2014. június 24., kedd

Mosás, vasalás, fertőtlenítés

Már kevesebb, mint 3 hét van a szülésig, így elérkezett annak is az ideje, hogy a babaholmikat kimossam, és kivasaljam, illetve a kiságyat kicsit kitakarítsam, elsősorban a portól.

Első lépésben előszedtem mindent, amink van, babaruhától kezdve, lepedőn, kifogón, hálózsákon át, egészen az utolsó zokniig. Ezeket szépen átválogattam, sötét(ebb) és világos(abb) kupacra. Az a mennyiség, amiről én azt hittem 2 adagban kimosásra kerül, nos az végül 4 adagban fért bele a mosógépbe.
Mindent 30 fokon mostam, hiszen nem voltak koszosak, csak fel kellett frissíteni őket. A mosáshoz folyékony mosószert használtam, ami, ugyan úgy, ahogy az öblítő is, kifejezetten babaruhák mosására készült.

A kimosott ruhák teljesen beterítették a szárítót:





Mialatt a ruhák száradtak, én szépen kitakarítottam a kiságyat. Langyos, fertőtlenítőszeres vízzel mostam át mindent, persze gumikesztyűben. Kiszedtem a fiókokat, az ágyneműtartót, átmostam a rácsokat. 

Szerencsém volt az időjárással, mert nagyon jó meleg volt, hamar megszáradtak a ruhák. Mindent leszedtem, és átválogattam, először aszerint, hogy kell-e vasalni, majd pedig aszerint, hogy milyen kategóriába tartozik: body, tipegő, lepedő, nadrág, pulóver, póló...


Ezt követte a vasalás. Bevallom töredelmesen, azt hittem sose leszek vele kész, főleg mivel gyakran meg kellett állnom, leülni kicsit, pihenni. Pedig a vasalás nem egy fárasztó munka, csak az állást már nem bírtam úgy, mint gondoltam.
A vasalás közben igyekeztem további rendszert felállítani, mint pl. hosszú ujjú, rövid ujjú, ujjatlan body.... Miután mindennel kész lettem, megtettem az előkészületeket az elpakoláshoz: méret szerint átválogattam a kupacokat. Ezt követte a hajtogatás és a elpakolás. A kedvenc részem a pici zoknik pároztatása, és összetekerése volt. :)

A ruhácskák elrakása közben készítettem egy gyors összesítést, hogy miből mennyi van, esetleg szükségünk van-e még valamire. A válasz egy határozott NEM lett. Mindenféle ruhatípusból van, többféle méretű, és vastagságú, van téli, nyári, rövid, hosszú.

A teljesség igénye nélkül néhány kép a pici ruhatáráról:

Pólók, pulóverek (vékonyak):


Pulóverek (vastagak):


Melegítő szettek:


Zoknik:


Napozók:


Body-k:



Tipegők:


Persze ezeken kívül ott vannak a hálózsákok, a kifogók, a takarók, a textilpelenkák, kis cipők, sapkák, harisnyák, kabátok, téli holmik. De ezek többségét nem vasaltam, és nem is fényképeztem.

A rendszerezéshez hozzá tartozónak gondoltam a polcra helyezett tároló dobozok egységesítését. Ezért csomagoló papírral bevontam három nagyobb kartondobozt, és ebbe pakoltam bele a nagyobb dolgokat.


A csomagoló papír maradékából még egy kisebb dobozt is bevontam, amit a kiságy legfelső fiókjába helyeztem el. 


Ez a fiók lesz a "pelenkázó" fiók. Ebben lesz mindig néhány pelenka, nedves törlőkendő, a popsikenőcs, kezdetben a köldökcsonk ápolásához szükséges dolgok, illetve minden más, ami napi szinten fontos lehet.

2014. június 22., vasárnap

Az utolsó hónap - első fele

Ahogy azt korábban már említettem, a harmadik trimeszter utolsó szakaszában, utolsó kb. 5 hetében felgyorsulnak az események. Már kéthetente kell tanácsadásra járni, és hetente NST-re. 

Nézzük akkor az első 2 hét eseményeit:

2014. június 10 - I. NST (35 hét, 5 nap)
                              VIII. Terhesgondozás
2014. június 17 - IV. labor (36 hét, 5 nap)
                              II. NST

Az első NST-t a szülészeti osztályon végezték. Egy kényelmes fotelban kellett leülni, a hasamra tették a szívhangfigyelőt, és a kezembe adtak egy "detonátort", ezt kellett megnyomni, amikor a pici megmozdult. 20 percen keresztül zajlik a vizsgálat és ezalatt az idő alatt nyugodtan lehetett a pocakot nyomogatni, simogatni, hogy a babát mozgásra ösztönözzük. Kezdetben Dominik nem akart partner lenni ebben, kicsit makacs a szentem, de egy idő után nagyon bejött a dologba. :) Bár mikor bementem, elszopogattam egy szőlőcukrot, lehet, hogy az is segített.



A mellettem lévő készülékből hallottam a pici szívverését, majd a vizsgálat vége felé a gép sűrű és hangos sípolásba kezdett, gondolom azt jelezte hogy véget ért a 20 perc, bár azt is elképzeltem volna, hogy felrobban. Ennek ellenére, amíg nem jött valaki, én folyamatosan nyomkodtam a gombot, amikor a kicsi megmozdult. 
Miután leszerelték rólam a készüléket, még ott a fotelben megmérték a vérnyomásomat, és ezt ráírták arra a papírszalagra, amin a szívverést és a mozgások jelzését regisztrálták. Ezután még kaptam egy időpontot az altatóorvoshoz, két héttel későbbre. Ekkor kiküldtek, minden papír és kiskönyv nélkül, és várni kellett. 
Elég sokáig vártunk, mert több kismama is be- illetve kijött ezalatt. Már kicsit kezdett frusztrálni, hogy nem tudom mire kell várni, főleg úgy, hogy még tanácsadásra is menni kellett. Végre kijött a vizsgálatot végző hölgy és elmondta, orvosra várunk, aki aláírja és pecsételi az eredményt, függetlenül attól, hogy éppen egy orvoshoz indultam a tanácsadásra (logikus). De ha ezt így kell, rendben. Nem sokkal ezután meg is jelent az ügyeletes orvos, név szerint behívtak. Az orvos megkérdezte van-e valami problémám és elmondta, hogy az aneszteziológiára időpontra kell menni, azon a napon és időben (ez nekem egyáltalán nem volt egyértelmű :) ), de az NST leletről nem mondott semmit.
Így nézett ki az első eredményem:


Miután végeztünk, átmentünk végre a terhesgondozásra. Szerencsére itt nem kellett olyan sokat várni. Ez a tanácsadás viszont eléggé eltért a korábbiaktól. Csak a szokásos súlymérés volt, hisz az NST-n mértek vérnyomást és a szívhangot is hallgatták.
A védőnőtől megkérdeztem, hogy amúgy az NST-m jó volt-e. Azt mondta, hogy az orvos ráírt egy nagy R betűt, ami azt jelenti, reaktív, tehát a magzat aktív, jó a lelet.
Említettem, hogy még nem volt hüvelyi vizsgálat, és kenetvétel. Az orvos azt mondta, hogy majd az NST-n megcsinálják a következő alkalommal.
Ekkor kaptam meg a (remélhetőleg) utolsó vérvételre, és vércsoportvizsgálatra szóló beutalómat. A következő tanácsadásra pedig szintén 2 héttel később kell menni.

Egy héttel később, kedden korán reggel felkerekedtem, és elmentem a vérvételre. Szerencsére ez nem volt olyan sokszor, de ismét a "keveset kellett várni" kategóriába estem. megkaptam a kis sorszámom, leültem, és kb. 5 perc elteltével már szólítottak is.
Ezután átsétáltam a kórház területére, ismét a szülészeti osztályra, NST-re. Mivel hamarabb végeztem a vérvétellel, mint vártam, ezért elég sokáig ücsörögtem a folyosón. Amikor bementem, minden a korábbiak szerint zajlott: kényelmes fotel, szívhangfigyelő, detonátor. :)
Közben rövid beszélgetést folytattam az asszisztenssel a kenetvételről. Mondta, hogy leveszik ott is, bár nekik elég sok dolguk van, de legyen. Említettem, hogy a tanácsadás alkalmával én is meglepődtem, hogy ide küldtek. Az ő meglepettsége is hasonló lehetett, mint az enyém. Enyhe felháborodást is keltettem ezzel, mert hallottam, ahogy az orvosnak panaszolja. A vizsgálat után ugyanúgy megmérték a vérnyomásom, az orvos megnézte az NST eredményét, majd kiküldtek.
A második NST-m képe:




Nem sokkal később egy szomszédos szobába behívtak, ahol levette az orvos a kenetet. Ekkor elmagyarázta, hogy ez a GBS szűrés, vagyis a B típus streptococcus baktérium szűrése. Ha pozitív az eredmény, akkor gondot okozhat a szülésnél, különböző betegségek alakulhatnak ki a babánál emiatt. Ezt viszont nem kezelik rögtön, csak a szülés megindulásakor, antibiotikummal. 
Az eredményre kb. 2 hetet kell várni, és a szülészeti osztályra, az NST vizsgálóba kell érte menni. Ez az első olyan vizsgálati eredmény, amit nem küldenek át a tanácsadásra.
     Maga a streptococcus baktérium tünetmentes, és a nők 1/4-énél megtalálható. Csak a terhesség esetén okozHAT gondot. A babáknak csak az 1%-a fertőződik meg a szüléskor, de ezt rögtön kivizsgálják és kezelik.

2014. június 16., hétfő

Szülőszoba látogatás

Mivel már elég régen voltunk a szülőszoba látogatáson, így azt hiszem itt az ideje, hogy végre beszámoljak a tapasztalatinkról.
A miskolci Semmelweis kórház szülészeti osztályán minden hónap utolsó keddjén megadják a lehetőséget, hogy a párok betekintést nyerhessenek az osztály működésébe. Egy ilyen körtúrán vettünk részt májusban.




     A szülésznő azzal kezdte, hogy elmagyarázta a betegfelvétel folyamatát. Amikor megérkezünk, akkor vizsgálattal kezdenek, hogy megállapítsák, valóban megindult-e a szülés. Mindenképpen vinni kell a személyes iratokat, és a terhesség alatti összes leletet.
Megtudtuk, hogy milyen esetekben kell bejönni a kórházba: ha elfolyik a magzatvíz, ha vérzés van, ha már 10 percesek a fájások, vagy ha bármi eddig nem tapasztalt történik.
A borotválás és a beöntés választható, bár a szülésznők mindig megkérdezik, hogy mikor volt utoljára széklet, és javaslatot tesznek.
A betegfelvétel után át kell öltözni, és az öltözőben kell hagyni a személyes tárgyakat. Minden szobához jár egy kulcsra zárható szekrény az öltözőben.
A szülőszobán csak egy, általam kiválasztott személy lehet bent, aki eddig kint várakozik. Ha be kell feküdni, akkor bejön, és egy külön öltözőben ő is átöltözik a "papás szettbe", amit 2500 Ft-ért ott és akkor lehet megvásárolni.



     A szülészeti osztályt kb. 4 éve újították fel, azóta vannak egyágyas, klimatizált szülőszobák. A szobai felszereléshez tartozik egy bordásfal, labda, meg persze a többféle magasságra állítható ágy. Minden kismama eldöntheti, hogyan szeretne vajúdni. Ez alatt az idő alatt a szülésznők figyelemmel kísérik a folyamatot, és ha kell, eljött az ideje, akkor javaslatot tesznek fájdalomcsillapításra, mint pl. a gáz, vagy az epidurális érzéstelenítés.
          A szülést a szülésznő vezeti, az orvosi jelenlét nem garantált. Az orvos, ha kell, elvégzi a gátmetszést, illetve "tataroz". A szülést követően a picit rögtön hasra teszik, majd miután már nem lüktet a köldökzsinór, a kísérő elvághatja azt. Ezután elviszik a picit, megmérik, majd visszahozzák, és rögtön mellre is teszik. A szülést követően pedig még 2 órán keresztül itt van a kis család. :)



       Ha minden problémamentesen zajlott, akkor a 2 óra elteltével át kell menni a gyermekágyas osztályra, ami ebben az esetben egy emelettel lejjebb  van.
Mivel bababarát kórházról van szó, így az alapelvek közé tartozik, hogy a baba és a mama minél több időt töltsön együtt. Ezért az ágyak végében helyezik el a picit, még éjszakára is. Így sokkal könnyebben meg lehet felelni a másik alapelvnek, az igény szerinti szoptatásnak.
Az osztályon 4, 2 és 1 ágyas szobák vannak. Minden szobában van fürdő, zuhanyzóval, wc-vel. Mivel egész idő alatt bent van a pici is a szobában, így van pelenkázó is.
A csecsemős nővérek segítenek a helyes szoptatás elsajátításában, a pelenkázásban, és megmutatják, hogyan kell a köldökcsonkot ápolni.
A kismama kap hálóinget, a baba pedig ruhát, takarót. Lehet vinni a picinek saját ruhát, de azt mindig le kell venni, amikor elviszik fürdetni, mert azokért a ruhákért nem vállalnak felelősséget. Viszont kesztyűre szükség van, mert ha nagyobb körömmel születik a pici, akkor megkarmolhatja magát, és az első 3 hétben nem szabad vágni a körmét. 
Hintőport, popsikenőcsöt, a köldökcsonk ápolásához szükséges dolgokat biztosítják, de pelenkát és popsitörlőt nekünk kell vinni. Érdemes vinni mellszívót, mert tipikus Murphy, ha nincs ott, akkor lenne rá a legnagyobb szükség.

          Amennyiben minden rendben van a mamával és a babával is, akkor 4 napig kell bent lenni. Persze itt is van egy csavar. Ha 12 óra előtt szül valaki, akkor az már az első nap, ha 12 után, akkor az még csak a 0. napot jelenti. Ezért is érdemes egy kis keksszel, innivalóval készülni, mert az se biztos, hogy az ember kap enni az "első" napon.
       A látogatási idő 11-12 és 15-17 óra között van. Ekkor a látogatók hozhatnak be bármit. Ezen alkalmakkor viszont igazán a mamát látogatják. Az esetleges bacilusok, betegségek elkerülése miatt nem támogatják a picivel való kontaktust. A szobaajtón van egy ablak, azon keresztül megnézhetik a látogatók a picit. Persze, senkit nem fognak megakadályozni abban, hogy kivigye a babát. Viszont a nővér egy elég elgondolkoztató példát mondott: a látogatók nem tudnak mit csinálni a kicsivel, csak megfogni a kezét, vagy puszilgatni azt. A gyerek pedig mit vesz először a szájába? Persze, hogy a kezét. (Mondjuk az is igaz, hogy miután hazakerültünk a kórházból, otthon is ugyan ez lesz. :) )