Erre a szülésre pozitív gondolatokkal készültem. Már hetek óta mondogattam, hogy „A negyedik szülésem könnyű és gyors lesz, pozitív szülésélménnyel”.
Azt hiszem sikerült ezt vonzani.
Ismét szembesültem a terminus túllépés csodás következményeivel. Így is nehezen viseltem a terhességet, és már alig vártam a végét, de a fiatalúr még tovább várakoztatott minket.
Szóval, mivel június 26-ra voltam kiírva, ami elmúlt, így naponta kellett járnom NST-re. A kiírás napján, és utánna, a hétvégén többször is megkérdezték tőlem, hogy vizsgáltak-e, és annak ellenére, hogy a válasz mindig "nem" volt, továbbra sem nézett meg senki.
Június 29-én, NST után, (kb. 13 óra körül) az orvos megkérdezte, hogy mikor voltam utoljára vizsgálva. Mondtam, hogy nem voltam, amin eléggé meg is lepődött. Ő végre megnézte a méhszájat, ami már elkezdett nyílni, 2111 értéket diktált az asszisztensnek.
Pont attól féltem, hogy még teljesen zárt leszek, de szerencsére a méhnyak elkezdett rövidülni, és alig 1 ujjnyira nyitva voltam. Mondta is az orvos, hogy bármikor szülhetek. Nem mintha amúgy nem ez a helyzet állt volna fenn.
Nagyon bíztam benne, hogy a vizsgálat kicsit felgyorsítja, beindítja a dolgokat. Otthon volt egy kis tágulási vérzés, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget, próbáltam lazán venni.
 |
| https://tinyurl.hu/eRaD/ |
Szóval, mivel június 26-ra voltam kiírva, ami elmúlt, így naponta kellett járnom NST-re. A kiírás napján, és utánna, a hétvégén többször is megkérdezték tőlem, hogy vizsgáltak-e, és annak ellenére, hogy a válasz mindig "nem" volt, továbbra sem nézett meg senki.
Június 29-én, NST után, (kb. 13 óra körül) az orvos megkérdezte, hogy mikor voltam utoljára vizsgálva. Mondtam, hogy nem voltam, amin eléggé meg is lepődött. Ő végre megnézte a méhszájat, ami már elkezdett nyílni, 2111 értéket diktált az asszisztensnek.
Pont attól féltem, hogy még teljesen zárt leszek, de szerencsére a méhnyak elkezdett rövidülni, és alig 1 ujjnyira nyitva voltam. Mondta is az orvos, hogy bármikor szülhetek. Nem mintha amúgy nem ez a helyzet állt volna fenn.
Nagyon bíztam benne, hogy a vizsgálat kicsit felgyorsítja, beindítja a dolgokat. Otthon volt egy kis tágulási vérzés, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentősséget, próbáltam lazán venni.
Kb. 18 óra előtt kezdtem el fájásokat érezni, de rendszertelennek tűntek, nem is voltak olyan erősek, így nem mértem. Azért mondtam Zsoltinak, hogy főzzön egy kávét, mert lehet szükségünk lesz rá. De már valahol, mélyen, tudtam, hogy ez már az.
A 19 óra körül, a vacsora alatt volt egy rövid idő, amikor rendszeresnek tűntek a fájások, de idő közben megszűntek. Azt hittem, megint csak jósló fájások.
Azért a biztonság kedvéért 3/4 8kor, még a gyerekek fürdése előtt lezuhanyoztam, rendbe tettem magam, hajat mostam, majd amíg a gyerekek fürödtek, megszárítottam.
21 órára már rendszeresnek tűnő, a méhösszehúzódást mérő applikáció szerint átlag 6 perces fájásaim voltak, ezért úgy döntöttünk, bemegyünk a kórházba. Anya jött át a gyerekekhez, így amíg megérkezett, én is átöltöztem, összepakoltam a szükséges iratokat, és elköszöntem a gyerekektől.
A kórházba 22 óra előtt értünk be, ahol felvették az adatokat, majd megvizsgáltak. Ekkor már 3 ujjnyira voltam tágulva, de még magasan volt a baba. Ez egy kicsit megijesztett, mert emiatt szenvedtem már korábban is.
A kórházba 22 óra előtt értünk be, ahol felvették az adatokat, majd megvizsgáltak. Ekkor már 3 ujjnyira voltam tágulva, de még magasan volt a baba. Ez egy kicsit megijesztett, mert emiatt szenvedtem már korábban is.
A szülésznők nagyon lazák voltak, poénkodtak, beszélgettünk. Látták rajtam, hogy nagyonn ideges vagyok. De nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Egyik szülésem előtt se voltam ennyire ideges, mint most. Kicsit remegtem is, és önmagamhoz képest nagyon sokat beszéltem.
Mondtam, hogy a második szülésemnél 3 ujjnyival jöttem be, és 2 óra múlva meg lett a pici. Érdekelt, hogy most kb mire kell számítani. Azt mondták, hogy ez most nem fog addig tartani.
Az egyik első kérdésem ezek után a párom volt, hogy mikor jöhet be. Azt mondták, máris. Telefonáltam neki, elmondtam, hogy a portás fog neki szólni, ha feljöhet.
Mondtam, hogy a második szülésemnél 3 ujjnyival jöttem be, és 2 óra múlva meg lett a pici. Érdekelt, hogy most kb mire kell számítani. Azt mondták, hogy ez most nem fog addig tartani.
Az egyik első kérdésem ezek után a párom volt, hogy mikor jöhet be. Azt mondták, máris. Telefonáltam neki, elmondtam, hogy a portás fog neki szólni, ha feljöhet.
Ennek amúgy nagyon örültem. Nem tudhattuk előre, meddig fog tartani a szülés, de már maga a tudat, hogy az elejétől velem lehet, hatalmas erőt adott.
Miután végeztünk az adatrögzítéssel, átkísértek a szülőszobára. Nos ez volt az egyetlen negatív élmény, ugyanis egy 2 ágyas szobába vittek, ahol már vajúdott egy kismama. Alapjáraton elég nehezen tudtam lazítani, és ezen a mellettem hangosan vajúdó nyögései, panaszai se segítettek. (Amúgy ezt a nehezítő tényezőt később teljesen ki tudtam zárni, észrevétlenül)
Leültem az ágyra, és közben elfolyt a magzatvíz, majd jött a szülésznő és 22:20-kor bekötötte az infúziót, oxitocint, ami nagyon hamar elkezdte kifejteni a hatását. Mondtam is, hogy már most érzem, hogy valami nagyon megindult. Már 4 ujjnyira voltam nyitva, és a baba is lejjebb csúszott.
Leültem az ágyra, és közben elfolyt a magzatvíz, majd jött a szülésznő és 22:20-kor bekötötte az infúziót, oxitocint, ami nagyon hamar elkezdte kifejteni a hatását. Mondtam is, hogy már most érzem, hogy valami nagyon megindult. Már 4 ujjnyira voltam nyitva, és a baba is lejjebb csúszott.
A fájások erősödtek, és sűrűsödtek, de a méhnyak még nem tűnt el teljesen. De fájások alatt hagyták, hogy kicsiket nyomjak, hogy csússzon még lentebb a baba. Ez annyira jól sikerült, hogy egyik pillanatról a másikra éreztem, hogy a baba feje feszít. De az ágyat még át kellett alakítani. Persze mondták, hogy ne nyomjak, sóhajtsak. Egyik pillanatban azt mondtam, hogy nem megy, nagyon feszít, a másikban meg azt, hogy megcsinálom, sikerülni fog. Alig lett kész az ágy, máris jött a fájás, a nyomási inger, és 2 nagy nyomás után, 22:40-kor kibújt Krisztián. (Bár a képek tanúsága szerint valakinek nem jól járt az órája)
Rögtön a mellkasomra tették, sikerült a késleltetett köldökzsinór elvágás, amit Apa csinált. A késleltetett köldökzsinór elvágás egyetlen kellemetlensége számomra az volt, hogy ezidő alatt éreztem, hogy feszül a zsinór, és a lepényre is várni kell, ami szintén feszített.
Miután Apa elvágta a köldökzsinórt, megint visszakaptam a kicsit, és végre megszületett a lepény szépen, egyben.
Ezután elvitték a babát megmérni, engem meg megnézett az orvos. Egy kis felhám sérülésen kívül szerencsére semmi vágás, vagy varrás nem lett. Mivel a doki nem lett kész, mire visszahozták a kicsit, így Zsolti kapta meg.
Miután az orvos végzett a vizsgálattal, megpróbáltam mellre tenni a kicsit. Az elején nem akart szopizni, pedig az apja karjában már ette a ruháját. De egy kis unszolásra sikerült elkezdeni cicizni. Utána már abba se akarta hagyni.
Szoptatás közben, ahogy mozdultam, éreztem, hogy jobban vérzek. Hasonló volt Máténál is, ezért szóltam a szülésznőnek. Nem volt kellemes, amikor ököllel megnyomta a hasam, de szükséges volt. Elég sok vér kifolyt, és kaptam még egy adag méhösszehúzót. Szerencsére most nem volt gond, nem lettem rosszul.
Az aranyóra leteltével a picit elvitték, Apa hazament, engem pedig átvittek a gyermekágyas osztályra.
