Sokszor hallani, hogy minden gyerek más. Ezt persze én is megtapasztaltam, kisebb és nagyobb dolgokban is. De a mostani különbség kicsit lezsibbasztott.
Hazudnék, ha azt állítanám, mindig is elleneztem a cumit. De az idilli elképzelésem az volt, hogy nem lesz rá szükség. Ezzel szemben meg mindenki cumizott.
Amikor az első gyerek született, nem is volt itthon cumi. Úgy voltam vele, hogy nekünk úgyse lesz rá szükség.
Ó, milyen naiv voltam. Volt egy délután, - kb 1 hetes lehetett a kicsi - amikor semmi se volt jó, se cici, se ölben, se velem, se másnál. Kétségbe esésemben hívtam Zsoltit, aki épp terpeszbetétes pelusért indult. Hozott is egyfajta cumit, ami jónak is bizonyult. Az első pillanattól elfogadta, nem volt vele gond. Dominik kb. 6 hónaposan magától elhagyta a cumit, és nem kellett „pótlás”, nem kezdte el szopni az ujját.
Máténál már a kezdetektől készültünk cumival. Ugyanazt a márkát vettük neki is, mint annak idején Dominiknak. Nála is a kezdetektől bevált, elfogadta. De most annyira jól sikerült, hogy le le akarta tenni.
az oviban - megkésett beszéd
Rebeka még most is. Ha elvesszük keze a szájában. Nála is lassú volt a beszéd, 1,5 évesen még csak mutogatott.
Szerencsére, ha alvás közben kiesett, nem volt belőle gond, aludtak tovább nyugodtan.
Krisztián viszont teljesen más.
A cumit egyenesen elutasítja. Ha a szájába teszi, rácuppan, szívja kicsit, de ki is köpi.
Nagyon cuki, ahogy szopizta az ujját, főleg, amikor alszik. De félek.
A cumit el tudom venni, vagy valamilyen módszerrel (tündér, Mikulás, cumifa...) leszokik. De az ujja mindig ott lesz.
Krisztián olyan néha, hogy ha valami közelít a szájához már tátja nagyra, mintha be akarná kapni. Legyen az az orrom, az állam vagy éppen a hajam, de amikor meg cicizni kéne, akkor meg nem kell.
De valami megváltozott. Kb. 5 hónapos lehetett Krisztián, amikor az esélytelenek nyugalmával még egyszer odaadtam a cumit. Akkor elfogadta, és nem köpte ki rövid időn belül. Úgy tűnt, most már tetszik neki. Ezen felbuzdulva megpróbáltam más típusokat is a szájába rakni, de azokkal nem értem el ekkora sikert.
5,5 hónaposan már cumis babának neveztük, beszereztünk a kedvenc márkából nagyobb méretet, és több darabot is.
Mostanra, 6 hónapos korára már eléggé ragaszkodik hozzá. Magának beteszi a szájába, segít a megnyugvásban, olykor az elalvásban is. Néha úgy kell kivennem a szájából, hogy cicire cseréljem.
De ennek ellenére nincs meg (még) az a végtelen ragaszkodás. Elvan nélküle, játszik, minden mást megfogdos, a szájába vesz, nem ébred fel amiatt, mert kiesett a szájából.
Összességében örülök, hogy így alakult. Meglátjuk, hogy mi lesz később, mennyire fog ragaszkodni hozzá.
Nos, mit is mondjak. Minden máshogy alakult! A kezdeti lelkesedés nagyon rövid ideig tartott. Már nem kell a cumi, se az ujja. 10 hónaposan azt tudom mondani, hogy a félelmeim, és ez a probléma megszűnt.
Előfordul, hogy a tesó cumiját kiveszi a szájából, és ha nem figyelek épp, akkor bekapja, de inkább rágókának nézi, nem cuminak használja. Emiatt vettünk abból a márkából neki valót és ilyen helyzetekben odaadjuk neki, de akkor is a tesóé a jobb.
Azt hiszem a cumi mellett teszem le a voksom. Állítva ezt úgy, hogy Rebeka 2,5 évesen még mindig cumizik. De egyszer talán ő is el fogja hagyni, ahogy Máté is elhagyta az oviban, több, mint 3 évesen.
