Az első... (1)

Ebben a bejegyzésben leírom nektek "az elsők" tapasztalatát. Itt nem a kórházban töltött időre gondolok, hanem arra az időszakra, amikor már otthon voltunk. Mivel egy kisgyerekkel, főleg ha az az első :), akkor sok alkalom az első lesz. Ezért egyfajta bejegyzés sorozatot tervezek. Amikor jön valami új, akkor azt megosztom veletek. Akkor kezdem is a sort az otthon töltött napok "első" élményeivel.

...öltöztetés

Már a kórházban is kénytelen voltam átöltöztetni a kicsit, mert egy-egy pelenkázáskor történtek kisebb balesetek. :) Viszont body-t, tipegőt, zoknit csak itthon adtam rá először. A hazajövetelkor a ruhát a csecsemős nővér adta rá.
Amikor hazaértünk, akkor kellett először levetkőztetnem a kicsit. Ez akkor még persze nagyon esetlenül ment. Olyan kis törékeny volt, nem mertem szinte megfogni sem, nemhogy a könyökét hajlítani, vagy a fejét emelni, hogy le- vagy éppen felhúzzam a ruháját. Kissé esetlen voltam akkor, nehezen ment. Még szerencse, hogy akkor nem járt a keze vagy a lába annyira, így viszonylag gyorsan sikerült a művelet.
Persze, én is olvastam praktikákat, meg néztem videót, hogy "összegyűrjük" a body ujját, és úgy húzzuk rá a karjára, meg hogy nem a gyereket rángatjuk bele a ruhába, hanem a ruhát húzzuk rá. Csak ezek elméletben (és később, ahogy belejöttem gyakorlatban is) nagyon jól hangzanak. De az első alkalommal sokkal esetlenebb voltam.

...pelenkázás

Amikor hazaérkeztünk, szinte ez volt az első teendőm. Még kicsit bátortalanul kezdtem neki, de mivel a kórházban már elég sokszor csináltam, így nem volt annyira rémisztő. Persze az, hogy szinte az egész család ott állt körülöttem, mert látni akarták, hogy meg van-e mindene a kicsinek, egy kicsit zavaró volt. Enyhén kapkodósra is sikerült ez a pelenkázás, mert közben még Zsoltit is instruáltuk, hogy mit hozzon a gyógyszertárból.

A legfontosabb tapasztalatom: minden legyen kéznél. Oda kell készíteni mindent, amire szükség van. Ez főleg addig lényeges, amíg a köldökcsonkot is ápolni kell, mert sokkal több dologra lesz szükségünk, mint később. A pelenkázáshoz szükséges természetesen a pelenka, a törlőkendő, a popsikenőcs. A köldökcsonk ápolásához pedig steril vatta (később a biztonsági fülpiszkáló is tökéletes), alkohol, hintőpor, és steril gézlap kell.

...szoptatás

Ez az első pelenkázás után rögtön következett. Vettünk egy pólyát, amibe beletettük a kicsit. Az ágyon felhalmoztam a párnákat, annak dűltem neki, törökülésben ültem le, és az alá a térdem alá, amelyikre a pici fejét helyeztem, betettem egy párnát, hogy egy vonalba kerüljön a feje a cicimmel. Ez volt az első olyan alkalom, amikor nem fekve szoptattam. Így sokkal jobban meg tudtam támasztani a mellemet, és a C fogás is könnyebben ment. 
Persze később rájöttem, hogy a büfiztetés miatt ez sokkal macerásabb, és éjszaka is túl sok teendővel jár. Ezért áttértem egy régi, téglalap alakú díszpárnára. Erre gyorsabban rá tudom tenni, és fel tudom róla kapni, főleg, ha pl. bukik. Éjszaka is sokkal figyelmesebb vagyok, éberebb, mert a párnáról legurulhat, így jobban kell rá figyelnem.

...éjszaka

Na ez az, amire a legkevésbé emlékszem. :) Azt tudom, hogy este 8 körül etettem meg utoljára, és ezután, fél 9-kor vagy talán 9-kor tettem le aludni a kicsit. Besötétítettem, de felkapcsoltam egy halvány fényű lámpát, ami egész éjszaka világított. Sajnos éjjeli fényt nem nagyon tudunk hova tenni, mert minden konnektor alacsonyan van. (Még gondolkozunk valami olcsó, de jó megoldáson). A lényeg, hogy a kezdetektől igyekeztünk megkülönböztetni az éjszakát a nappaltól. 
Abban biztos vagyok, hogy kétszer kelt fel Dominik, egyszer éjfél körül, egyszer pedig hajnalban, fél 4 táján. Utána pedig 7 óra tájban kezdődött a reggel. Persze hozzá kell tenni, hogy egy-egy etetés jó fél óra hosszat tartott. Ekkor még a székben ülve, és a gyereket a pólyába téve szoptattam. De rá kellett jönnöm, hogy ez túl kényelmes, és a fáradság, álmosság miatt én is elalszom, ültő helyemben, ezért valami "kényelmetlenebb" helyet kellett keresnem. Később már az ágyon szoptattam, rövid ideig a pólyával, később a párnán.
A legfontosabb tapasztalatom, hogy meg kell találni a legjobb, legkényelmesebb, a hátat legjobban megtámasztó helyzetet és helyet. De ehhez kísérletezni kell. Mert én is elhatároztam, hogy így és így lesz majd, de amíg a gyerek nem volt az ölemben, addig nem tudtam igazán kipróbálni, és rájönni, hogy nem jó.


...fürdetés

Ezt csak kedden, vagyis a második otthon töltött napon ejtettük meg. Mivel az volt a terv, hogy majd elvisszük a kicsit sétálni, utána hazajövünk, fürdés, etetés és alvás, így igyekeztünk időben kb. ehhez igazodni. Sajnos ez (se) úgy alakult, ahogy terveztem. Zsolti aznap dolgozott, és csak 1/4 9 körül ér haza ilyenkor. De szerettem volna megvárni, hogy ott lehessen az első fürdetésnél, hiszen olyan sok mindenből kimaradt. Viszont a kicsi nem igazán bírta, már nagyon éhes volt, türelmetlen, nyűgös, így hamarabb elkezdtük. Mire Zsolti hazaért már talán le is ültem etetni. Nekem mindez nagyon fájt, mert én nem akartam kihagyni őt ebből. Jó lett volna, ha otthon van, és együtt fürdetünk. Annyira megviselt ez lelkileg, hogy a törölközés nagy részét végig sírtam.
De visszatérve a fürdésre. Akkor anya segített nekem, mivel ezt még csak látni se láttam a kórházba. Először le kellett vetkőztetni a kicsit, majd beolajozni a fejét és a hajlatokat. Így került bele a kádba. Itt a fürdetővel lemostam a kicsi testét, a legkevésbé koszostól a koszosabb felé, ügyelve a hajlatokra, és az intim területekre. Az első alkalommal a kicsi átfordítását, és a hátának, tarkójának és a fenekének a megmosását anya végezte, másnap már én.
A picit én vettem ki a vízből és tettem rá a pelenkázóra terített törölközőre. Közös erővel törölgettük meg az egész testét. Majd egy vatta segítségével minden hajlatát behintőporoztam. Ezt követte a pelenka, majd a body, és végül a hálózsák ráadása.

...séta

Szombaton, amikor Dominik csak 9 napos volt, akkor ejtettük meg az első sétát. Minden bevezetés, vagy szellőztetés, fokozatosság nélkül belevágtunk a közepébe. Délután 5 után indultunk el, és este 7 körül, a fürdetés idejére érkeztünk haza. Egy jó másfél órás sétát tartottunk a Népkertben. Csend volt, jó levegő, kellemes idő. A pici végig aludta az utat. Az se zavarta, hogy kivettük a mózeskosárból, és készítettünk néhány családi képet.