Terminus túllépés

Van valami, amit tudni kell rólam: utálok várni. Ha korábban érkezem egy találkozóra, akkor a megbeszélt időpontig nyugodtan várakozom, de amint elmúlik ez az időpont, egyre frusztráltabb, és idegesebb leszek.
Ehhez jön még akkor hozzá, hogy én már kb. a 38. héttől alig vártam, hogy a karomban tarthassam a kisbabám. A terhesség utolsó hetei viszont lehetetlenül lassan akartak telni.

Már kb. július 14-15-e óta a család egy része tűkön ül, izgatott volt, mintha már hetekkel ezelőtt meg kellett volna szülnöm. Párom főnöke állította, szombaton meg lesz a baba. A párom meg volt győződve róla, hogy vagy a hétvégén, vagy hétfőn szülök. Anyukámat kérdezgették a munkahelyén, hogy megszültem-e már. Nekem teljesen olyan volt ez az egész, mintha sürgetnének, vagyis a gyereket. Én elég nyugodtnak éreztem magam, egyáltalán nem éreztem, hogy mostanában babáznék. Igaz Dominikkal se éreztem semmit. De minden terhesség más, mondják az okosok.

0. nap

Eljött 18-a, hétfő, a kiírás napja, 12 órára volt időpontom NST-re. Azért felkészültünk, vittük a kórházi csomagot, az összes leletet, Dominik cuccait, amit a mamához kell vinni. 

Az NST-n nem nagyon akart mozogni Máté, csak akkor, amikor erősebben megnyomkodták a hasam. Amikor eljöttek a kötelező kérdések, elérkeztünk a szülés várható idejéhez. Amikor mondtam, hogy mára, akkor közölték velem, hogy nekik 19-e van odaírva. Na erre kerekedett a szemem. Közöltem, hogy eddig nekem mindig, mindenhol 18-at mondtak. Ennyiben maradtunk.

Az ugyan nem derült ki, hogy a kevés mozgás miatt, vagy a szülés várható időpontja miatt, de másnapra, keddre kaptam időpontot a következő vizsgálatra.

1. nap

Mivel kora reggelig nem indult meg a szülés, így kedden is elindultunk NST-re, de most reggel 7-re volt időpontom. Ismét a teljes kórházi csomaggal keltünk útra. 

Mellettem pont egy olyan kismama ült, aki aznapra volt kiírva. Neki elmagyarázta a szülésznő, hogy mivel is jár a túlhordás. Innentől 2 naponta NST - bár ezt már előző nap is mondták - és ha korábban ők nem küldenek fel osztályra, akkor a betöltött 41. héten befektetnek.

Ekkor már sokkal aktívabb volt a kicsi, bár úgy vettem észre, hogy reggelente sokkal többet mozog. Ennek ellenére elküldtek egy ultrahangra, áramlás vizsgálatra, és valószínű volt, hogy lesz egy nőgyógyászati vizsgálat is. Az áramlás a normál értéken belül volt, a nőgyógyászati vizsgálaton pedig azt mondta az orvos, hogy teljesen zárt a méhszáj.

Kisebb vásárlás után jöttünk haza. Kisebb görcseim voltak, de semmi fájásnak nevezhető. 13 óra körül mentem el pisilni, és rózsaszínes-barnás folyásra lettem figyelmes. Igazából tisztában voltam vele, hogy ez lehet a vizsgálattól is, de akár a nyákdugó is távozhat(ott). A folyás apránként abba maradt, így azért sokkal nyugodtabban vágtam neki az éjszakának.

2. nap

Az éjszaka ismét eseménytelenül telt. Mivel az eddigi, lazítós, nyugodtan, pihenve várakozós megközelítés nem igazán vált be, így egy kicsit "drasztikusabb" ötletünk támadt. Elmentünk a Vadasparkba, sétáltunk egy nagyot, kikapcsolódtunk. A kb. 2 órás sétának viszont nem lett semmi eredménye.

Délután Apa meglepett a bábakoktél hozzávalóival. Hozott narancsot, grapefruitot, és gyömbért. Kifacsartam, összekevertem, megittam. Annyira nem volt szörnyű, mint gondoltam. Ha más nem, bevittem egy kis vitamint.

3. nap

Csütörtökön ismét NST-re kellett mennem. Már kicsit lazábban kezeltem a dolgot. Csak a leleteimet, irataimat vittem magammal, a többi otthon maradt.

Az NST elején nem nagyon akart mozogni a kicsi, ezért bicikliznem kellett egy kicsit. Utána persze felkelt és szépen mocorgott.

Mivel kedden voltam korábban és akkor volt áramlás és nőgyógyászati vizsgálat is, ezért ezt megint megismételték.

Bár már készültek arra, hogy megnézik a magzatvizet, de mivel továbbra is teljesen zárt volt a méhszáj, ez elmaradt. Az orvos másnapra, péntek reggelre hívott vissza NST-re.

Valószínűleg a sétától, de elég intenzíven el kezdett görcsölni a combom. De mivel magnéziumot már nem szedek, így Zsolti hozott nekem egy tonikot. A tonikot, pont a görcsök miatt már a 38. héttől, - a benne lévő kinin szülésbeindító hatása miatt - mértékkel, de folyamatosan ittam. De akkor annyira húzta a görcs a lábam, hogy majdnem 1,5 litert megittam a nap folyamán. Viszont ennek se volt igazán semmi hatása.

4. nap

Péntek reggel megint elmentem NST-re. Viszonylag jó lelet, bár a vége felé nem mozgott annyit a kicsi. Várakozás az orvosra, majd irány haza.
Aznap délután anya elvitte Dominikot magához, hogy egy kicsit pihenjünk, kikapcsolódjunk. A gyerek ott is aludt náluk, mert másnap elvitték egy céges rendezvényre. Így élvezhettük a csendet, ami most nem volt gyanús. :)
Viszont akárhányszor magamra maradtam a gondolataimmal, rengeteg kérdés merült fel bennem a befektetéssel kapcsolatban: meddig várnak, hogy magától beinduljon; mikor indítják be a szülést; mi lesz a fiúkkal nélkülem; mi lesz velem nélkülük? Megannyi kérdés, aggodalom, kétely, félelem, kétségbeesés.  

5.nap

Mivel az éjszaka riasztás mentesen telt, így reggel ismét irány a kórház. 
Ismerkedjünk meg a hétvégi egészségügyi rendszerrel. Kifejezetten NST-t végző, eddig ismert szülésznő nincs. 3/4 óra várakozás után jött le a patológiáról szülésznő, aki rohamtempóban ránk kötötte a gépet. A 20 perc letelte után kiküldtek, vártuk az orvost. Szerencsére a nagy hajnali-reggeli szülésroham véget ért, így nem kellett órákat várni a dokira.

Gondolom ő is sietett, mert nem volt vizsgálat. Javaslatokat tett a szülés beindítására, mint a mellbimbó csiklandozása, lépcsőzés, forró zuhany (a 30 fokban), séta, estére jól ki kell fáradni. Ezekkel a tanácsokkal engedett utamra, és hívott vissza másnap - vagyis vasárnap - 10 órára.
Aznap próbáltam a zuhanyt, talán kétszer vagy háromszor is, igyekeztem fárasztani magam, de nem sok hatása volt.

6. nap

Vasárnap reggel. Az éjszaka eseménytelenül telt. Dominik hamar ébredt, így korán neki kezdtem a teendőimnek. Mindent előkészítettem az ebédhez, megcsináltam a reggelit, majd elkészültünk, és családilag elmentünk NST-re. Most Máté kifejezetten jól ficergett, nem is voltam sokáig a gépen. A vizsgálatot Dominik elég jól viselte, de kezdett elálmosodni, így Apa elvitte a kocsihoz, amíg vártam.

Mivel a doki fel-alá szaladgált az épületben, így a szülésznő felvitte a kiskönyveket, majd visszajött. Ekkor közölte velem, hogy  "akkor megyünk a szülőszobára". Gondolhatjátok, megállt bennem egy pillanatra az ütő. De kiderült, persze, hogy csak a magzatvizet fogják megnézni. Csak tudnám, mért nem ezzel kezdte. 

Az orvos közölte, hogy 1 ujjnyira vagyok tágulva, de ez még nem annyira jó, csak arra elég, hogy megnézze a vizet. Szerencsére tiszta volt.

A szülésznőt megkérdeztem a befektetésről. Mondta, hogy akár 10 napot is várhatnak, mire megindítják a szülést. Az osztályra meg nyugodtan lehet vinni saját, kényelmes ruhát. De javasolta, hogy próbáljuk meg sürgetni a dolgot, lépcsőzéssel, tevékenykedjek, jöjjek-menjek, zsizsegjek, bújjunk össze apával.

Na bumm, a vasárnap amúgy is ilyen zsizsegős nap nálunk, így nem fog sokban különbözni ez a nap sem a többi vasárnaptól.

Hazamentünk, készítettem az ebédet, Dominik aludt, majd megebédeltünk, de már azalatt is éreztem alhasi fájdalmat, mint a napokban többször is, rendszertelenül. Ebéd után elpakoltam, mosogattam.

Mivel másnap volt a születésnapom, és befektetésre készültünk, így Apa és Dominik felköszöntött. 

A befektetés miatt másnap reggel 7-re kellett menni NST-re, így Apa elvitte Dominikot anyához, hogy ne hajnalban kelljen vele szaladgálni. Ezalatt az idő alatt lépcsőztem egy kicsit, majd vettem egy forró, nem túl frissítő zuhanyt. De még kicsit a táskát is pakolásztam, mert mást akartam vinni a patológiára, mint szülni. Amikor kész voltam a két kupaccal, úgy döntöttem lefekszem, és figyelem a magzatmozgást, mert ilyen napokon ritkán, keveset szokott mozogni a kicsi. Ráadásul a doki is mondta, hogy számoljam, és ha nincs meg a 10 mozgás három órán belül, akkor irány a kórház. 

Sajnos, vagy szerencsére, nem jutottam el tízig, mert a mozgások számolása helyett fájásokat számoltam. Este, kb 8 körül 7 perces fájásaim voltak, és egyre erősödő vérzésem, így gyors összepakolás után, 20:30 táján elindultunk a kórházba. Folyt. köv. ;)