TRND projekt - Lenor FreshAir

Már évekkel ezelőtt regisztráltam a TRND oldalára. Korábban már bekerültem más projektbe, de ez volt talán az első, amit - háziasszonyként - igazán a szívemhez közelállónak éreztem.

A mosás folyamata, a ruhák átválogatása, kimosása, a teregetése, majd később az elpakolása, mind-mind egy olyan folyamat, ami számomra kicsit meditatív jellegű. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de ez talán az egyik olyan feladatom, amit szívesen csinálok. Főleg ha a gyerekek ruháiról van szó. Mivel gyakran cserélnek méretet, így elég sokszor vásárolok számukra új ruhát. Amiket minden alkalommal kiszoktam mosni. És élvezem ezt a folyamatot. 

Ezért is örültem meg nagyon, amikor bekerültem a Lenor FreshAir projektbe. 

Mindig is imádtam a Lenor öblítőket. Különleges, egyedi, és tartós illata volt.

Nagy lelkesedéssel bontottam ki a dobozt és vegyes érzésekkel láttam meg, hogy a háromféle változat közül én a Pink Blossom variációt kaptam. Én szeretem a virágos illatú öblítőket , de tudom a Lenor-ról, hogy olykor nagyon tömény illata van. 

Rögtön, ahogy megkaptam a csomagot szinte indítottam is a mosógépet. Már a kibontáskor, ahogy beleszagoltam nagyon koncentrált illata volt az öblítőnek. Persze gondoltam, mindez oldódik a mosás során, és lágyul. Az első adagba, a ruha mennyiségét is nézve, elég sok öblítő került, legalábbis így utólag. Nem nagyon oldódott az illat.

Még ki se nyitottam a mosógépet, még igazán a fürdőszobáig se jutottam el, de már éreztem azt a kellemes, virágos, édeskés illatot. Azt, amit már az öblítő kibontásakor éreztem.

Nincs is jobb a frissen mosott ruha illatánál. De amikor a ruhának olyan illata van, mint egy hatalmas virágcsokor, az felülmúlhatatlan.

A teregetéskor nagyon intenzív, nagyon erős, már-már kicsit fojtó is volt az illata. Nekem talán elsőre sok.

A ruhák elég sokáig megtartották az illatot, de száradás után kicsit enyhült. Kár, hogy nem lehet átadni a mosott ruha illatát a képernyőn keresztül. Ez nagyon intenzív és nagyon különleges.

Rengeteget mostam az öblítővel, nagyon kiadós, sokáig elég. Kihasználva a jó időt, előkészültem az ovikezdésre is, mindent ezzel mostam. Az ágyneműről kezdve, a huzatokon át, egészen az ovis zsákokig, és a nemrég vásárolt új ruhákig.

Nagyon sokat számított, hogy mennyi öblítőt, mennyi ruhához tettem, mert, volt, hogy szinte nem is éreztem, de olyan is volt, hogy bódítóan sok volt.

Sose szerettem sokáig ugyanazt az öblítőt használni, mert egy idő után megszoktam, szinte már nem is éreztem. De a Lenor FreshAir öblítőt azt hiszem sose tudnám megunni. Mondjuk azért a másik két illatot is kipróbálnám. 

Egy korszak vége, egy új kezdete

Nagyon nehezen sikerült megírni ezt a bejegyzést. Nem azért mert ez egy nehéz téma - bár valamilyen szinten talán az. Hanem azért, mert nehezen tudtam az érzéseimet szavakba önteni. Nehéz volt megfogalmazni mindazt, amit legbelül érzek, amilyen érzelmek kavarognak bennem annak kapcsán, hogy az első gyermekünk elballagott az óvodából.

Egy korszak véget ért, és egy olyan új kaland kezdődik, ami mindannyiunk számára ismeretlen és ismeretlenebb mint az óvoda. Sokkal komolyabb és felelősségteljesebb hozzáállást vár el mind a gyerektől, mind pedig tőlünk, szülőktől.

Dominik mindig is egy nagyon különleges, egyedi gyerek volt. Hatalmas fantáziával és egy külön kis világgal a fejében, amibe könnyen bele tudott feledtetni. Sokszor elmélyülve játszott, az oviban mentene lehetett bevonni a csoportos tevékenységekbe. Ami nem érdekelte, az tényleg nem, és nem lehetett rávenni az együttműködésre. De ami tetszett neki, afelé határtalan lelkesedéssel tudott fordulni.

Az óvodából elküldtek felmérésre a nevelési tanácsadóba, de komolyabb probléma nem derült ki. Az IQ teszt az átlagnál magasabb értéket mutatott, és az egyik tanácsadó úgy állapította meg, hogy beilleszkedési és magatartási nehézségei vannak.

Mindezek miatt úgy döntöttünk, hogy maradjon még egy évet óvodában. Igaz azon az éven jött a rendelet, hogy aki betölti a 6. életévét augusztus 31-ig, annak kötelező az iskolakezdés. Így a maradást mi kérvényeztük, és szerencsére sikerrel jártunk, és maradt még egy évet.

Így utólag visszanézve, nagyon sokat számított. A viselkedése is sokat változott, igaz vannak még problémák az odafigyeléssel, és a koncentrációval. De már sokkal jobban megérti a szabályokat, és képes alkalmazkodni.

Sajnos a járványhelyzet miatt elmaradtak a nyílt napok, de az óvónők, és az óvodai fejlesztő pedagógus is ajánlott pár iskolát, ami szerintük jó lenne Dominiknak. Az egyik nem is volt messze tőlünk, csak épp nem az volt a körzetes.

A beíratkozási időszakban - ami persze online zajlott - mi ezt a intézményt választottuk, és bíztunk benne, hogy felveszik. Szerencsénk volt, és bekerült.

De rengeteg érzelem, és gondolat kavargott a nyáron a fejemben. 

Félek, hogy rosszul döntöttünk, hogy mégse lesz jó neki ez az iskola. De szerintem ez a félelmem ugyanúgy meglenne, ha a körzetes iskolába íratjuk be.

Vegyes érzelmeim vannak. Egyszerre nagyon sok és így nagyon összetett. A félelem, az aggódás, a bizonytalanság, a büszkeség, az öröm, a gyorsan elrepül idő miatti szomorúság.

Sokat foglalkoztat, hogy milyenek lesznek az osztálytársak, mennyire lesznek sokan, mert csak egy első osztály indult. 

Kíváncsi vagyok, hogy a tanítónő milyen lesz, lesz-e elég türelme Dominikhoz, megkapja-e majd a kellő figyelmet.

Tartok az iskolával járó kötelezettségektől. Nem attól félek, hogy Dominik nem fog tudni tanulni. Inkább az izgat, hogy akar-e majd. A kezdeti lelkesedése, kíváncsisága meddig fog kitartani. 

Remélem jól fogja magát érezni, jó tanítói lesznek, és jó közösségbe, jó gyerekek közé kerül. 

Az anyai szív, az anyai érzelmek végeláthatatlan sora az, ami kavarog bennem.

De véget ért az Ő ovis korszaka, és beléptünk az iskolába.