Ismét a gyerekágyas osztályon

Az előző bejegyzésben leírtam a szülés történetét, most pedig a folytatást szeretném megosztani veletek.

Már amikor a szülőágyon feküdtem, és próbáltam szoptatni Mátét, éreztem, hogy valami furcsa. Olyan volt, mintha még mindig folyna a magzatvíz. De ennek akkor nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget.

Miután elvitték a kicsit, és Zsolti is elment, értem is jött egy szülésznő, beültem a kocsiba, majd a következő, amire emlékszem, hogy a szülésznő vizes ruhával törölgeti a nyakam. Elég kába voltam, mintha akkor keltem volna fel. Kérdezték, hogy tudom-e hol vagyok, mire emlékszem. Mondtam, hogy igen, a szülőszobán, most szültem. Csak biztos kicsit elbóbiskoltam. Közölték, hogy nem, elájultam, vissza kell feküdnöm az ágyra.

Kérdezték, fel tudok-e állni. Mondtam, hogy szerintem igen, de csak akkor derül ki, ha felállok. Sikerült felállni, és felfeküdnöm az ágyra.

Igazából nem tudom, hogy jutottak el oda a szülésznők, hogy megnyomják a hasam, megnézzék a méhem. Amikor megnyomták, akkor éreztem hogy vérzek, hogy valami folyik ki belőlem, de nem igazán kérdeztem, hogy mi történik.

Közölték, hogy adnak egy injekciót és majd visszajönnek még ellenőrizni. Többször is jöttek, nyomkodtak, mintha ki akarnának préselni belőlem valamit. Közben kaptam inni, rémes teát, vizet, mert Zsolti elvitte az innivalómat, amikor elment átöltözni.

Később már arról beszéltek, hogy fognak szólni az orvosnak. De várnak még egy kicsit. Arra emlékszem, hogy ekkor is kaptam oxitocin injekciót. A következő ellenőrzéskor már szerencsére nem véreztem annyira, így a szülésznők is megnyugodtak. Mondták hogy próbáljak meg pihenni egy kicsit. Olyan 3 óra környékén bejött a szülésznő és közölte, hogy elvisz az osztályra, mert lesz most egy császár és nem akar itt hagyni egyedül. 

Alig, hogy lefeküdtem az ágyba, már el is aludtam. De nem aludtam sokat, mert hozták is a picit szoptatni. 

Elég nehézkes volt az első napom, mert ismét volt katéter, ami miatt most nem vehettem fel bugyit és betétet. Ez nagyon kellemetlen volt számomra, nem beszélve arról, hogy mennyire nem volt higiénikus. A reggeli vizitkor azt mondták, hogy hamarosan jönnek és kiveszik a katétert. De amikor még dél körül se jött senki, már kínomban feltápászkodtam és kimentem a nővér pulthoz, hogy megkérdezzem mikor lesz már valami. Szerencsére nem kellett sokat várnom és jött is egy nővér. Miután elment, az volt az első dolgom, hogy lezuhanyoztam. Szerencsére Máté nagyon jól aludt, így nyugodtan vehettem egy gyors, de nagyon frissítő zuhanyt.

Azt nem szeretném nagyon részletezni, hogy is volt a napirend, hiszen az első szülés óta ez nem igazán változott.

Ami számomra kellemes volt, hogy minden kórházi ágy mellé babaöböl került. Így Máté ott feküdt egész nap mellettem abban a pici ágyban és bármikor könnyen ki tudtam belőle venni. 

Kicsit azért furcsa volt újra egy kicsi apróságot pelenkázni, öltöztetni, szoptatni. A köldökcsonk enyhe kihívás volt, de gyorsan visszazökkentem az apró emberke ellátásába

A szobatársaimról kiderült, hogy mindannyian 24-én, vasárnap szültek, csak a nap különböző idejében, ketten még délelőtt szülték meg a kicsit, a harmadik pedig nem sokkal előttem. 

Mivel tulajdonképpen mind a négyünknek a hétfő volt az első teljes napja, így estére aznap elvitték a kicsiket, így mindannyian tudtunk pihenni.

Többször is felmerült kedden, hogy kit mikor engednek haza. Én tanultam az első gyermekünk születésének esetéből. Tudtam, hogy mivel én 12 óra után szültem, vasárnap a 0. napom volt, hétfő volt az első nap, és ilyenkor a 4. napon engednek haza, így ez minimum csütörtökre várható. Viszont ketten, akik 12 előtt szültek, akár már szerdán hazamehetnek. Persze minden attól függött, hogy mit mond a gyerekorvos.
Szerdán reggel, amikor visszahozták a reggeli mérés után a kicsit, a csecsemős közölte, hogy mehetünk haza. Én meg visszakérdeztem, hogy mikor. A válasz az volt, hogy ma. 😯
Rögtön riasztottam a családot, mert Zsolti dolgozott, de kellette egy fuvar. A tesóm jött be értem délben, miután megvolt a zárójelentés.

A kórházban már lehetőség van újszülött fotózásra is, amiben mi is részt vehettünk. Kis mini stúdiót állított fel a fotós, és cuki is kiegészítőkkel lefotózták a babákat. Ezt is szerdán ejtették meg, elég gyorsan, így, hogy aznap haza is mentünk.

A következő bejegyzésekben pedig jöhetnek a hétköznapok (nehézségei). 😉