Névválasztás

Ismét eljött a babavárás egyik legnehezebb pillanata, nevet kellett választani a kicsinek. De ehhez persze tudnunk kellett, hogy kislányt vagy kisfiút hordok a szívem alatt. Viszont ez nem derült ki olyan hamar, és olyan egyszerűen, mint Dominiknál.

Az első alkalom, hogy megtudjuk a kicsi nemét, a 12 hetes ultrahang lett volna, de akkor nagyon szégyenlős volt, épp odatette a lábát, eltakarta magát. Az ultrahangos azt mondta, hogy inkább fiúnak látja. De igazán azért mondhatta, mert mondtuk, hogy kisfiú van otthon.

Legközelebb 6 hét múlva kellett menni, genetikai ultrahangra. De ezen az ultrahangon orvos is volt, akiről tudtuk, hogy ha nem szólunk időben, hogy nézze meg a nemét, akkor már "nem megy vissza". Amikor bementünk, igazából az első szavak azok voltak, hogy tudni szeretnénk a nemét. A doki rendes volt, megnézte. Ő is kérdezte előtte, hogy fiú, vagy lány van otthon, és miután megmondtuk, azt közölte, hogy elég fiús jellege van. Igazából ez se volt túl meggyőző.

Már az egész család kíváncsi volt, hogy mi lesz a 24 hetes ultrahangon, meg fogja-e mutatni magát a kicsi. Őszintén mondom, ennyire még nem alkudoztam senkivel, mint az ultrahang előtti napokban a picivel. :) Még az ultrahang előtt is mondtam neki, hogy mutassa meg magát végre.

De úgy tűnik, sikeres volt a beszélgetés. Miután lefeküdtem, mondtam is a szonográfusnak, hogy eddig úgy tűnik, fiú, de nem volt igazán sohase biztos. Az első mozdulat után meg is szólalt, hogy most már biztos. 

A második gyermekünk is kisfiú. :)

Amikor igazán bebizonyosodott számunkra, hogy a második babánk is kisfiú lesz, elkezdtünk nevekről beszélgetni, de elakadtunk a névválasztásban.
Mivel a vezetéknév Kovács, így kicsit különlegesebb, kevésbé tucat név kombinációt kerestünk. Már az első babánál is futottunk pár kört, mire döntöttünk.
Erről a korábbi bejegyzésben részletesen is olvashattok.

Megint kizártuk a Cs-vel, és a legtöbb dupla mássalhangzóval kezdődő neveket. Meggondolandó volt számunkra, hogy kezdődjön-e magánhangzóval.

Gondolkoztunk D-vel kezdődőn is. Tetszett a Dorián, de amikor szültem, összeismerkedtem egy anyukával, akinek így hívják a kisfiát. Nem lenne rossz a Donát, de mindig az adományozás jut eszembe róla, igaz ajándékként is lehet rá tekinteni.

Engem eléggé befolyásol, hogy másokat, mások gyerekét hogy hívják az ismerősi, baráti körben, vagy a családban. Persze ennek is vannak határai, a kertszomszéd unokájának a neve például nem igazán zavart. 

Nekem tetszik a Máté, már akkor is tetszett, amikor Dominiknak kerestünk nevet, csak Zsolti nem volt meggyőzhető. Emellett Dominik keresztszüleinek tavaly született kisfia, akit így hívnak. Gondolkoztam a Dávidon, vagy a Kristóf se lenne rossz, de a családi körben van, így mindig ők jutnak ezekről a nevekről eszembe. 

Mivel kicsit kezdtem elveszni a nevek tengerében, így ismét az internethez, pontosabban a közösségi hálóhoz fordultam, és ötletbörzét tartottam egy babás csoportban. Aznap este összeültünk Zsoltival és néztük a válaszokat. Volt köztük jobbnál jobb név, de igazán nem ragadott meg minket egyik sem. 

Vonzott minket a Bence, a Balázs, a Martin, a Kristóf, de annyira egyik se fogott meg, hogy igent mondjunk rá.  

Épp ezért kezdtük el nézni a MTA utónévtárát. Én böngésztem a neveket, és mondtam, ami esetleg tetszene. Zsolti pedig véleményezett. Bár a legtöbb névre nemet mondott, lett néhány talán is. Persze eközben jól szórakoztunk a számunkra furcsa, érthetetlen neveken. Igazából ekkor derült ki, hogy a főszempont számunkra az, hogy nem baj, ha különleges, csak különös ne legyen.

Miután legalább háromszor végig mentünk a listán, tartottunk egy kis szünetet. Rájöttem, hogy azért nem találunk jó nevet, mert már meg van. Már korábban, a genetikai ultrahang után is többször nevezte Zsolti így a picit, csak én még várni akartam, amíg biztos nem lesz a neme.

Ekkor fordultam oda Zsoltihoz, azzal, hogy "Tudod mit? Legyen Máté!" Erre szerencsére azt a választ kaptam, amire vártam: "Legyen!"

Mivel én már régebb óta gondolkoztam ezen a neven, már terveket is eszeltem ki, hogy győzhetném meg igazán erről. A legnagyobb ütőkártyámat így, hogy egyet értettünk, könnyű volt kijátszani. 

 - Legyen akkor Máté Zsolt!

 - Zsolt????? De miért?

 - Mert az apját is így hívják! :)

 - Kovács Máté Zsolt! Jól hangzik.

Végül megszületett a név, amivel mindketten elégedettek voltunk! 

A második kisfiunk Kovács Máté Zsolt lesz.