biztos, hogy megismerkedik a kismama, és később, rengeteg kérdéssel a fejében áll az újszülött felett.

Forrás: pexels.com

Most ezeket a „lényegeket” próbálnám összeszedni. 

Persze, most nem én fogom megmondani a tutit, meg a frankót. Én csak egy vázat, egy mankót szeretnék adni azoknak a kismamáknak, anyukáknak akik most lépnek be a kisbabás lét labirintusába.

Érdeklődjünk kötelező, és választható védőoltásokról. Sajnos vannak olyan védőnők, akik a nem kötelező védőoltásokról nem tájékoztatják a kismamákat, és a gyerekorvos se említi, így egy-egy oltás akár feledésbe is merülhet.

Ehhez kapcsolódóan fontos tudni, hogy a születés után kapott BCG oltás helye kifakad. Ettől néha megijednek az anyukák.

Forrás: origo.hu

Ismerkedjünk meg a növekedési ugrás fogalmával. Sok kismama megrémül, amikor a 3 (és 6) hetes valamint a 3 és 6 hónapos növekedési ugrással találkozik, és azt hiszi, nincs elég anyatej. Ilyenkor fordulhat elő az, hogy szükségtelenül a tápszerhez nyúlnak.

Ehhez kapcsolódóan érdemes egy kicsit utána olvasni a szoptatás fiziológiájának. Olyan nincs, hogy kiürül a mell, hiszen szoptatás közben folyamatosan termelődik a tej. Érdemes tudni, hogy mi a kereslet-kínálat fogalma, hogy mikorra áll ez be. Érdemes megismerni azt is, hogy szülés után kell pár nap, mire belövell a tej. Ha rögtön nincs tej, az nem azt jelenti, hogy nem is lesz, csak várni kell. 

A kezdeti nagyobb tejmennyiség, a feszülő mell mind-mind elmúlik, és ettől sokszor megijednek a kismamák, és megint azt hiszik, hogy kevés a tej. Pedig csak beáll a kereslet-kínálat.

Érdemes tudni, hogy a baba a legjobb tejfakasztó, tejserkentő. Persze jó ismerni olyan készítményeket, amik növelhetik a tej mennyiségét, de ne felejtsük el, a baba stimulálja a legjobban a tejtermelést.

Forrás: joegyutt.hu

Olvassunk a mozgásfejlődésről. Érdemes tudni, hogy mit mi követ, mik az első mozgásformák, és mik azok amik következni fognak. Érdemes tudni pl. a forgás folyamatát is. Sokszor találkoztam azzal, hogy a szülő boldog, mert a 1,5-2 hónapos gyerek hasról hátra fordul. De ekkor még ez nem tudatos. Ha jobban utánanéz, akkor tudja, hogy először hátról oldalra, majd hasra fognak fordulni, és végül hasról hátra. Fontos megemlíteni, hogy vannak babák, akik hamarabb vagy később csinálnak bizonyos dolgokat. Tehát nem követik az „nagykönyvet”, de ez nem azt jelenti, hogy valami baj lenne. Persze azért érdemes a védőnővel vagy a gyerekorvossal beszélni, ha valami „rendellenességnek” tűnő dologgal találkozunk. Lehet hogy egy kicsit feszesebb, vagy lazább az izomzata a babának, ami miatt egy kis torna vagy egy kis masszázs szükséges. 

A sétáról szeretnék még pár szót írni. De itt most nem arról, hogy ki mikor viszi ki a picit először levegőre, vagy hogyan levegőzteti, hiszen ez több mindentől függhet, elsősorban attól, hogy mikor születik a pici. 

Sokkal inkább arról szeretnék írni, hogy hogyan is lehet „sétálni”. Bagatellnek tűnhet, de babakocsiban vagy hordozóeszközben. A babakocsi nem éppen egy problémás dolog, mindenki olyat választ magának, ami számára a legszimpatikusabb, legkényelmesebb, legpraktikusabb. 

Viszont a hordozás az egy kicsit összetettebb téma. Én magam nem vagyok szakértő így az az első javaslatom, ha ezt az utat választjuk, akkor mindenképpen érdemes felvenni kapcsolatot hordozási tanácsadóval, vagy elmenni egy hurci klubba. 

Ma már rengeteg márka, és több típus közül választhatunk. De az első amit laikusként is tanácsolni tudok, hogy felejtsük el a kengurut. Megfelelő hordozóeszközre van szüksége a babának, olyanra, ami csigolyáról csigolyára támaszt. Lehet ez szövött kendő, rugalmas kendő, vagy akár valamilyen csatos megoldás. Mindegyiknek megvan az előnye, nehézsége, nekünk kell eldönteni, hogy milyet választunk. 

Én a harmadik gyereknél keztem el igazán hordozni, utólag már bánom, hogy hamarabb nem. Én karikás kendőt választottam, azért mert számomra az volt a legegyszerűbben megköthető típus. De sose próbáltam másfélét. Lehet egy másik sokkal jobb lett volna. Most Krisztiánnál vettünk egy csatos hordozót. Egyelőre még egy picit nagy neki, de úgy érzem, nagyon jó társam lesz az oviba járáshoz, sétákhoz.

A hozzátáplálás lenne még az utolsó gondolatsorom. Ez talán a leginkább többrétű téma.

Itt is megoszlanak a vélemények, vannak ajánlások, de vannak társadalmi és/vagy orvosi nyomások, ami miatt máskor, vagy máshogy kezdjük el a hozzátáplálást. 

Továbbra sem akarom megmondani azt, hogy ki mikor és hogyan gondoskodjon a gyermeke táplálásáról. Csak felvázolom azt, hogy milyen nézetek vannak, legalábbis én milyeneket ismerek.

Főleg a vegyes, vagy tápszeres babák esetén kerül elő a korai hozzátáplálás, vagyis az, hogy 4 hónapos korban már elkezdik. A nemzetközi ajánlások szerint 6 hónapos korban érdemes kezdeni, mert addigra érik meg az emésztőrendszer, bizonyos enzimek akkorra alakulna ki. Lehet kezdeni pürés formában a hozzátáplálást, vagyis az adni kívánt ételt krémes, könnyed, lágy püré állagúra turmixoljuk. Majd egy kis idő elteltével ezt felváltják a kissé darabos, majd darabos ételek. 

Ennek az „ellentétje” a darabos hozzátáplálás, a BLW, ahol az egész folyamatból kimarad a püré, és rögtön megfogható, puha darabokat adunk a baba elé. Ezekből válogatja ki azt, hogy miből és mennyit eszik.

Bármelyik formát is választjuk bizonyos feltételeknek mindenképpen teljesülni kell. Ezek azok, aminek mindenképpen érdemes utánanézni.

Rengeteg cikket, könyvet, kiadványt lehet találni a témában, és érdemes is kicsit utánaolvasni, mielőtt belevágunk ebbe. 

Vannak különféle hozzátáplálási táblázatok, amik sorba rendezik az ételeket, attól függően, hogy az mennyire emészthető. A különböző táblázatok sok esetben átfedést tartalmaznak, de van ahol erős különbségeket lehet észrevenni. Érdemes ezek közül csak egyet választani.

Lehet bébiételeket, különböző pépeket vásárolni, illetve lehet magunknak főzőcskézni, az alapanyagokat saját kezűleg feldolgozni, és azt adni a kicsinek. Mindkettőnek meg van a maga előnye illetve hátránya. 

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az a glutén, illetve az allergének bevezetése. Ezzel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, illetve változnak az ajánlások. Amikor én elkezdtem a hozzátáplálást az első gyerekkel, akkor is más volt, mint ami most. Szóval ebben a témában egyáltalán nem könnyű okosnak lenni. A lényeg, hogy mindenképpen építsük bele ezeket a hozzátáplálásban, találjuk meg a számunkra legszimpatikusabb ajánlás, vagy hallgassunk a védőnőre, gyerekorvosra.

Hozzátáplálással kapcsolatban már én is írtam több bejegyzést, ahol adtam pár ötletet egy-egy alapanyag elkészítésére.

Forrás: ebabacenter.hu

Továbbra is hangsúlyozom, hogy nem vagyok egyik témában sem szakértő csak egy egyszerű anyuka, aki próbálja a lehetőségeihez mérten a legjobbat kihozni a helyzetből.