Mielőtt elkezdeném a történetemet, azelőtt szeretnék bemutatkozni. A nevem Kovács-Suba Anett, és életem egyik legcsodálatosabb élményét élem át. Vannak, akik ismerhetnek, követhették korábbi blogomat, mely az esküvői készülődésről szólt.
Mióta ismerjük egymást a férjemmel, Zsoltival, azóta azonos elképzeléseink vannak egy közös életről: házasság, gyerekek, és egy közös boldog élet, amiben együtt öregszünk meg. Két év ismeretség után, idén szeptemberben összeházasodtunk. A további örömünk pedig nem váratott magára sokáig. November 3-án pedig kiderült, hogy megfogant szerelmünk gyümölcse, babát várunk.
Most a történetet szeretném nektek elmesélni.
Már az esküvő előtt beszélgettünk a gyerekvállalásról, és mind a ketten szerettük volna. A téma korábban is felvetődött, még 2012 tavaszán. Viszont ezen az éven kérte meg a kezem Zsolti, így ez későbbre halasztódott, mert így az esküvőig várni akartunk. A házasságkötésünk környékén kezdtünk komolyabban foglalkozni a gyerekvállalással. Ez abban nyilvánult meg, hogy augusztusban abbahagytam a fogamzásgátló szedését, és szeptember elején pedig elkezdtem szedni egy terhesvitamint, a Gravidát.
Se a nászéjszaka, se pedig a nászút nem hozott sikereket. Viszont a munkahelyem körüli problémák miatt október közepén úgy döntöttünk, hogy szüneteltetjük a "projektet". De egyikünk se tudta, hogy ez már késő. :)
Mivel az eddig napra pontos menzeszem késett, így vasárnap este csináltam egy tesztet. Összeszorult gyomorral vártam ki a 2 percet, de nem is kellett annyit várni. A kontrollcsík persze rögtön megjelent, és lassan kezdett a második csík is halványan, majd egyre erősebben látszani. Örültem, mindketten örültünk, hisz ezt akartuk. Bár én nem igazán hittem el, hogy ez igaz, így másnap, hétfőn csináltam még egy, másféle tesztet, ami szintén pozitív lett.
Ezt követte a bejelentések sora. A nagyszüleimhez készültünk november 9-én, így nekik, és a szüleimnek akkor mondtuk el. Majd egy kicsivel később Zsolti szüleit látogattuk meg. Persze nagy volt az öröm, mindenki gratulált.
Ezt követhette a terhesség megerősítése, vagyis a nőgyógyászati vizsgálat, ezen november 21-én voltam. Ekkor az orvos megvizsgált, illetve ultrahanggal is megerősítette a terhesség tényét. Akkor voltam 6 hetes terhes, és az embrió 8 mm volt. Innen elküldtek ultrahangra, és terhesgondozásra.
A "0. ultrahang" december 04-én volt. Ekkor láttuk először a picit, aki akkor még tényleg pici volt, csak 21 mm. Akkor csak telefonnal készített Zsolti egy képet:
Aznap még a védőnőhöz is elmentünk, aki kitöltötte a kis könyvemet, adott időpontot terhesgondozásra. Elmondta, hogy el kell menni a háziorvoshoz, és kérni egy beutalót EKG-re, menni kell fogorvoshoz, ahol góckutatást végeznek.
Ezek voltak a kezdeti lépéseink. Ezután következnek a vizsgálatok, az ide-oda szaladgálások. De erről majd később.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy "na már megint egy oldal arról, hogy mik a gyerekvállaláshoz kapcsolódó fogalmak, teendők", akkor annak előre szólok, hogy nem ez a tervem. Persze le lesz írva pár dolog, aminek nekem is utána kellett néznem, hogy mit jelent, miért fontos. De igazából beszámolót szeretnék adni a saját babavárásunkról. A célom az, hogy segítsem a kismamákat, mert nekem nem segített senki, nincs hasonló cipőben járó ismerősöm.
Igen rengeteg mindent lehet olvasni a neten, van rengeteg szakirodalom, ami erről szól. De mindaz nem mondja el, vagy írja le azokat az érzéseket, amik lejátszódnak benned. Én se fogom tudni elmondani, hogy mit fogsz érezni, vagy miként fog rád hatni a terhesség, de ezt nem is lehet, ezt senki se tudja elmondani, megélni helyetted. Én elmesélem a saját történetem, igyekszek majd segíteni, minden fontos információt leírni, és támpontokat adni a társaimnak, vagy azoknak, akik a gyermekvállalás előtt állnak.
Most a történetet szeretném nektek elmesélni.
Már az esküvő előtt beszélgettünk a gyerekvállalásról, és mind a ketten szerettük volna. A téma korábban is felvetődött, még 2012 tavaszán. Viszont ezen az éven kérte meg a kezem Zsolti, így ez későbbre halasztódott, mert így az esküvőig várni akartunk. A házasságkötésünk környékén kezdtünk komolyabban foglalkozni a gyerekvállalással. Ez abban nyilvánult meg, hogy augusztusban abbahagytam a fogamzásgátló szedését, és szeptember elején pedig elkezdtem szedni egy terhesvitamint, a Gravidát.
Se a nászéjszaka, se pedig a nászút nem hozott sikereket. Viszont a munkahelyem körüli problémák miatt október közepén úgy döntöttünk, hogy szüneteltetjük a "projektet". De egyikünk se tudta, hogy ez már késő. :)
Mivel az eddig napra pontos menzeszem késett, így vasárnap este csináltam egy tesztet. Összeszorult gyomorral vártam ki a 2 percet, de nem is kellett annyit várni. A kontrollcsík persze rögtön megjelent, és lassan kezdett a második csík is halványan, majd egyre erősebben látszani. Örültem, mindketten örültünk, hisz ezt akartuk. Bár én nem igazán hittem el, hogy ez igaz, így másnap, hétfőn csináltam még egy, másféle tesztet, ami szintén pozitív lett.
Ezt követte a bejelentések sora. A nagyszüleimhez készültünk november 9-én, így nekik, és a szüleimnek akkor mondtuk el. Majd egy kicsivel később Zsolti szüleit látogattuk meg. Persze nagy volt az öröm, mindenki gratulált.
Ezt követhette a terhesség megerősítése, vagyis a nőgyógyászati vizsgálat, ezen november 21-én voltam. Ekkor az orvos megvizsgált, illetve ultrahanggal is megerősítette a terhesség tényét. Akkor voltam 6 hetes terhes, és az embrió 8 mm volt. Innen elküldtek ultrahangra, és terhesgondozásra.
A "0. ultrahang" december 04-én volt. Ekkor láttuk először a picit, aki akkor még tényleg pici volt, csak 21 mm. Akkor csak telefonnal készített Zsolti egy képet:
 |
| 8 hetes |
Aznap még a védőnőhöz is elmentünk, aki kitöltötte a kis könyvemet, adott időpontot terhesgondozásra. Elmondta, hogy el kell menni a háziorvoshoz, és kérni egy beutalót EKG-re, menni kell fogorvoshoz, ahol góckutatást végeznek.
Ezek voltak a kezdeti lépéseink. Ezután következnek a vizsgálatok, az ide-oda szaladgálások. De erről majd később.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy "na már megint egy oldal arról, hogy mik a gyerekvállaláshoz kapcsolódó fogalmak, teendők", akkor annak előre szólok, hogy nem ez a tervem. Persze le lesz írva pár dolog, aminek nekem is utána kellett néznem, hogy mit jelent, miért fontos. De igazából beszámolót szeretnék adni a saját babavárásunkról. A célom az, hogy segítsem a kismamákat, mert nekem nem segített senki, nincs hasonló cipőben járó ismerősöm.
Igen rengeteg mindent lehet olvasni a neten, van rengeteg szakirodalom, ami erről szól. De mindaz nem mondja el, vagy írja le azokat az érzéseket, amik lejátszódnak benned. Én se fogom tudni elmondani, hogy mit fogsz érezni, vagy miként fog rád hatni a terhesség, de ezt nem is lehet, ezt senki se tudja elmondani, megélni helyetted. Én elmesélem a saját történetem, igyekszek majd segíteni, minden fontos információt leírni, és támpontokat adni a társaimnak, vagy azoknak, akik a gyermekvállalás előtt állnak.
