Ahogy azt ígértem, összeszedtem a gyerekágyas osztályon töltött 4 napom eseményeit. A napirend nagyjából ugyan úgy zajlott minden nap, így ezzel nem szeretnélek titeket négyszer fárasztani. Igyekszem kiemelni a napok legfontosabb, és tanulságosabb részeit.
A "napirend" hozzávetőlegesen így alakult - már ha jól emlékszem:
5-kor ébresztő, ekkor szoptatás
7 körül elvitték a piciket
8 órakor volt a vizit
9 körül reggeli
10 óra tájban visszahozták a kicsit
11-12 között látogatás
13 után ebéd
14-17 között látogatási idő
18 után vacsora
Ezután már mindenki úgy osztotta be az idejét, ahogy akarta. Ilyenkor mentünk el felválva zuhanyozni.
A szülés után pénteken, 11-én hajnalban, kb. 2 órakor kerültem be a szobába. Bár aludni nem tudtam, az agyam mégis teljesen ki volt kapcsolva. Az egyetlen, ami megmaradt, az a szomszéd kisbaba sírása, de elsősorban azért, mert belegondoltam, hogy az enyém is sírdogálhat majd az éjszaka.
A pénteki nap, és amúgy mindegyik, 5 órakor kezdődött. Ekkor hozta be egy csecsemős nővér a kicsit, és letette mellém. De a "legjobb" az volt az egészben, hogy nem mondott semmit, hogy mit kéne csinálni, vagy miért tette le, csak kiment. Jó, persze, rájöttem, hogy szoptatni kell, de az volt az első, ha a szülőszobait nem számolom. Először nem igazán ment a szoptatás, mert a kicsi nem tudott rácuppanni a cicire. Ezt a nappalos csecsemősnek meg is említettem, aki erősen megszorította a vállát. Erre persze felsírt, de ennek ellenére nem sikerült etetni. A csecsemős nővér javaslatára bimbóvédőt használtam, ami be is vált.
A reggeli vizitkor elég hirtelen mozdultam, és úgy feküdtem hanyatt, hogy az egyik varratom megszúrt, olyan volt, mintha belefúródott volna a bőrömbe. Ez a fájdalom egész idő alatt megmaradt, ami megkeserítette az ülést a kórházban is, és később itthon is.
Pénteken mindkét látogatási időben jöttek hozzánk, de a későbbi napokban csak délután. Megmondom őszintén, nem is bántam, mert az a kis pihenés is sokat számított a délelőtt folyamán. Ekkor még nem a kicsi körüli teendők fárasztottak ki, hanem az alváshiány hatott rám.
Ezen a napon volt az első pelenkacserém, és egyben az első köldökcsonk ápolásom is. Mivel a procedúra idején nem volt csecsemős nővér a környéken, ezért az aznap újonnan érkezett szobatársunk, Marianna mutatta ezt meg nekem. Később persze pont pelenkázáskor jelent meg a csecsemős nővér, és ő is megmutatta a módszerüket. A lényeg az, hogy az alkoholba mártott vattát határozott mozdulattal kell keresztül húzni a köldökön. Ezután hintőport kell rászórni, és egy steril gézlapot ráhelyezni. Amikor teljesen tudatosult bennem, hogy ez nem fáj neki, csak hideg, máris sokkal ügyesebben, és határozottan oldottam meg ezt a feladatot.
A nap folyamán bejött a gyerekágyas osztály nővére is. Nekem, mivel katéter volt behelyezve az első éjszakára, fontos volt, hogy pisiljek, ami szerencsére sikerült is. De emellett mindenképpen "produkálnunk" kellett székletet is. Na ez először nem ment, így valami löttyöt adtak mindenkinek, de rajtam kívül ez mindenkinek használt. Így este kaptam hashajtót, ami szombatra hatott is.
Pénteken este megkérdeztük a csecsemős nővért, hogy volna-e lehetőség arra, hogy elvigyék a kicsiket. Mivel bababarát kórház, így a gyerekek velünk vannak egész idő alatt, csak a reggeli vizsgálatra viszik el őket. De mivel Marianna aznap, én éjfél körül szültem, nekünk megengedték. Vessen rám követ, aki akar, de akkor és ott ez volt a legjobb megoldás. Az alváshiány okozta kimerültségtől, és a sebem szúró fájdalmától nem tudtam volna úgy figyelni a picire, ahogy azt kellene. A többi éjszakán persze már velünk voltak a kicsik.
Így nézett ki pénteken a kisfiam:
A szombati nap összességében nem tartogatott nagy érdekességet. A menetrend a szokásos volt, napközben a kicsi evett, aludt, és kakilt. :) Az éjszaka ment kicsit nehezebben, mert nem akart aludni, mintha nem lakott volna jól. Kezdtem kicsit elkeseredni, hogy nem indult meg rendesen a tejem, ezért elmentem egy kis pótlásért. De annak ellenére, hogy megitta, nem akart a "kiságyában" aludni, ezért magam mellé vettem, és akkor elaludt.
A vasárnap délelőtt, amikor visszahozták a kicsit, érdekes, édeskés illatot éreztem. Mariann babájának is ilyen illata volt. Amikor bejött a csecsemős nővér, akkor említette meg a korábbi pozitív GBS leletet. Mariannának is pozitív volt a lelete, és emiatt antibiotikumot kellett adni a babáknak, annak volt olyan édes illata. Az antibiotikum kúra 5 napig tart, reggel és este kellett adni, etetés előtt egy adag Unasint. Viszont amíg a gyerekorvos nem bólint rá, addig nem mehetünk haza. Ez eléggé rossz hatással volt ránk, próbáltuk egymást nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Igyekeztünk nyugodtak maradni, nehogy hatással legyen a tejtermelésre.
Már vasárnapra sokat formásodott:
Hétfőn délelőtt csak a gyerekorvosra vártunk. A reggeli vizit után a nőgyógyász minket megvizsgált, és mivel mindent rendben talált, így a részükről bármikor hazamehettünk. Végre bejött a gyerekorvos, aki elmondta, hogy az ÁNTSZ-nek küldtek tenyésztést, és az eredményről csak 11 után tud érdeklődni, mert azt rá kell írnia a pici zárójelentésére. Ismét várakozás volt, de lassan elkezdtem pakolászni. Nagy nehezen kiderült, hogy 99,9999%, hogy mehetünk haza, így Zsoltit már be is rendeltem a kórházba, aki a parkolóban várt amíg nem szóltam. Végül 13 óra után közölték, hogy mehetünk, csak még meg kell várni a zárójelentéseket.
Végre bejött a gyerekágyas osztály nővére, majd a csecsemős nővér, és hozták a papírokat. Elmondtak minden fontos információt, odaadta a csecsemős a kezdőcsomagot, segített felöltöztetni a babát.
Majd Zsolti feljött, hozta a hordozót. Betettük a kicsit, lementünk a kocsihoz, bekötöttük a hordozót és hazamentünk. :)
A "napirend" hozzávetőlegesen így alakult - már ha jól emlékszem:
5-kor ébresztő, ekkor szoptatás
7 körül elvitték a piciket
8 órakor volt a vizit
9 körül reggeli
10 óra tájban visszahozták a kicsit
11-12 között látogatás
13 után ebéd
14-17 között látogatási idő
18 után vacsora
Ezután már mindenki úgy osztotta be az idejét, ahogy akarta. Ilyenkor mentünk el felválva zuhanyozni.
A szülés után pénteken, 11-én hajnalban, kb. 2 órakor kerültem be a szobába. Bár aludni nem tudtam, az agyam mégis teljesen ki volt kapcsolva. Az egyetlen, ami megmaradt, az a szomszéd kisbaba sírása, de elsősorban azért, mert belegondoltam, hogy az enyém is sírdogálhat majd az éjszaka.
A pénteki nap, és amúgy mindegyik, 5 órakor kezdődött. Ekkor hozta be egy csecsemős nővér a kicsit, és letette mellém. De a "legjobb" az volt az egészben, hogy nem mondott semmit, hogy mit kéne csinálni, vagy miért tette le, csak kiment. Jó, persze, rájöttem, hogy szoptatni kell, de az volt az első, ha a szülőszobait nem számolom. Először nem igazán ment a szoptatás, mert a kicsi nem tudott rácuppanni a cicire. Ezt a nappalos csecsemősnek meg is említettem, aki erősen megszorította a vállát. Erre persze felsírt, de ennek ellenére nem sikerült etetni. A csecsemős nővér javaslatára bimbóvédőt használtam, ami be is vált.
A reggeli vizitkor elég hirtelen mozdultam, és úgy feküdtem hanyatt, hogy az egyik varratom megszúrt, olyan volt, mintha belefúródott volna a bőrömbe. Ez a fájdalom egész idő alatt megmaradt, ami megkeserítette az ülést a kórházban is, és később itthon is.
Pénteken mindkét látogatási időben jöttek hozzánk, de a későbbi napokban csak délután. Megmondom őszintén, nem is bántam, mert az a kis pihenés is sokat számított a délelőtt folyamán. Ekkor még nem a kicsi körüli teendők fárasztottak ki, hanem az alváshiány hatott rám.
Ezen a napon volt az első pelenkacserém, és egyben az első köldökcsonk ápolásom is. Mivel a procedúra idején nem volt csecsemős nővér a környéken, ezért az aznap újonnan érkezett szobatársunk, Marianna mutatta ezt meg nekem. Később persze pont pelenkázáskor jelent meg a csecsemős nővér, és ő is megmutatta a módszerüket. A lényeg az, hogy az alkoholba mártott vattát határozott mozdulattal kell keresztül húzni a köldökön. Ezután hintőport kell rászórni, és egy steril gézlapot ráhelyezni. Amikor teljesen tudatosult bennem, hogy ez nem fáj neki, csak hideg, máris sokkal ügyesebben, és határozottan oldottam meg ezt a feladatot.
A nap folyamán bejött a gyerekágyas osztály nővére is. Nekem, mivel katéter volt behelyezve az első éjszakára, fontos volt, hogy pisiljek, ami szerencsére sikerült is. De emellett mindenképpen "produkálnunk" kellett székletet is. Na ez először nem ment, így valami löttyöt adtak mindenkinek, de rajtam kívül ez mindenkinek használt. Így este kaptam hashajtót, ami szombatra hatott is.
Pénteken este megkérdeztük a csecsemős nővért, hogy volna-e lehetőség arra, hogy elvigyék a kicsiket. Mivel bababarát kórház, így a gyerekek velünk vannak egész idő alatt, csak a reggeli vizsgálatra viszik el őket. De mivel Marianna aznap, én éjfél körül szültem, nekünk megengedték. Vessen rám követ, aki akar, de akkor és ott ez volt a legjobb megoldás. Az alváshiány okozta kimerültségtől, és a sebem szúró fájdalmától nem tudtam volna úgy figyelni a picire, ahogy azt kellene. A többi éjszakán persze már velünk voltak a kicsik.
Így nézett ki pénteken a kisfiam:
A szombati nap összességében nem tartogatott nagy érdekességet. A menetrend a szokásos volt, napközben a kicsi evett, aludt, és kakilt. :) Az éjszaka ment kicsit nehezebben, mert nem akart aludni, mintha nem lakott volna jól. Kezdtem kicsit elkeseredni, hogy nem indult meg rendesen a tejem, ezért elmentem egy kis pótlásért. De annak ellenére, hogy megitta, nem akart a "kiságyában" aludni, ezért magam mellé vettem, és akkor elaludt.
A vasárnap délelőtt, amikor visszahozták a kicsit, érdekes, édeskés illatot éreztem. Mariann babájának is ilyen illata volt. Amikor bejött a csecsemős nővér, akkor említette meg a korábbi pozitív GBS leletet. Mariannának is pozitív volt a lelete, és emiatt antibiotikumot kellett adni a babáknak, annak volt olyan édes illata. Az antibiotikum kúra 5 napig tart, reggel és este kellett adni, etetés előtt egy adag Unasint. Viszont amíg a gyerekorvos nem bólint rá, addig nem mehetünk haza. Ez eléggé rossz hatással volt ránk, próbáltuk egymást nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Igyekeztünk nyugodtak maradni, nehogy hatással legyen a tejtermelésre.
Már vasárnapra sokat formásodott:
Hétfőn délelőtt csak a gyerekorvosra vártunk. A reggeli vizit után a nőgyógyász minket megvizsgált, és mivel mindent rendben talált, így a részükről bármikor hazamehettünk. Végre bejött a gyerekorvos, aki elmondta, hogy az ÁNTSZ-nek küldtek tenyésztést, és az eredményről csak 11 után tud érdeklődni, mert azt rá kell írnia a pici zárójelentésére. Ismét várakozás volt, de lassan elkezdtem pakolászni. Nagy nehezen kiderült, hogy 99,9999%, hogy mehetünk haza, így Zsoltit már be is rendeltem a kórházba, aki a parkolóban várt amíg nem szóltam. Végül 13 óra után közölték, hogy mehetünk, csak még meg kell várni a zárójelentéseket.
Végre bejött a gyerekágyas osztály nővére, majd a csecsemős nővér, és hozták a papírokat. Elmondtak minden fontos információt, odaadta a csecsemős a kezdőcsomagot, segített felöltöztetni a babát.
Majd Zsolti feljött, hozta a hordozót. Betettük a kicsit, lementünk a kocsihoz, bekötöttük a hordozót és hazamentünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése