Ezt a sztorit azt hiszem Ádámtól és Évától kell kezdenem. Előre szólok, hosszú lesz, és nem is fog beleférni egy bejegyzésbe.
Az eredeti terv az volt, hogy Rebekát tavasszal, nyár elején beköltöztetjük a kisszobába, kialakítva neki egy saját, külön kis csajos zugot.
Viszont a pici érkezése ezt egy kicsit megsürgette. A terv továbbra is ez, hogy Rebeka költözik át a kisszobába, csak egy kicsit gyorsabban kell a dolgokkal haladni. Igazából ahhoz hogy a pici birodalma kialakuljon, ahhoz Rebeka szobáját kell először megcsinálni.
Mivel lejárt az LTP-nk, úgy döntöttünk, hogy az egész lakás ablakcseréjére fogjuk fordítani. Tehát ezt szerettük volna mindenképpen megvárni, és addig semmi nagyobb dologba belekezdeni.
Még a tél végén összeszedtem mindent, amit el kell végeznünk:
A kisszobában mindenképpen ki kell üríteni a lomokat, le kell csiszolni a régi, Dominik feliratot, festeni kell.
Kell egy új, nagylányos ágy Rebekának. Illetve szeretnék az ajtó mögé egy hasonló szekrényrendszert fúratni Zsoltival, mint ami a fiúknál van.
Igaz, hogy még a fiúknál sincs rajta az oldalfal, illetve ajtó, de remélem hogy Rebekánál ez hamarabb sorra kerül.
Ha kialakult a szoba, és át tudjuk költöztetni Rebekát, akkor kezdődhet el a pici birodalmának kialakítása. Vagyis elő kell szednem a kis ruhákat, illetve kb. minden ruhát, és el kell kezdenem mosni. Azokat a ruhákat pedig száradás után összehajtogatni, és a kiságyba belerakni.
Szeretnék mindenképpen új lepedőket venni, illetve még szükségünk lenne egy új rácsvédőre is. Persze néhány apró ruhát szeretnék venni, hiszen azért már két-három gyereket kihasználtak ezek a ruhák, így a picire már nem biztos hogy ráadnám. Akarunk egy új zenélő forgót, mert a régi eltört. Kis apróságokat szeretnék még, pl. rágcsaláncot, és valami saját plüsst.
Ahogy arról már korábban írtam, március 5-én, a 24. heti ultrahangon kiderült, hogy kisfiút várunk. Innentől kezdve valami megváltozott bennem. Valahogy sokkal jobban kezdett kattogni a fészekrakó ösztön. Csak egy rövid időre húztam ki a kiságy ágyneműtartóját, amiben a kisebb méretű (unisex és kislány) body-k, illetve tipegők voltak, de már éreztem a késztetést, hogy átválogassam az unisex ruhákat. Azon a hétvégén pakolásztam a régebbi ruhák között és a kisfiú ruhákat szívem szerint előszedtem volna, és rögtön elkezdem volna válogatni. Viszont nem tudtam volna hova rakni, ezért vissza kellett fognom magamban ezt a késztetést. Hú, mennyi „volna”. :)
Viszont eljött március közepe, vele együtt a koronavírus miatt intézkedések, és a fészekrakó ösztön elkezdett rettenetesen zakatolni bennem. Akkor gondoltam át, hogy igazából mire is van még szükségünk. A nagyja megvolt, pár apróság tényleg hiányzott, de nem voltak létfontosságúak. Viszont leültünk Zsoltival, és rendeltünk pár dolgot, pl rácsvédőt is pelenkázólapot. Gyorsan beszereztünk pár csomag pelenkát, amiből a kórházba is tudtam volna vinni.
Rebeka szobájának kialakításához is beszereztük a szükséges dolgokat, elsősorban az ágyat, és a festékeket. Pár kreatív szobadekot ötletet akartam megvalósítani, így ahhoz is lett alapanyag. Még a játékos polc hiányzott, abba pár doboz/kosár, és egy szőnyeg. Szóval a tárgyi feltételek adottak voltak.
De mi csak egy helyben toporogtunk. Festék a szoba közepén, ágy dobozban. Mire egy sarkat kiürítettem, egy másik tele lett. Sziszifuszi munkát végeztem. A napok meg csak futottak el mellettem, egyre terhesebb lettem, eljött az április.
Április első hetén, 28 hetesen meguntam a helyzetet. Elkezdetem pakolni az erkélyen (mert minden összefügg mindennel).
Kidobtam pár dolgot, összeszedtem minden feleslegeset. Kivittem a kisszobából a motorokat, triciklit. Kb ennyit bírtam.
De Apának is bekattant valami, mert a pár nappal később kipakolta az apróságokat, levitt a tárolóba/szemetesbe néhány dolgot. De sok minden csak máshova lett téve, nem lett szétválogatva. Elvitte az erkélyről a polcot a tárolóba, így az erkélyem lett totál zsúfolt. De hát valamit valamiért.
A húsvéti hosszú hétvégén viszont minden korábbihoz képest hatalmasat léptünk előre: Apa kifúrta a leendő szekrény helyét, középre húzott mindent, levakarta a falat ahonnan kellett, beglettelte a hibákat. Sőt az ablakkal kapcsolatban is értesítettek, hogy a következő hét szerdáján jönnek kicserélni.
Mivel Apa a húsvét utáni hétre kért szabit, így volt ideje a szobákkal foglalkozni. Így az ablakcsere után, a hét hátralévő részében Apa glettelt, csiszolt, festett, és végül szombat éjjelre kész lett.
Vasárnap a szekrények visszarakása volt soron, és a padló többszöri felmosása.
Másnap este Apa megrendelt néhány dolgot egy lakberendezési áruházból, pl. a játéktartó polcot, függönyt...
A következő héten, hétfőn és kedden eljött a Mama segíteni, takarítottunk, ablakokat, ajtókat mostunk le, amit csak lehetett portalanítottunk. Visszapakoltuk a fiúk szekrényére a ruhát, és átköltöztettük Rebeka összes ruháját az új szekrényre.
Persze Rebeka szobája koránt sem lett tökéletes, még a kislány babaruhák helye, elrendezése hatalmas kérdés volt, és néhány dolgot (pl. a könyveket) csak kényszerből ide-oda tudtunk tenni.
A fiúknál se került még minden a helyére, de legalább már élhetővé vált a szobájuk.
Szerdán reggel Apa elment átvenni a megrendelt kiegészítőket, illetve a játéktartó polcot.
Apa még aznap (este/éjjel) összerakta Rebeka ágyát, illetve másnap kimostam az új függönyöket, és fel is raktam mind a két szobába.
Szombat délelőtt Apa végre az új helyére tolta a fiúk szobájában a játéktartó polcot, én pedig áttoltam Máté ágyát a szoba másik végébe. Kicsit rendezgettem a többi tárolót, asztalt.
Még ebből a szobából is hiányoztak a fali polcok, a képek, illetve egy kis rendezgetés, de azt tudtam mondani, hogy ez a szoba kész van.
A munka miatt vasárnap délelőtt a Rebeka szobájába szánt játéktartó polc összerakása következett. Majd délben elmentünk tárolókat, kiegészítőket venni. (Igen, az egész család ment, de csak egyedül mentem be a boltba, a többiek a kocsiban vártak)
Délután a mi szobánkból áthordtam a játékokat, így már tényleg igazi szoba lett Rebeka szobájából. Persze még hiányzott a falipolc, pár dekoráció, a képek a falról, de összességében elégedett voltam.
Április végén, 32 hetes terhesen azt mondhattam, bármikor hozzákezdhetek a fiú ruhák válogatásához, mosásához. Viszont ezt már tényleg egy másik bejegyzésben írom le.
