Mosás, vasalás, pakolás Vol. 2

A korábbi bejegyzésben már elég sok mindent leírtam részletesen a babaruhák pakolásáról. De mivel több minden zajlott egyszerre, és  elég hosszúra sikeredett az a bejegyzés, úgy döntöttem, a folytatásnak külön bejegyzést készítek.

Szóval, elkezdődött hétfőn (augusztus 13.) a 35. hét, egyre közelebb volt az általam kijelölt dátum, ameddig be akartam fejezni a babacuccok pakolását. Ez a dátum augusztus 20-a volt, vagyis a 36. hét kezdete. 
Igazából onnantól is sok idő van még hátra, de Dominik szeptember elején kezdi ismét az ovit, így az ő cuccait is ki kellett mosni, átnézni, hogy mindenben van-e a jel, mi jó még rá, mit kell esetleg lecserélni. 
Nem akartam semmivel se kapkodni. Szóval volt még dolgom bőven.

Mivel a terheléses cukor eredményem a határértéken volt, így 3 hetente járok vérvételre, reggeli, ebéd és vacsora után. 

Épp a 35. hét hétfőjén volt a következő alkalom. Aznap Zsolti vigyázott a fiúkra, amíg elmentem a kórházba.

Mivel ennyire jövős-menős napom volt, nem sok mindenre haladtam. Rábíztam Apára, hogy szedje le az előző nap kimosott (baba) pólókat, pulóvereket.

Összekészítettem egy-egy adag ruhát, már a body-k és a tipegők hátra maradt utolsó darabjait. Mire hazaértem, addigra kb. ki is mosott a mosógép. Ezek teregetésén kívül ismét nem sokra jutottam. 

A fiúk szekrénye még kicsit hiányos volt, így délután Apa elszaladt vágatni pár polcot bele. Ezeket még aznap este be is tettem a helyükre, de továbbra se voltam elégedett az eredménnyel.

Főleg, hogy hiányzott még az akasztó, amit fel kellett csavarozni, mert azzal együtt jobban átláttam volna a dolgokat.

A keddi nap se éppen az itthoni feladataim csökkentéséről szólt, ugyanis délelőtt tanácsadásra kellett mennem, majd főztem, és délben a cukor eredmény miatt vissza kellett menni a kórházba.

Napközben csak annyira haladtam, hogy az előző nap kimosott body és tipegő halmokat leszedtem, és a többihez raktam.

Viszont délután átvittük a kisszobába a régi ruhásszekrényt, amibe majd elkezdhettem bepakolni a nagyobb méretű lányruhákat. 

De felkerült az új szekrénybe az akasztó, amire feltettem a vállfákat, kicsit pakolásztam a polcokat, a ruhákat, és egyre jobban kezdett összeállni a végleges változat. Bár még mindig nem tökéletes. Lehet sose lesz.

Szerdán úgy döntöttem, kicsit előre hozom Dominik oviba készítését, és kimostam az ágyneműjét, és a huzatokat. De még a ruhák átnézése hátra volt. 

De legalább, ha csak minimálisan is, de haladtam a babacuccok elpakolásával, mert a hálózsákokat, és a pizsamákat összehajtogattam, és elpakoltam, valamint a kis zoknikat, és a harisnyákat betettem a fiókba.

A csütörtöki nap volt talán a hét legkevésbé produktív napja, ugyanis kb. semmit se haladtam. A gyerekszoba lett egy kicsit átrendezve, de ezzel se vagyok elégedett.

Egyre jobban bántotta a szemem a ruhakupacok sora, de közben volt még mit csinálnom, de nem csak a háztartásban.

A pénteki nap, nos az rémes volt, talán az elmúlt hetek legrosszabbika. Voltak terveim, fontos elintéznivalóink, meg még mindig kellett venni pár, elég fontos, - bár nem annyira életbevágó - dolgot. De Apa nem volt partner a dologban, így nap nagy részében csak csellengtem, lézengtem. Nem volt se energiám se kedvem semmihez.

Igazából nem tudom, hogy lelkiismeret furdalása volt, vagy csak megunta a sóhajtozásom, de délután elszaladt a boltba, és vett lepedőt. Legalább ennyivel kevesebb dolog hiányzik.

Este még hajtogattam egy kicsit, de elenyésző mennyiséget. Úgy éreztem, haszontalan vagyok, bebizonyosodott a lustaságom, és mérhetetlenül semmirekellőnek éreztem magam. Összességében hatalmasat csalódtam.

A letargikus hangulatomon nem igazán segített a szombati nap sem. Igaz, hogy délelőtt elmentünk a Tégelbe, ahol megvettük a hiányzó pelenkázó alátétet, és vettünk mindhárom gyerek nevéhez fa betűket. De persze ezzel se vagyok teljesen elégedett, még lehet, hogy 1-2 betűt lecserélünk.

De ezután még elmentünk Gávavencsellőre, a Krumplifesztiválra, ahonnan csak este értünk haza, így a nap minimálisan hátralevő részében se csináltam semmit.
A vasárnapi napot pedig anyósomnál töltöttük, így akkor se haladtam.

Eljött a 36. hét első napja, amikorra be akartam fejezni a babacuccok elpakolását, a kiságy berendezését, a babakocsi előkészítését. De  ez a tervem, ahogy az a korábbi bejegyzésekből is látszik, kútba esett. 

Augusztus 20-án, hétfőn elmentünk anyumékhoz ebédelni, beszélgetni. Így annyit sikerült délelőtt haladni, hogy kimostam a kötött takarókat, és a bundazsákot egy overállal és kiscipőkkel. De kellett ez a kis kikapcsolódás, magam mögött hagyni ezt a pakolást kicsit.

Másnap délelőtt NST-re kellett mennem, ami elég sok időt elvett a napból. Amit csináltam, az elenyésző volt, ugyanis a maradék, polár takarókat mostam ki.

Szerdán összegeztem a helyzetet. A mosással nem álltam rosszul, már csak a nagyobb méretű (80-98) nadrágok, kabátok, kis ruhák vannak hátra, a lepedők, és a rácsvédő. Utóbbiból még várjuk az új érkezését. Még össze kell csavarozni a kiságyat, és persze el kell pakolni a kimosott ruhákat.
Ezzel viszont, ha minimálisan is, de sikerült végre haladni, ugyanis 4 kupaccal kevesebb lett, mert a kisebb méretű nadrágokat, a vastagabb, polár pulóvereket, az összes rövid ujjú pólót, és pulóvert összehajtogattam, és helyére tettem.

Csütörtökön, mivel hallottam, hogy lassan vége a kánikulának, úgy döntöttem, ideje kimosni a hátramaradt, nagyobb méretű ruhákat is. Összesen 6 adag ruhát számoltam, aminek a felét sikerült is kimosni. 

Pénteken a maradék 3 adagot mostam ki, és még sikerült a lepedőket is besűríteni a napba, de az idő már nem volt olyan kedvező, hogy gyorsan száradtak volna.
Még ezen a napon sikerült Apával összerakni a kiságyat, lepedőt húztam a szivacsra, és összeszereltem a légzésfigyelőt is.

Az ágy végébe leterítettem egy textilpelenkát, és arra elkezdtem pár dolgot pakolni, mint például a zenélő forgó darabjait, illetve olyan dolgokat, amit, ha szükséges, még utánam kellene hozni a kórházba. De ide kezdtem el gyűjteni a hazahozós szett darabjait is.

Ezen a napon haladtam talán a legtöbbet az elmúlt időszakhoz képest. Összehajtogattam az összes rövid- és hosszú ujjú bodyt, és a kisebb méretű tipegőket. A nagyobb méretű hosszú ujjú és az ujjatlan tipegő kiságyba rakása maradt ki. Bepakoltam a szekrénybe a nagyobb méretű pulóvereket, melegítő felsőket, kis szoknyákat, rövid nadrágokat. Így a két kupac ruhán kívül, aminek a részei a szárítón pihentek, a szekrénybe is sikerült mindent bepakolni. 

Még a karikás kendőmet is sikerült kimosni a nap végén, így nagyon jól álltam.
Ami kimaradt a mosásból, az a szoptatós párna volt. De a szárító nagyon tele volt, és a felemás időjárás nem segítette a száradást. Jó, még a rácsvédő továbbra se volt kimosva, de vártam, hogy megérkezzen a külföldről rendelt új.

A szombati napot azzal kezdtem, hogy kimostam a szoptatós párnát, és leszedtem az előző napi nadrágokat, és a kis ruhák maradékát. 

A nap folyamán sikerült összehajtogatni a nagyobb méretű tipegőket, az összeset! Így a kiságyban is minden a helyére került. Talán!

A nap végén, amíg a fiúk fürödtek, addig összehajtottam, és a szekrénybe tettem az össze nadrágot, és a kis ruhákat. Utóbbit akasztva szeretném majd tárolni, de még kell pár vállfát beszereznem hozzá.

El se hittem, ahogy körbenéztem a kisszobában, hogy nincs már összehajtásra, vagy elpakolásra váró ruha.

Vasárnap kitakarítottam a babakádat. Tervben volt, hogy a babakocsi részeit is szétszedjük, hogy kimoshassam a huzatokat. De a rossz idő miatt ezt elnapoltuk.

Összesítve, kész vagyok! 😀 A következő hétre maradt a rácsvédők, és a babakocsi huzatok kimosása, de ezen kívül mindent összehajtogattam, és elpakoltam.

A következő hetet pedig Dominik ruháinak átnézésére és a babasarok kialakítására szánom.