Amióta két hangos, néha hisztis, olykor sírós aprósággal vagyok itthon, nehezebbek a napjaim. Nehéz, amikor a kicsi nem alszik, mert front van, vagy mert fáj a foga. Az se segít, hogy épp a szeparációs szorongás, a nagy mozgások időszakában vagyunk. Így nem lehet egy percre se egyedül hagyni Mátét. Ezt tetézi Dominik, aki a dackorszak (közepén?) elején jár, így ha nem az van, amit ő akar, akkor vége a világnak, és veri magát a földhöz. Sőt, él a kis játékvilágában, hangosan magyaráz, miközben a kicsit próbálom etetni/altatni.
Na arról meg ne is beszéljünk, hogy még itt vannak a háziasszony teendőim, a takarítás,a mosás, a főzés. Az utóbbi már duplán, mert Máténak külön főzök. Szerencsém van a párommal, mert ha tud, segít. Megfogja a kicsit, amíg elmosogatok, vagy leköti a gyerekeket, amikor sütök, főzök. Meg szerencsére nem áll égnek a haja, ha aznap épp nem sepregettem, vagy ha már 3 napja szárad a ruha.
De persze a nap nagy részében egyedül vagyok itthon. Talán épp ezért kezdtem bele egy otthoni munkába, ezért lettem a Betterware képviselője, hogy kicsit kiszakadjak a hétköznapok mókuskerekéből. De most nem is erről akartam írni.
Igyekszem minden nap megtalálni azokat az apró örömöket, amiért szeretek anya lenni. Boldogan szemlélem, hogy fejlődik a kicsi, hogy halad a mozgásfejlődés útján. Örömmel tölt el, amikor azt látom, hogy mekkora utat járt be a szobában. Megdöbbentő, amikor olyat csinál, amit Dominik ennyi idősen még nem. Még nincs 6 hónapos, de már fel-felül, lassan mászni kezd.
Imádom látni, ahogy a nagy játszik, ahogy építi a tornyot, vagy a vasúti sín darabjait teszi egymás után. De boldogsággal tölt el, amikor a mese jeleneteit játssza el, amikor tologatja az autókat, azok pedig versenyeznek. Olyan jól esik, amikor hozzám bújik, megölel, vagy csak soron kívül kapok egy puszit. Szeretem hallgatni, ahogy számol, ahogy beszél, ahogy kifejezni magát.
Olyan szépen beszél. A minap bent voltam a lomosban, és kértem, segítsen, vigyünk ki a konyhába egy doboz tejet. Erre közölte: Jobb ötletem támadt, anya, együnk kekszet. 😂
De hatalmas boldogság nekem, amikor együtt van a kicsivel, amikor megsimogatja, vagy ad neki egy puszit!
De ami miatt ma jó anyának lenni. Dominik ma ült az ágyon, rám nézett, és így szólt:
Nagyon szeletlek, anya!
