Egy átlagos (téli) hétköznap

Úgy gondoltam, összeszedem, hogyan is telik egy napunk. Egy átlagos hétköznap, amikor a fiúk oviban vannak, én pedig unalmasan tengetem a napot. :D

Szóval, a reggel nekem 6.00-kor kezdődik. Első dolgom, a mosakodás után, hogy kimegyek a konyhába és mindent előkészítek a nap indításához. Ez abból áll, hogy főzök egy kávét, ilyenkor télen teszek fel teának vizet és elkészítem a fiúknak a reggelit, és Zsoltinak a szendvicset a munkába. Igyekszem kihasználni az időt, tehát amíg fő a tea víz és a kávé, addig készül az étel. 

Ez a reggeli, főleg a gyerekeknek sokszor okoz fejfájást a számomra. Már van egy kisebb listám a hűtőn, hogy mit is lehetne nekik adni reggel, hogy egy kicsit változatosan étkezzenek, és szívesen megegyék azt, amit kapnak. 

Mióta Máté is óvodás, azóta van igény az ébredés utáni reggelire, és az esetek nagy részében meg is eszik.

Tehát, olyan 6.20 körül elkészülök mindennel, leülök és megiszom a kávémat. Igen melegen, nyugiban, néha egyedül, néha már Zsolti is kint van a konyhában olyankor. 

Forrás: pexels.com

Miután megittam a kávémat, indulok ébreszteni a fiúkat. Ez olyan 6.40 körül kezdődik, és általában ébredéssel, öltözéssel együtt eltart majdnem 7.00-ig is. Mivel nehezen kelnek és sokáig kell őket ébresztgetni, ezért előszedem a ruhájukat, kikészítem az ágyunkra. Vannak olyan helyzetek, amikor meg tudjuk azt is oldani, hogy ők választanak ruhát. Ez mondjuk hétvégén mindig így van. Igazából az, hogy én előkészítem a ruhát, csak időtakarékosság. De tudom, hogy sokkal jobb lenne, ha ők maguknak vennék elő, és ezáltal is az önállóságuk fejlődne. De engem jobban érdekel, hogy hatékonyan és gyorsan elkészüljenek, mint ilyenkor az önállóságra nevelés. 

Miután mindenki, egyedül felöltözött, indulás a konyhába, ahol általában apa felügyeletével megreggeliznek. Ezalatt befejezem a teát, ízesítem és beöntöm Zsoltinak a termoszba. Ha a gyerekeknek szüksége van innivalóra, még azt is odaadom, esetleg nyújtok egy kéztörlőt a maszatos kezekhez.

Majd az oviba, alváshoz szükséges dolgaikat szedem össze, teszem szatyorba.

Mikor végeznek a fiúk a reggelivel, készülünk is az induláshoz. Mindenki megkapja az overall nadrágot, miután felvették, előveszik a cipőt, felhúzzák. Ha kell akkor segítek benne. Majd sapka, sál, kabát. Mindezt sok noszogatás, ösztönzés közepette. De amiben csak kell, segítek. Miután elkészültek, mindenkitől elköszönök, puszi, ölelés, szép napot kívánok, elmondom mikor megyek értük és útjára engedem őket. 

Nem mindig egyszerűek a reggelek. Vannak hisztik, nehezen ébredések, nyűgösségek. Van, hogy sok a feszültség, Zsolti siet, a gyerekek csiga üzemmódban.... Néha érzem is, miután bezártam az ajtót, hogy megszűnt a feszültség.

Innentől pedig a napom már nem annyira fix és időhöz kötött - egy darabig. 

Miután a fiúk elmentek, és az ébresztés alatt nem sikerült, akkor a fiúk szobájában ágyazok össze. Ha a fiúk nem tették meg, akkor összeszedem az otthagyott pizsamát, elteszem a helyére, kihúzom a függönyt, lekapcsolom a lámpát. Amint ezzel készen vagyok, a következő utam a konyhába vezet, ahol összepakolok a fiúk után. 

Ezután a mi szobánkba megyek. Ilyenkor átöltözöm - igen eddig pizsamában voltam - és utána nálunk is összeágyazok. Már ha Rebeka ébren van. Mivel mostanában minimum 8ig alszik, így ez többször tolódik.

Ha Rebeka alszik, akkor kihagyom az öltözést, és inkább elmosogatok. Így viszonylag nyugiban, gyorsan el tudom mosogatni azt a néhány tányért, poharat, ami a reggelihez kellett, és azt, ami esetleg előző napról, a vacsoráról maradt. Ha van időm, még össze is sepregetek.

Ilyenkor már tuti felkelt Rebeka, így jöhet a felöltözés, ágyazás, majd reggeli, utána pedig Rebekát is átöltöztetem.

Ha előző nap - vagy 2-3 nappal ezelőtt - mostam, és a ruha meg van száradva, akkor azt leszedem vagy ami még nedves, a radiátorra teregettem. Ebben Rebeka sokszor „segít”: leszedi, visszateszi a ruhát, én meg válogathatom át újra, hogy nedves-e még. 

Sokszor ez idő alatt mos a mosógép egy újabb adagot. Persze ha befejezte, akkor kezdődhet a teregetés is. Ebben szintén segít Rebeka. Amikor kimosott a mosógép, elkezd pittyegni, amit persze hall a gyerek, és nagyon gyorsan szalad ki a fürdőszobához, hogy mutogasson a mosógépre. Miután kinyitottam a gépet, Rebeka tartja is a kezét, és kéri a ruhát. Ilyenkor adok neki néhány darabot, amit nagyon ügyesen elvisz az ágyra és jön a következő adagért. 

Attól függően, hogy mennyi ruha várakoztok a szennyesládában, vagy mosok egy adagot, vagy csak bedobálok a gépbe pár ruhát. Ezt persze legtöbbször ki kell szedni, mert végül nem abból lett meg hamarabb az adag.

Ha befejeztem, és kedd vagy csütörtök van, akkor főzök. Vagyis inkább rövidebb szakaszokban főzést imitálok. Mivel Rebeka már egy ideje a délelőtti alvást átrendezte déli alvássá, így kénytelen vagyok úgy főzni, hogy ébren van.

Legtöbbször igyekszem olyan ételt kitalálni, ami vagy gyorsan elkészül, vagy pl. csak egy tepsibe kell pakolni mindent, és betolni a sütőbe.

Előkészítek, megpucolok, összevágok, innen oda rakok néhány dolgot. Közben, ha mázlim van, Rebeka jól eljátszik a saját, vagy a tesók játékával. Ha nincs mázlim, akkor egy kézzel csinálom a nagyját. Bár egy tészta leszűrést nem vállalok egy kézzel, inkább leteszem a kicsit, ami sokszor sírásba torkol. Vannak anyás napok, amikor csak ölben jó, de ilyenkor is vannak a főzésben olyan részek, amit nem tudok vagy biztonsági okokból nem akarok gyerekkel a karomon csinálni.

Az ebéd van, hogy már 10 órakor kész van, de olyan is előfordul, hogy délben még sehogy se áll.

Innentől kötetlen a napom. 

Rebeka igényli a társaságot, kell, hogy ott legyek mellette, bevon a játékba. De van, hogy szépen eljátszik egyedül, akár a mi szobánkban, akár a fiúkéban.

Ilyenkor szoktam kicsit a saját dolgokkal foglalkozni. Ha időm engedi, készítem a Betterware termékekhez a promóciós képeket. Ezt rövidebb-hosszabb szakaszokban sikerül, de nem minden nap.

Teregetek, ha épp úgy alakul. Ahogy jövök-megyek a lakásban mindig észreveszek valami apró feladatot, pl. viszek be WC papírt, vagy lemosom a mosdókagylót, kitakarítom a WC-t, vízkőoldózom a mosogató lecsurgót, vagy épp lemosok egy kis maszatot az ajtóról. Szóval egyszerre nagy takarításokat ritkán végzek, csak kisebb apróságokat.

Általában dél körül elálmosodik Rebeka, így jöhet az altatás. Mostanában ez abból áll, hogy hozza a nyusziját, és a takarót, lefekszik az ágyunkra, és pár perc múlva alszik is. Ilyenkor vagy otthagyom, vagy átteszem az ágyába. Ez attól függ, hogy nézem-e a tévét, vagy ebédelek/mást csinálok. De legtöbbször alvásidőben ejtem meg a felmosást, és ilyenkor ebédelek én is.

A legtöbbször 14:45 körül kezdünk készülni az oviba, és 3 után indulunk el itthonról. Mivel már nehezen bírom feltolni az emelkedőn a babakocsit, így busszal megyünk egy megállót. Ha szükség van rá, akkor még ovi előtt bemegyünk a boltba, és veszünk, ami kell.

Utána elmegyünk az oviba, ahol több-kevesebb sikerrel egyedül öltöznek a fiúk. Eközben Rebeka nyugodtan ücsörög a padon, indulásra várva. Sokszor időigényes az öltözés, főleg Máté húzza az időt, nem öltözik. Ha nagy nehezen kész lesz(ünk), akkor indulunk haza.

Ovi után még bemegyünk a pékségbe, veszünk friss kenyeret, vagy valami pékárút vacsorára.

A hazafelé út legtöbbször problémamentes, és gyorsan haza szoktunk érni. De vannak azok a bizonyos napok, amikor semmi se jó, amikor „én akarok kenyeret kérni”, „én nyitom ki először az ajtót”, „nem fogom meg a babakocsit”.... Na ilyenkor úgy érzem, a város másik végén lakunk, és sose érünk haza. Persze van, hogy kicsit gyögyörködünk a tájban, vagy játszunk a hóban.

Nos az otthoni átöltözés kb. annyi macerával szokott járni, mint a reggeli. Levenni a havas, latyakos cipőt, még az ajtóban, hogy ne legyen minden sáros, majd leöltözni, le az overált, a harisnyát, a kabátot. Utána/előtte/közben kezet mosni, majd felvenni az "itthoni nadrágot"
Ezalatt igyekszem én is átöltözni, kipakolni a kocsiból, de persze a kicsit is ki kell venni a babakocsiból, neki is segíteni kell még leöltözni.

Majd kb. 2 óránk van együtt, amikor igyekszem minél több időt velük tölteni. Játszani, építeni, olvasni. De persze közben pelust kell cserélni, valaki megéhezik, megszomjazik. Közben összevesznek, vagy szétszednek valamit.
Valamikor ebben az idősávban hazajön Apa, aki szeretne enni, közben ő vagy én főz egy kávét. De a gyerekek is rajtunk csüngnek.

Este 7 körül szoktunk vacsorázni, kisebb-nagyobb csúszásokkal. Majd következik a fürdés, legtöbbször két részletben. Először Rebeka, majd a fiúk együtt. Általában Apa fürdeti őket, addig én felügyelem a pakolást, vagy mosogatok a konyhában, vagy egyszerűen csak ülök az ágyon, és bámulok magam elé.
Fürdés után törölközés, majd egy mese, és utána altatás, majd attól függően, mennyire voltak álmosak, alvás.

Vannak persze az átlagostól eltérő napok, pl. amikor ebéd után megyek a fiúkért, vagy oltásra viszem Rebekát, vagy védőnőhöz megyünk. De a legtöbb napunk hasonlóan zajlik, évszaktól függetlenül.