Mosás, vasalás, pakolás Vol. 1

A 33. héten (július 30) úgy döntöttem, pontosabban rávettem magam, hogy típus és méret szerint rendezzem a babaruhákat. Legalább ennyit haladjak, és legyen valami látszata annak, hogy készülődök.

A négy doboznyi ruhát, a zsákok tartalmát, és a fiúk menthető ruháit kellett átválogatni. Nem mintha nem fért volna bele 1 napba, de nekem majd 1 hétig tartott. 

A kupacolással kész lettem az első nap, de a méret szerint válogatás, főleg a body-k esetében elég időigényesnek bizonyult. Igazából nem az volt a cél, hogy pontosan, milliméterre egymást kövessék a méretek, hanem, hogy ne kerüljön 62-es méret a 86-oshoz.

A kupacokat szépen felhalmoztam a kisszobába, Máté félig kész új ágyára. Már megint lett egy szép nagy fám, amibe időszerű volt belevágni a fejszém:

Miután ezzel kész lettem, jöhetett (volna) a mosás, vasalás. De még mindig fennállt az a probléma, hogy nem volt babás mosószerem. Pont a hétvégén mentünk bevásárolni, így gyorsan le is emeltem egyet a polcról.

A későbbiekben úgy tervezem, hogy a pici ruháihoz ugyanazt a mosószert használom, mint a miénkhez, csak az öblítőben térek át a sensitive típusra. De az első mosást szerettem volna mindenképpen Baby mosószerrel megejteni.

A 34 hét első napján úgy éreztem, ki kell használni a kánikulát, és nekikezdeni mosni.

Első körben a textilpelusokat, a kifogót, majd a törölközőket mostam ki. Utóbbi esetében 2 fehér és 2 rózsaszín törölközőt kellett mosni. A tervem, hogy mindent szín szerint különválogatok, de biztonság kedvéért vettünk színfogó kendőt. A törölközővel úgy voltam, ez egy tökéletes lehetőség tesztelni a kendőt, így a fehér és a rózsaszín törölközőt együtt tettem a mosógépbe. Végül is maximum halvány rózsaszín lesz a fehér törölköző.

A mosás végén a törölközők megtartották a színüket, de a színfogó kendőt így vettem ki a mosógépből:

A következő nap, az elmúlt kb 10 hét semmittevéséhez képest hatalmas előrelépést hozott. Apa végre felfúrta a fiúknak szánt szekrény alapját. Ami azt jelentette, hogy végre kiüríthetem (volna) a ruhásszekrényt, amibe majd bele tudom pakolni a nagyobb méretű lányka ruhákat.

Persze mindez nem lett kész teljesen a nap folyamán, így nem sok mindent tudtam kezdeni a kezdetleges szekrénnyel.

Viszont, ami pozitív volt a napban, hogy két adag ruhát kimostam, így kb. lefedtem a legkisebb méreteket, majdnem mindenből, és kivasaltam az előző napi textilpelusokat.

A másnap is szerencsém volt, Apa megint itthon volt, így befejezte a szekrényt. De persze amilyen az én formám, ez se úgy alakult, ahogy reméltük, még kisebb igazításokra szorul. Szóval ezzel megint nem tudtam mit kezdeni.

De kész lett Máté ágyához a rács, így lecserélhettük végre a kiságyat. Ami persze azzal járt, hogy a Máté ágyán felhalmozott babaruhákat nagyon gyorsan el kellett pakolni. Erre legalább jó volt az új, kezdetleges szekrény. Oda halmoztam fel a ruhákat. Amit kimostam, letakartam, hogy másnapig ne legyen koszos, vagy poros.

Szóval Máté ágya bekerült a gyerekszobába, a kiságy végre átkerült hozzánk. De persze ez se zajlott zökkenőmentesen, ugyanis nem találtuk meg azt a 4 csavart, ami az ágyrácsot tartotta volna, így csak csupaszon vár arra az ágy, hogy babasarokká váljon. Bár még az új rácsvédő nem érkezett meg, így ezt a részét mindenképpen el kellett volna napolni.

Péntekre az volt a tervem, hogy a kimosott, kisebb méretű babaruhákat összehajtogatom, és elpakolom a kiságyba. Ehelyett mostam megint két adagot (zoknik, sapkák, és kabátok, overálok). A babaruhákat visszaköltöztettem a kisszobába, a kihúzható kanapéra, hogy Apa befejezhesse a szekrény finomhangolását. Sokkal több mindenre lett volna időm, de valahogy elszaladt a nap, és alig csináltam valamit.

Délután Apa befejezte a polcok igazítását, így végre a fiúk ruháit szépen bepakolhattam volna az új szekrénybe. De ez már másnapra maradt.

A szombatnak ismét nagy tervekkel fogtam neki. Viszont egyedül maradtam a fiúkkal, főzni is kellett, így a feladataim száma nem nagyon csökkent. Annyit csináltam, hogy kicsit átrendeztem a kisszobát és átpakoltam a fiú ruhákat az új szekrényre, bár ezzel cseppet se voltam elégedett. Még több sebből vérzett, nem igazán sikerült praktikusan berendeznem a polcokat. Még sok igazítást, és pár kiegészítőt is igényelt. De a babaruhákkal nem sokat haladtam, csak annyit, hogy a zoknikat és a sapkákat méret szerint rendeztem, és bepakoltam (Halleluja) a kiságyba.

Vasárnap, két adag babaruha mosásán kívül nem sok mindent csináltam. Így kb. el is telt a 34. terhességi hét, amit ugyan kisebb-nagyobb előrehaladással, de összességében nem túl eredményesen zártam.