Az első... (1)

Ebben a bejegyzésben leírom nektek "az elsők" tapasztalatát. Itt nem a kórházban töltött időre gondolok, hanem arra az időszakra, amikor már otthon voltunk. Mivel egy kisgyerekkel, főleg ha az az első :), akkor sok alkalom az első lesz. Ezért egyfajta bejegyzés sorozatot tervezek. Amikor jön valami új, akkor azt megosztom veletek. Akkor kezdem is a sort az otthon töltött napok "első" élményeivel.

...öltöztetés

Már a kórházban is kénytelen voltam átöltöztetni a kicsit, mert egy-egy pelenkázáskor történtek kisebb balesetek. :) Viszont body-t, tipegőt, zoknit csak itthon adtam rá először. A hazajövetelkor a ruhát a csecsemős nővér adta rá.
Amikor hazaértünk, akkor kellett először levetkőztetnem a kicsit. Ez akkor még persze nagyon esetlenül ment. Olyan kis törékeny volt, nem mertem szinte megfogni sem, nemhogy a könyökét hajlítani, vagy a fejét emelni, hogy le- vagy éppen felhúzzam a ruháját. Kissé esetlen voltam akkor, nehezen ment. Még szerencse, hogy akkor nem járt a keze vagy a lába annyira, így viszonylag gyorsan sikerült a művelet.
Persze, én is olvastam praktikákat, meg néztem videót, hogy "összegyűrjük" a body ujját, és úgy húzzuk rá a karjára, meg hogy nem a gyereket rángatjuk bele a ruhába, hanem a ruhát húzzuk rá. Csak ezek elméletben (és később, ahogy belejöttem gyakorlatban is) nagyon jól hangzanak. De az első alkalommal sokkal esetlenebb voltam.

...pelenkázás

Amikor hazaérkeztünk, szinte ez volt az első teendőm. Még kicsit bátortalanul kezdtem neki, de mivel a kórházban már elég sokszor csináltam, így nem volt annyira rémisztő. Persze az, hogy szinte az egész család ott állt körülöttem, mert látni akarták, hogy meg van-e mindene a kicsinek, egy kicsit zavaró volt. Enyhén kapkodósra is sikerült ez a pelenkázás, mert közben még Zsoltit is instruáltuk, hogy mit hozzon a gyógyszertárból.

A legfontosabb tapasztalatom: minden legyen kéznél. Oda kell készíteni mindent, amire szükség van. Ez főleg addig lényeges, amíg a köldökcsonkot is ápolni kell, mert sokkal több dologra lesz szükségünk, mint később. A pelenkázáshoz szükséges természetesen a pelenka, a törlőkendő, a popsikenőcs. A köldökcsonk ápolásához pedig steril vatta (később a biztonsági fülpiszkáló is tökéletes), alkohol, hintőpor, és steril gézlap kell.

...szoptatás

Ez az első pelenkázás után rögtön következett. Vettünk egy pólyát, amibe beletettük a kicsit. Az ágyon felhalmoztam a párnákat, annak dűltem neki, törökülésben ültem le, és az alá a térdem alá, amelyikre a pici fejét helyeztem, betettem egy párnát, hogy egy vonalba kerüljön a feje a cicimmel. Ez volt az első olyan alkalom, amikor nem fekve szoptattam. Így sokkal jobban meg tudtam támasztani a mellemet, és a C fogás is könnyebben ment. 
Persze később rájöttem, hogy a büfiztetés miatt ez sokkal macerásabb, és éjszaka is túl sok teendővel jár. Ezért áttértem egy régi, téglalap alakú díszpárnára. Erre gyorsabban rá tudom tenni, és fel tudom róla kapni, főleg, ha pl. bukik. Éjszaka is sokkal figyelmesebb vagyok, éberebb, mert a párnáról legurulhat, így jobban kell rá figyelnem.

...éjszaka

Na ez az, amire a legkevésbé emlékszem. :) Azt tudom, hogy este 8 körül etettem meg utoljára, és ezután, fél 9-kor vagy talán 9-kor tettem le aludni a kicsit. Besötétítettem, de felkapcsoltam egy halvány fényű lámpát, ami egész éjszaka világított. Sajnos éjjeli fényt nem nagyon tudunk hova tenni, mert minden konnektor alacsonyan van. (Még gondolkozunk valami olcsó, de jó megoldáson). A lényeg, hogy a kezdetektől igyekeztünk megkülönböztetni az éjszakát a nappaltól. 
Abban biztos vagyok, hogy kétszer kelt fel Dominik, egyszer éjfél körül, egyszer pedig hajnalban, fél 4 táján. Utána pedig 7 óra tájban kezdődött a reggel. Persze hozzá kell tenni, hogy egy-egy etetés jó fél óra hosszat tartott. Ekkor még a székben ülve, és a gyereket a pólyába téve szoptattam. De rá kellett jönnöm, hogy ez túl kényelmes, és a fáradság, álmosság miatt én is elalszom, ültő helyemben, ezért valami "kényelmetlenebb" helyet kellett keresnem. Később már az ágyon szoptattam, rövid ideig a pólyával, később a párnán.
A legfontosabb tapasztalatom, hogy meg kell találni a legjobb, legkényelmesebb, a hátat legjobban megtámasztó helyzetet és helyet. De ehhez kísérletezni kell. Mert én is elhatároztam, hogy így és így lesz majd, de amíg a gyerek nem volt az ölemben, addig nem tudtam igazán kipróbálni, és rájönni, hogy nem jó.


...fürdetés

Ezt csak kedden, vagyis a második otthon töltött napon ejtettük meg. Mivel az volt a terv, hogy majd elvisszük a kicsit sétálni, utána hazajövünk, fürdés, etetés és alvás, így igyekeztünk időben kb. ehhez igazodni. Sajnos ez (se) úgy alakult, ahogy terveztem. Zsolti aznap dolgozott, és csak 1/4 9 körül ér haza ilyenkor. De szerettem volna megvárni, hogy ott lehessen az első fürdetésnél, hiszen olyan sok mindenből kimaradt. Viszont a kicsi nem igazán bírta, már nagyon éhes volt, türelmetlen, nyűgös, így hamarabb elkezdtük. Mire Zsolti hazaért már talán le is ültem etetni. Nekem mindez nagyon fájt, mert én nem akartam kihagyni őt ebből. Jó lett volna, ha otthon van, és együtt fürdetünk. Annyira megviselt ez lelkileg, hogy a törölközés nagy részét végig sírtam.
De visszatérve a fürdésre. Akkor anya segített nekem, mivel ezt még csak látni se láttam a kórházba. Először le kellett vetkőztetni a kicsit, majd beolajozni a fejét és a hajlatokat. Így került bele a kádba. Itt a fürdetővel lemostam a kicsi testét, a legkevésbé koszostól a koszosabb felé, ügyelve a hajlatokra, és az intim területekre. Az első alkalommal a kicsi átfordítását, és a hátának, tarkójának és a fenekének a megmosását anya végezte, másnap már én.
A picit én vettem ki a vízből és tettem rá a pelenkázóra terített törölközőre. Közös erővel törölgettük meg az egész testét. Majd egy vatta segítségével minden hajlatát behintőporoztam. Ezt követte a pelenka, majd a body, és végül a hálózsák ráadása.

...séta

Szombaton, amikor Dominik csak 9 napos volt, akkor ejtettük meg az első sétát. Minden bevezetés, vagy szellőztetés, fokozatosság nélkül belevágtunk a közepébe. Délután 5 után indultunk el, és este 7 körül, a fürdetés idejére érkeztünk haza. Egy jó másfél órás sétát tartottunk a Népkertben. Csend volt, jó levegő, kellemes idő. A pici végig aludta az utat. Az se zavarta, hogy kivettük a mózeskosárból, és készítettünk néhány családi képet.

Gyerekágyas osztály

Ahogy azt ígértem, összeszedtem a gyerekágyas osztályon töltött 4 napom eseményeit. A napirend nagyjából ugyan úgy zajlott minden nap, így ezzel nem szeretnélek titeket négyszer fárasztani. Igyekszem kiemelni a napok legfontosabb, és tanulságosabb részeit.

A "napirend" hozzávetőlegesen így alakult - már ha jól emlékszem:
5-kor ébresztő, ekkor szoptatás
7 körül elvitték a piciket
8 órakor volt a vizit
9 körül reggeli
10 óra tájban visszahozták a kicsit
11-12 között látogatás
13 után ebéd
14-17 között látogatási idő
18 után vacsora
Ezután már mindenki úgy osztotta be az idejét, ahogy akarta. Ilyenkor mentünk el felválva zuhanyozni.

A szülés után pénteken, 11-én hajnalban, kb. 2 órakor kerültem be a szobába. Bár aludni nem tudtam, az agyam mégis teljesen ki volt kapcsolva. Az egyetlen, ami megmaradt, az a szomszéd kisbaba sírása, de elsősorban azért, mert belegondoltam, hogy az enyém is sírdogálhat majd az éjszaka.
A pénteki nap, és amúgy mindegyik, 5 órakor kezdődött. Ekkor hozta be egy csecsemős nővér a kicsit, és letette mellém. De a "legjobb" az volt az egészben, hogy nem mondott semmit, hogy mit kéne csinálni, vagy miért tette le, csak kiment. Jó, persze, rájöttem, hogy szoptatni kell, de az volt az első, ha a szülőszobait nem számolom. Először nem igazán ment a szoptatás, mert a kicsi nem tudott rácuppanni a cicire. Ezt a nappalos csecsemősnek meg is említettem, aki erősen megszorította a vállát. Erre persze felsírt, de ennek ellenére nem sikerült etetni. A csecsemős nővér javaslatára bimbóvédőt használtam, ami be is vált.
A reggeli vizitkor elég hirtelen mozdultam, és úgy feküdtem hanyatt, hogy az egyik varratom megszúrt, olyan volt, mintha belefúródott volna a bőrömbe. Ez a fájdalom egész idő alatt megmaradt, ami megkeserítette az ülést a kórházban is, és később itthon is.
Pénteken mindkét látogatási időben jöttek hozzánk, de a későbbi napokban csak délután. Megmondom őszintén, nem is bántam, mert az a kis pihenés is sokat számított a délelőtt folyamán. Ekkor még nem a kicsi körüli teendők fárasztottak ki, hanem az alváshiány hatott rám.
Ezen a napon volt az első pelenkacserém, és egyben az első köldökcsonk ápolásom is. Mivel a procedúra idején nem volt csecsemős nővér a környéken, ezért az aznap újonnan érkezett szobatársunk, Marianna mutatta ezt meg nekem. Később persze pont pelenkázáskor jelent meg a csecsemős nővér, és ő is megmutatta a módszerüket. A lényeg az, hogy az alkoholba mártott vattát határozott mozdulattal kell keresztül húzni a köldökön. Ezután hintőport kell rászórni, és egy steril gézlapot ráhelyezni. Amikor teljesen tudatosult bennem, hogy ez nem fáj neki, csak hideg, máris sokkal ügyesebben, és határozottan oldottam meg ezt a feladatot.
A nap folyamán bejött a gyerekágyas osztály nővére is. Nekem, mivel katéter volt behelyezve az első éjszakára, fontos volt, hogy pisiljek, ami szerencsére sikerült is. De emellett mindenképpen "produkálnunk" kellett székletet is. Na ez először nem ment, így valami löttyöt adtak mindenkinek, de rajtam kívül ez mindenkinek használt. Így este kaptam hashajtót, ami szombatra hatott is.
Pénteken este megkérdeztük a csecsemős nővért, hogy volna-e lehetőség arra, hogy elvigyék a kicsiket. Mivel bababarát kórház, így a gyerekek velünk vannak egész idő alatt, csak a reggeli vizsgálatra viszik el őket. De mivel Marianna aznap, én éjfél körül szültem, nekünk megengedték. Vessen rám követ, aki akar, de akkor és ott ez volt a legjobb megoldás. Az alváshiány okozta kimerültségtől, és a sebem szúró fájdalmától nem tudtam volna úgy figyelni a picire, ahogy azt kellene. A többi éjszakán persze már velünk voltak a kicsik.

Így nézett ki pénteken a kisfiam:

A szombati nap összességében nem tartogatott nagy érdekességet. A menetrend a szokásos volt, napközben a kicsi evett, aludt, és kakilt. :) Az éjszaka ment kicsit nehezebben, mert nem akart aludni, mintha nem lakott volna jól. Kezdtem kicsit elkeseredni, hogy nem indult meg rendesen a tejem, ezért elmentem egy kis pótlásért. De annak ellenére, hogy megitta, nem akart a "kiságyában" aludni, ezért magam mellé vettem, és akkor elaludt.

A vasárnap délelőtt, amikor visszahozták a kicsit, érdekes, édeskés illatot éreztem. Mariann babájának is ilyen illata volt. Amikor bejött a csecsemős nővér, akkor említette meg a korábbi pozitív GBS leletet. Mariannának is pozitív volt a lelete, és emiatt antibiotikumot kellett adni a babáknak, annak volt olyan édes illata. Az antibiotikum kúra 5 napig tart, reggel és este kellett adni, etetés előtt egy adag Unasint. Viszont amíg a gyerekorvos nem bólint rá, addig nem mehetünk haza. Ez eléggé rossz hatással volt ránk, próbáltuk egymást nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Igyekeztünk nyugodtak maradni, nehogy hatással legyen a tejtermelésre.

Már vasárnapra sokat formásodott:

Hétfőn délelőtt csak a gyerekorvosra vártunk. A reggeli vizit után a nőgyógyász minket megvizsgált, és mivel mindent rendben talált, így a részükről bármikor hazamehettünk. Végre bejött a gyerekorvos, aki elmondta, hogy az ÁNTSZ-nek küldtek tenyésztést, és az eredményről csak 11 után tud érdeklődni, mert azt rá kell írnia a pici zárójelentésére. Ismét várakozás volt, de lassan elkezdtem pakolászni. Nagy nehezen kiderült, hogy 99,9999%, hogy mehetünk haza, így Zsoltit már be is rendeltem a kórházba, aki a parkolóban várt amíg nem szóltam. Végül 13 óra után közölték, hogy mehetünk, csak még meg kell várni a zárójelentéseket.
Végre bejött a gyerekágyas osztály nővére, majd a csecsemős nővér, és hozták a papírokat. Elmondtak minden fontos információt, odaadta a csecsemős a kezdőcsomagot, segített felöltöztetni a babát. 

Majd Zsolti feljött, hozta a hordozót. Betettük a kicsit, lementünk a kocsihoz, bekötöttük a hordozót és hazamentünk. :)