Babasarok kialakítása

Miután sikerült az összes ruhát, takarót, lepedőt, kiegészítőt kimosni, és elpakolni, jöhetett a kiságy babasarokká alakítása.
Nálunk ez is, mint minden mostanában, elég összetett és több lépcsős feladatnak bizonyult. 

A 33. hét végén bekerült a kiságy a hálószobába, és még azon a hétvégén beállítottam a kókuszmatracot a kádba, és átzuhanyoztattam. Mivel nagyon jó meleg volt, így gyorsan megszáradt. A biztonság kedvéért rátettem egy régebbi, kinyúlt lepedőt.

Mivel nem találtuk meg a csavarokat, amivel magasabbra lehetett volna rögzíteni az ágyrácsot, így a teljes összeszerelés még hátra volt. Így kb semmi más nem történt az ággyal. Maximum annyi, hogy mielőtt eljött volna a babaruhák hajtogatásának ideje, addig a kis kupacok a kiságyban pihentek.

Még a csavarok beszerzése előtt vásároltunk pár apróságot: két lepedőt és egy pelenkázó alátétet. Illetve rendeltünk, külföldről egy rácsvédőt, és párnákat, ami később dísze lesz az ágynak.

Az ágy áthozásától két hét telt el, mire lett csavar, és sikerült összerakni rendesen az ágyat. 
Ezalatt az idő alatt az összes kisebb méretű ruhát sikerült bepakolni a kiságyba. A zenélő forgót is szétszedtem, a plüss állatkákat kimostam, a műanyag részeket lemostam, áttöröltem.

Miután a megfelelő magasságba került az ágy, egy új lepedőt húztam a matracra. De ha már kivettem a matracot, akkor már egyúttal a légzésfigyelőt is összeszereltem

A 37. hét első napján megérkezett az új rácsvédő is, aminek a huzatát még aznap ki is mostam. Sőt este még ki is vasaltam, igaz a karikás kendőm, és Dominik néhány oviba szánt ruhájával együtt. Természetesen fel is tettem a rácsvédőt, miután a fiúk elaludtak. Nekem nagyon tetszik, igazán elégedett vagyok az eredménnyel. 

A babasarok teljes kialakítsa még váratott magára pár napot, mert úgy döntöttem, először Dominik óvodába szánt holmiját készítem össze, hogy arra se legyen gond. Ezzel készen is lettem csütörtök délután.

Pénteken, miután hazajöttem az NST-ről, még gyorsan felkaptuk a gyerekeket, és elmentünk nekik személyit csináltatni. Miután hazaértünk, és megebédeltek, sikerült mindkettőjüket elaltatni. Így rászántam egy kis időt, hogy befejezzem a kiságyat.

Terítettem egy textilpelust az ágy végébe, és arra már korábban elkezdtem kipakolni néhány ruhát, amit a hazahozásra gondoltam. De most átnéztem jobban, és szépen összehajtogattam a ruhákat egy sarokba.
A hazahozós szettben van egy harisnya, egy hosszú ujjú body, egy ujjatlan tipegő, egy polár felső, zokni, kiscipő és sapka.

Feltettem a zenélő forgót, és leterítettem a pici feje alá szánt textilpelenkát is.

Még várok három rendelést, az egyik egy díszpárna, a másik pedig egy fabetű, amit ki szeretnék cserélni a korábban megvásárolt feliratban.

A harmadik pedig 3 kép, amit a kiságy fölé szeretnénk feltenni, később pedig bekerül a gyerekek játszószobájába.

De a lényeg, hogy kész lett a babasarok, így nyugodtabban vártam a kis lakóját.

Mosás, vasalás, pakolás Vol. 2

A korábbi bejegyzésben már elég sok mindent leírtam részletesen a babaruhák pakolásáról. De mivel több minden zajlott egyszerre, és  elég hosszúra sikeredett az a bejegyzés, úgy döntöttem, a folytatásnak külön bejegyzést készítek.

Szóval, elkezdődött hétfőn (augusztus 13.) a 35. hét, egyre közelebb volt az általam kijelölt dátum, ameddig be akartam fejezni a babacuccok pakolását. Ez a dátum augusztus 20-a volt, vagyis a 36. hét kezdete. 
Igazából onnantól is sok idő van még hátra, de Dominik szeptember elején kezdi ismét az ovit, így az ő cuccait is ki kellett mosni, átnézni, hogy mindenben van-e a jel, mi jó még rá, mit kell esetleg lecserélni. 
Nem akartam semmivel se kapkodni. Szóval volt még dolgom bőven.

Mivel a terheléses cukor eredményem a határértéken volt, így 3 hetente járok vérvételre, reggeli, ebéd és vacsora után. 

Épp a 35. hét hétfőjén volt a következő alkalom. Aznap Zsolti vigyázott a fiúkra, amíg elmentem a kórházba.

Mivel ennyire jövős-menős napom volt, nem sok mindenre haladtam. Rábíztam Apára, hogy szedje le az előző nap kimosott (baba) pólókat, pulóvereket.

Összekészítettem egy-egy adag ruhát, már a body-k és a tipegők hátra maradt utolsó darabjait. Mire hazaértem, addigra kb. ki is mosott a mosógép. Ezek teregetésén kívül ismét nem sokra jutottam. 

A fiúk szekrénye még kicsit hiányos volt, így délután Apa elszaladt vágatni pár polcot bele. Ezeket még aznap este be is tettem a helyükre, de továbbra se voltam elégedett az eredménnyel.

Főleg, hogy hiányzott még az akasztó, amit fel kellett csavarozni, mert azzal együtt jobban átláttam volna a dolgokat.

A keddi nap se éppen az itthoni feladataim csökkentéséről szólt, ugyanis délelőtt tanácsadásra kellett mennem, majd főztem, és délben a cukor eredmény miatt vissza kellett menni a kórházba.

Napközben csak annyira haladtam, hogy az előző nap kimosott body és tipegő halmokat leszedtem, és a többihez raktam.

Viszont délután átvittük a kisszobába a régi ruhásszekrényt, amibe majd elkezdhettem bepakolni a nagyobb méretű lányruhákat. 

De felkerült az új szekrénybe az akasztó, amire feltettem a vállfákat, kicsit pakolásztam a polcokat, a ruhákat, és egyre jobban kezdett összeállni a végleges változat. Bár még mindig nem tökéletes. Lehet sose lesz.

Szerdán úgy döntöttem, kicsit előre hozom Dominik oviba készítését, és kimostam az ágyneműjét, és a huzatokat. De még a ruhák átnézése hátra volt. 

De legalább, ha csak minimálisan is, de haladtam a babacuccok elpakolásával, mert a hálózsákokat, és a pizsamákat összehajtogattam, és elpakoltam, valamint a kis zoknikat, és a harisnyákat betettem a fiókba.

A csütörtöki nap volt talán a hét legkevésbé produktív napja, ugyanis kb. semmit se haladtam. A gyerekszoba lett egy kicsit átrendezve, de ezzel se vagyok elégedett.

Egyre jobban bántotta a szemem a ruhakupacok sora, de közben volt még mit csinálnom, de nem csak a háztartásban.

A pénteki nap, nos az rémes volt, talán az elmúlt hetek legrosszabbika. Voltak terveim, fontos elintéznivalóink, meg még mindig kellett venni pár, elég fontos, - bár nem annyira életbevágó - dolgot. De Apa nem volt partner a dologban, így nap nagy részében csak csellengtem, lézengtem. Nem volt se energiám se kedvem semmihez.

Igazából nem tudom, hogy lelkiismeret furdalása volt, vagy csak megunta a sóhajtozásom, de délután elszaladt a boltba, és vett lepedőt. Legalább ennyivel kevesebb dolog hiányzik.

Este még hajtogattam egy kicsit, de elenyésző mennyiséget. Úgy éreztem, haszontalan vagyok, bebizonyosodott a lustaságom, és mérhetetlenül semmirekellőnek éreztem magam. Összességében hatalmasat csalódtam.

A letargikus hangulatomon nem igazán segített a szombati nap sem. Igaz, hogy délelőtt elmentünk a Tégelbe, ahol megvettük a hiányzó pelenkázó alátétet, és vettünk mindhárom gyerek nevéhez fa betűket. De persze ezzel se vagyok teljesen elégedett, még lehet, hogy 1-2 betűt lecserélünk.

De ezután még elmentünk Gávavencsellőre, a Krumplifesztiválra, ahonnan csak este értünk haza, így a nap minimálisan hátralevő részében se csináltam semmit.
A vasárnapi napot pedig anyósomnál töltöttük, így akkor se haladtam.

Eljött a 36. hét első napja, amikorra be akartam fejezni a babacuccok elpakolását, a kiságy berendezését, a babakocsi előkészítését. De  ez a tervem, ahogy az a korábbi bejegyzésekből is látszik, kútba esett. 

Augusztus 20-án, hétfőn elmentünk anyumékhoz ebédelni, beszélgetni. Így annyit sikerült délelőtt haladni, hogy kimostam a kötött takarókat, és a bundazsákot egy overállal és kiscipőkkel. De kellett ez a kis kikapcsolódás, magam mögött hagyni ezt a pakolást kicsit.

Másnap délelőtt NST-re kellett mennem, ami elég sok időt elvett a napból. Amit csináltam, az elenyésző volt, ugyanis a maradék, polár takarókat mostam ki.

Szerdán összegeztem a helyzetet. A mosással nem álltam rosszul, már csak a nagyobb méretű (80-98) nadrágok, kabátok, kis ruhák vannak hátra, a lepedők, és a rácsvédő. Utóbbiból még várjuk az új érkezését. Még össze kell csavarozni a kiságyat, és persze el kell pakolni a kimosott ruhákat.
Ezzel viszont, ha minimálisan is, de sikerült végre haladni, ugyanis 4 kupaccal kevesebb lett, mert a kisebb méretű nadrágokat, a vastagabb, polár pulóvereket, az összes rövid ujjú pólót, és pulóvert összehajtogattam, és helyére tettem.

Csütörtökön, mivel hallottam, hogy lassan vége a kánikulának, úgy döntöttem, ideje kimosni a hátramaradt, nagyobb méretű ruhákat is. Összesen 6 adag ruhát számoltam, aminek a felét sikerült is kimosni. 

Pénteken a maradék 3 adagot mostam ki, és még sikerült a lepedőket is besűríteni a napba, de az idő már nem volt olyan kedvező, hogy gyorsan száradtak volna.
Még ezen a napon sikerült Apával összerakni a kiságyat, lepedőt húztam a szivacsra, és összeszereltem a légzésfigyelőt is.

Az ágy végébe leterítettem egy textilpelenkát, és arra elkezdtem pár dolgot pakolni, mint például a zenélő forgó darabjait, illetve olyan dolgokat, amit, ha szükséges, még utánam kellene hozni a kórházba. De ide kezdtem el gyűjteni a hazahozós szett darabjait is.

Ezen a napon haladtam talán a legtöbbet az elmúlt időszakhoz képest. Összehajtogattam az összes rövid- és hosszú ujjú bodyt, és a kisebb méretű tipegőket. A nagyobb méretű hosszú ujjú és az ujjatlan tipegő kiságyba rakása maradt ki. Bepakoltam a szekrénybe a nagyobb méretű pulóvereket, melegítő felsőket, kis szoknyákat, rövid nadrágokat. Így a két kupac ruhán kívül, aminek a részei a szárítón pihentek, a szekrénybe is sikerült mindent bepakolni. 

Még a karikás kendőmet is sikerült kimosni a nap végén, így nagyon jól álltam.
Ami kimaradt a mosásból, az a szoptatós párna volt. De a szárító nagyon tele volt, és a felemás időjárás nem segítette a száradást. Jó, még a rácsvédő továbbra se volt kimosva, de vártam, hogy megérkezzen a külföldről rendelt új.

A szombati napot azzal kezdtem, hogy kimostam a szoptatós párnát, és leszedtem az előző napi nadrágokat, és a kis ruhák maradékát. 

A nap folyamán sikerült összehajtogatni a nagyobb méretű tipegőket, az összeset! Így a kiságyban is minden a helyére került. Talán!

A nap végén, amíg a fiúk fürödtek, addig összehajtottam, és a szekrénybe tettem az össze nadrágot, és a kis ruhákat. Utóbbit akasztva szeretném majd tárolni, de még kell pár vállfát beszereznem hozzá.

El se hittem, ahogy körbenéztem a kisszobában, hogy nincs már összehajtásra, vagy elpakolásra váró ruha.

Vasárnap kitakarítottam a babakádat. Tervben volt, hogy a babakocsi részeit is szétszedjük, hogy kimoshassam a huzatokat. De a rossz idő miatt ezt elnapoltuk.

Összesítve, kész vagyok! 😀 A következő hétre maradt a rácsvédők, és a babakocsi huzatok kimosása, de ezen kívül mindent összehajtogattam, és elpakoltam.

A következő hetet pedig Dominik ruháinak átnézésére és a babasarok kialakítására szánom.

Mosás, vasalás, pakolás Vol. 1

A 33. héten (július 30) úgy döntöttem, pontosabban rávettem magam, hogy típus és méret szerint rendezzem a babaruhákat. Legalább ennyit haladjak, és legyen valami látszata annak, hogy készülődök.

A négy doboznyi ruhát, a zsákok tartalmát, és a fiúk menthető ruháit kellett átválogatni. Nem mintha nem fért volna bele 1 napba, de nekem majd 1 hétig tartott. 

A kupacolással kész lettem az első nap, de a méret szerint válogatás, főleg a body-k esetében elég időigényesnek bizonyult. Igazából nem az volt a cél, hogy pontosan, milliméterre egymást kövessék a méretek, hanem, hogy ne kerüljön 62-es méret a 86-oshoz.

A kupacokat szépen felhalmoztam a kisszobába, Máté félig kész új ágyára. Már megint lett egy szép nagy fám, amibe időszerű volt belevágni a fejszém:

Miután ezzel kész lettem, jöhetett (volna) a mosás, vasalás. De még mindig fennállt az a probléma, hogy nem volt babás mosószerem. Pont a hétvégén mentünk bevásárolni, így gyorsan le is emeltem egyet a polcról.

A későbbiekben úgy tervezem, hogy a pici ruháihoz ugyanazt a mosószert használom, mint a miénkhez, csak az öblítőben térek át a sensitive típusra. De az első mosást szerettem volna mindenképpen Baby mosószerrel megejteni.

A 34 hét első napján úgy éreztem, ki kell használni a kánikulát, és nekikezdeni mosni.

Első körben a textilpelusokat, a kifogót, majd a törölközőket mostam ki. Utóbbi esetében 2 fehér és 2 rózsaszín törölközőt kellett mosni. A tervem, hogy mindent szín szerint különválogatok, de biztonság kedvéért vettünk színfogó kendőt. A törölközővel úgy voltam, ez egy tökéletes lehetőség tesztelni a kendőt, így a fehér és a rózsaszín törölközőt együtt tettem a mosógépbe. Végül is maximum halvány rózsaszín lesz a fehér törölköző.

A mosás végén a törölközők megtartották a színüket, de a színfogó kendőt így vettem ki a mosógépből:

A következő nap, az elmúlt kb 10 hét semmittevéséhez képest hatalmas előrelépést hozott. Apa végre felfúrta a fiúknak szánt szekrény alapját. Ami azt jelentette, hogy végre kiüríthetem (volna) a ruhásszekrényt, amibe majd bele tudom pakolni a nagyobb méretű lányka ruhákat.

Persze mindez nem lett kész teljesen a nap folyamán, így nem sok mindent tudtam kezdeni a kezdetleges szekrénnyel.

Viszont, ami pozitív volt a napban, hogy két adag ruhát kimostam, így kb. lefedtem a legkisebb méreteket, majdnem mindenből, és kivasaltam az előző napi textilpelusokat.

A másnap is szerencsém volt, Apa megint itthon volt, így befejezte a szekrényt. De persze amilyen az én formám, ez se úgy alakult, ahogy reméltük, még kisebb igazításokra szorul. Szóval ezzel megint nem tudtam mit kezdeni.

De kész lett Máté ágyához a rács, így lecserélhettük végre a kiságyat. Ami persze azzal járt, hogy a Máté ágyán felhalmozott babaruhákat nagyon gyorsan el kellett pakolni. Erre legalább jó volt az új, kezdetleges szekrény. Oda halmoztam fel a ruhákat. Amit kimostam, letakartam, hogy másnapig ne legyen koszos, vagy poros.

Szóval Máté ágya bekerült a gyerekszobába, a kiságy végre átkerült hozzánk. De persze ez se zajlott zökkenőmentesen, ugyanis nem találtuk meg azt a 4 csavart, ami az ágyrácsot tartotta volna, így csak csupaszon vár arra az ágy, hogy babasarokká váljon. Bár még az új rácsvédő nem érkezett meg, így ezt a részét mindenképpen el kellett volna napolni.

Péntekre az volt a tervem, hogy a kimosott, kisebb méretű babaruhákat összehajtogatom, és elpakolom a kiságyba. Ehelyett mostam megint két adagot (zoknik, sapkák, és kabátok, overálok). A babaruhákat visszaköltöztettem a kisszobába, a kihúzható kanapéra, hogy Apa befejezhesse a szekrény finomhangolását. Sokkal több mindenre lett volna időm, de valahogy elszaladt a nap, és alig csináltam valamit.

Délután Apa befejezte a polcok igazítását, így végre a fiúk ruháit szépen bepakolhattam volna az új szekrénybe. De ez már másnapra maradt.

A szombatnak ismét nagy tervekkel fogtam neki. Viszont egyedül maradtam a fiúkkal, főzni is kellett, így a feladataim száma nem nagyon csökkent. Annyit csináltam, hogy kicsit átrendeztem a kisszobát és átpakoltam a fiú ruhákat az új szekrényre, bár ezzel cseppet se voltam elégedett. Még több sebből vérzett, nem igazán sikerült praktikusan berendeznem a polcokat. Még sok igazítást, és pár kiegészítőt is igényelt. De a babaruhákkal nem sokat haladtam, csak annyit, hogy a zoknikat és a sapkákat méret szerint rendeztem, és bepakoltam (Halleluja) a kiságyba.

Vasárnap, két adag babaruha mosásán kívül nem sok mindent csináltam. Így kb. el is telt a 34. terhességi hét, amit ugyan kisebb-nagyobb előrehaladással, de összességében nem túl eredményesen zártam.

Nyár, strand, gyerekek

Nem ez az első nyarunk gyerekekkel. Logikus, hisz Dominik 4 éves. De igazán hármasban, majd négyesben nem voltunk nyaralni.

Miután Dominik megszületett júliusban, utána nagy családilag (szüleim, öcsém, és mi) elmentünk Mezőkövesdre. De akkor a kicsivel nem voltunk strandon.

Majd, 1 évvel később szintén Mezőkövesdre mentünk a családdal, és azon az éven már elmentünk a strandra. 

Dominik nagyon élvezte, már akkor látszott rajta, hogy imádni fogja a vizet. 

A nagy medencébe mentünk be vele, ami kicsit hideg volt ugyan, de ez a kicsit nem zavarta. Még az úszógumiból is ki kellett venni, és önfeledten lábtempózott. 

A következő éven, hasonló formában nem voltunk nyaralni. Igazából nem emlékszem, miért alakult így. Tény, hogy azon az éven született Máté, de ahogy Dominikkal elmentünk 2 hónaposan, úgy mehettünk volna Mátéval is. De ez az év kimaradt. 

Bár anyáék többször is elvitték a közeli, tapolcai strandra Dominikot. Így nem marad ki a pancsolás a nyárból.

A harmadik éven ismét ment a nagy család nyaralni, újra Mezőkövesdre.

Ekkor már Mátét is vittük a medencébe, de ő nem volt annyira lelkes, mint annak idején Dominik. Vagy a víz volt túl hideg, vagy az úszógumi nem tetszett, de nem nagyon akart megmaradni a vízben.

Dominik viszont örült a víznek, de se a mellény, se a karúszó nem jött be neki. Végül kis úszógumi vett neki anya, ami ellen nem volt kifogása.

A nagy medencével szemben van a gyerek pancsoló. Oda vittük át őket. Ez volt az a medence, ami igazán a kedvükre való volt, mindkettőjüknek. Elég sekély volt a víz, úszásra, igazi fürdésre nem nagyon volt benne lehetőség. De volt 2 csúszda, amire még Máté is fel akart mászni.

Mivel Máté nem sokkal a nyaralás előtt kezdett el járni, így annyira imádnivaló volt, ahogy totyogott a medence körül. 

Mivel a gyerekek nagyon élvezték a strandot, a nyaralás utolsó napján mi még négyesben elmentünk egyet fürdeni. Ez volt az első olyan alkalom, amikor a kis család együtt volt strandon.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett Mezőkövesden, hogy a szülők nagy többsége a „mélyebb” vízben ült, így elvéve a helyet a gyerekektől. Bár igazán nem is volt helye a szülőknek leülni.

Idén nyáron változtattunk a helyszínen, és Bogácsra mentünk 4 napra, nyaralni a nagy családdal.
Sajnos egyik nap esett az eső, így nem voltunk a strandon, de a többi nap, délelőttől késő délutánig pancsolhattak a gyerekek. Legalábbis Dominik, mert Máté nem volt annyira lelkes.

Az első alkalommal a délelőttöt az apja karjában töltötte, majd elaludt. Délután sírással fűszerezve lehetett ráadni az úszópelust, nehézkesen ment bele a vízbe, de végül meg alig lehetett kiszedni. A többi nap is hasonlóan telt, így keserédes volt a strandolás. Persze Dominik élvezte, ő több medencébe is bement a szüleimmel, tesómmal. De a pancsolót is imádta.

A bogácsi strandon két, kifejezetten gyerekeknek szánt medence van. Az egyik a pancsoló, ami kifejezetten a 6 év alatti gyerekeknek van. A medence lassan mélyül, a szülők nem mehettek a vízbe, csak a medence szélén, vagy a kis szigeten ülhettek.

Viszont itt alig volt játék, csak egy vízköpő teknős, pár vízi alagút.

A másik a gyerekmedence, ahova 4 és 10 év közötti gyerekek mehetnek be, és a szülők csak a szélén ülhetnek. A medence közepén egy nagy gömbcsúszda van.

Ide csak egyszer mentek be, de nem is nagyon tetszett Dominiknak.

Amikor meglett az új autó, el kellett vinni egy hosszabb útra, ezért úgy döntöttünk, elmegyünk strandolni.

Bogácsra esett a választásunk, így most négyesben látogattunk el a fürdőbe.

A kisebb döccenők ellenére nagyon jól telt a nap. Most Máté is együttműködőbb volt, hamarabb be lehetett vinni a vízbe. Ebéd után először Dominik aludt, így Apa elment kicsit Mátéval kettesben fürdeni, majd Máté szunyókált, és Dominikkal pancsolni a mélyebb, melegvízes medencébe.

Még azért bementünk négyesben a pancsolóba, de kb. egy óra múlva indultunk haza, és elég nehéz volt kiszedni őket a vízből.

Nem tudom, hogy idén nyáron megyünk-e még nyaralni négyesben, de az biztos, hogy jövőre gyakrabban fogunk elugrani egy-egy strandra. Sőt, tervezünk külön, kis családi nyaralást a nagy mellé.