A napokban találkoztam egy anyukás csoportban ezzel az elgondolkodtató képpel, ami ennek a bejegyzésnek az ötletét adta.
Próbálok kendőzetlenül őszinte lenni, még ha az számomra kínos is!
Van, hogy 2-3 napig nem mosok fel. Van, hogy reggel elindítom a mosást, és olyan terveim vannak, hogy kiürítem a szennyesládát, de délután jut eszembe, hogy ki kell teregetni. Van, hogy 2-3 napja aszalódik az ruha a szárítón. Van, hogy reggel elmosogatok, de csak késő délután, amikor a párom hazajön, mosogatok megint. Van, hogy este, amíg a fiúk fürdenek, csak lazsálok. Leülök a tv elé, és megnézek egy főzőműsort, vagy bármit, ami nem mese. Van, hogy egész nap nincs kedvem semmihez. Ilyenkor begubózunk a gyerekszobába, vagy beteszek egy rajzfilmet, és csak a gyerekekre koncentrálok.
De van a másik véglet, amikor annyi mindent elintézek egy nap, hogy én magam is meglepődök. Ilyenkor bevillan valami, és kitakarítom a fürdőszobát, WC-t; elpakolom az edényt, elmosogatok; összeseprek, felmosok; szétszedem, elhúzom az ágyat, kiseprek, felmosok alatta; áthajtogatom a ruhát, szépen bepakolom a szekrénybe; 2x-3x mosok, teregetek, leszedem a ruhát. Na jó, azért ezt nem feltétlenül egy nap alatt!
Van olyan is, hogy nekiállok sütni valamit, valami olyat, amit igazán akkor lenne jó, ha a párom otthon van, és lefoglalja a gyerekeket.
Van az a helyzet is, amikor jön hozzánk valaki. Na ilyenkor 5 perc alatt több mindent el tudok végezni, mint összesen egész nap. Onnantól, hogy felcsenget, odáig, hogy felér a 2.-ra, akkora rend keveredik, hogy el se hinnénk, hogy 2 gyerekkel lakunk együtt.
A konyhám a mai főzés után így nézett ki. De azért hozzáteszem, ennyire nem szokott szörnyű lenni, igyekszem folyamatában mosogatni. De most lehet a bejegyzés miatt kanászodott el ennyire. 😃 Igazából nem is volt sok, csak nagyok voltak az edények!
Sokszor úgy van, hogy elmegyek a lomosba valamiért, közben benézek a gyerekszobába, összeszedem a kocsikat, építőkockát, elteszem, ha már eltettem, rendbe rakom az ágyat, visszapakolom a szekrényből kiszedett ruhát. Mire ezzel végzek, elfelejtem miért indultam. 😃
De egy átlagos napunk ennél sokkal lazább, és mentes a szélsőségektől.
Reggel készülődés, ágyazás, indulás az oviba. Miután hazaértünk reggeli. Általában 2 naponta főzök. Amíg Máté reggelizik, addig hozzákészülök a főzéshez, vagy összepakolok a konyhában. Közben eszek.
Reggeli után kipakolok pár játékot amivel Máté vagy egyedül, vagy velem játszik. A legtöbb főzős napon Máté nagyon együttműködő, eljátszik egyedül a szobában, vagy mellettem a konyhában. Főzés közben igyekszem folyamatosan pakolni, mosogatni.
Vagy sikerül befejeznem a kaját és utána, vagy a főzés közepén elálmosodik Máté, így altatással szakítom meg a folyamatot. Ha Máté elaludt, na olyankor indul a derbi. Gyorsan igyekszem befejezni, vagy a további folyamatokat előkészíteni a főzéshez. Ha nem főzök, akkor pedig gyors takarítást tartok, összeseprek, egy speciális törlőkendővel áttörlöm a fürdőszobát, és egy másikkal a WC-t. De van olyan, hogy csak leülök, nyomkodom a gépet, vagy megnézek valami műsort a tévében, vagy egy sorozat részt.
Közben fel is kel Máté, így a terveim félbeszakadnak (ha nem sikerült befejezni). Még játszunk egy kicsit, majd ebéd, utána megint csak "semmittevés", vagyis játék, hinta, pakolás a gyerekkel/gyerek után.
Majd készülődés, és indulás megint az oviba. Hazafelé még megállunk a játszótéren, majd irány haza, ahol már ketten pakolnak szét. Este vacsi, majd apa elviszi fürdeni a fiúkat! Ilyenkor még a vacsi után elmosogatok, összepakolok, kikészítem a pizsamát, és előkészülök a másnapi ovira.
A lényeg, hogy nálunk nincs tipitopi rend. Sőt, a gyerekek minden igyekezetemet meghiúsítják. De minden este, amikor a fiúk fürdenek, rendet rakok a szobában. Egy pillanatig ilyenkor meg szoktam állni, végig nézek a szobán, elégedetten szemlélem az eredményt. Ha csak egy éjszakára is, de rend van. Másnap pedig kezdődhet az egész elölről.
