Mivel Rebeka születése épp az óvoda kezdetére esett, így Dominik nem ment 2 hétig. De elérkezett az az időszak, hogy Dominik újra oviba járt. Reggel Zsolti vitte reggel, de délután már nekem kellett menni érte.
Az első héten volt segítségem. Mama minden nap feljött, egy kicsit unokázott, majd mentünk az oviba. Még régebbről meg volt a babakocsi, de beszereztem egy karikás kendőt is. Ezt a hetet tesztelésre akartam szánni, megnézni, hogyan, és mivel a legjobb közlekedni.
De, a segítség ellenére, nem minden nap zajlott könnyen és egyszerűen.
Hétfő
Hétfőn Mama és tesóm feljöttek, és együtt mentünk el az oviba Dominikért, babakocsival. Mama tolta a babakocsit, Máté tesóm kezét fogta, így ügyesen sétált végig az oviig.
Egyedül mentem le Dominikért az udvarra, közben a többiek foglalkoztatták Mátét, Rebeka pedig aludt. Miután Dominik felöltözött, szépen elindultunk.
A pékségnél megálltak, leültek sütit enni, én addig beszaladtam a boltba felvágottért. Még a boltba járást is be kell később ütemezni.
Hazafelé persze elkezdett Máté hisztizni, hogy tesóm vegye fel.
A fiúk elszaladtak a gimi felé, le a lépcsőn. Tesóm ment utánuk, de összefutottak Zsoltival, így együtt mentek le a lépcsőkön. Mi, Mamával és a babakocsival körbementünk. Az egész, nagy, nehéz babakocsi napok óta fent volt a lakásba. Ezért a babakocsi vázát betettem a tárolóba és felvittem a mózest. Így már csak azt kellett lecipelni.
Kedd
Megint babakocsival indultunk el. Máté az út elején együttműködőbb volt, bár csak Mama kezét akarta fogni, az enyémet nem igazán
Az út nagyrészében szépen jött mellettünk, annak ellenére, hogy nem aludt és kicsit nyűgös is volt. Volt olyan is, amikor Mama tolta a kocsit, Máté megfogta a kezem. Összességében problémamentesen jutottunk el az óvodáig.
Mind lementünk hátra, az udvarra. Máté megállt a homokozó mellett, Mama kicsit távolabb állt meg a babakocsival. Beszéltem kicsit az óvónővel, addig Dominik még játszott a homokozóban. De nem akart kijönni, viszont Rebeka elkezdett nyűgösödni.
Nagy nehezen sikerült kiszedni Dominikot a homokozóból, és elmentünk átöltözni, addig Mama fent maradt Mátéval és a babakocsival.
Hazafelé Máté levágta magát, nem akart jönni. Nagy nehezen sikerült megnyugtatni, és elindulni. A pékségnél megálltunk, megint péksütit ettek, én elszaladtam a zöldségesbe.
Utána viszont problémánk akadt, amikor Dominik elszaladt előre, és ott hagyott minket. Mama lemaradt Mátéval, és a babakocsival, én utána siettem.
Az iskolánál Máté hagyott ott minket, de Dominik ott maradt Mamával, a babakocsi mellett. Az út többi részében már együttműködőbbek voltak a gyerekek. De Dominik másfele akart haza menni, mint mi. Próbáltuk megértetni velük, hogy maradjanak mellettem, és a babakocsival nem mehetünk akármerre.
Szerda
11kor hívtak az óvodából, hogy a gyerek kétszer hányt. Hívtam a Mamát, aki épp úton volt hozzánk, így ő ment el Dominikért.
Délután Zsolti vitte el az orvoshoz, aki nem látott problémát, így mehetett másnap óvodába.
Csütörtök
A hét folyamán ez volt az első alkalom, hogy Máté elaludt ebéd után. Rebekát is sikerült elaltatni 2 körül.
Azon tanakodtunk Mamával, hogy ha nem kel fel Máté, akkor ő marad, én meg elmegyek Rebekával.
De Máté 3kor kelt, így menni akartunk mindannyian Dominikért. Mama felöltöztette Mátét, én pedig tisztába tettem Rebekát, és adtam rá még egy réteg ruhát.
Aznap kendőben akartam vinni Rebekát, hogy megnézzük ezt az opciót. De az öltöztetésre a pici felkelt, nyűgös, sírós lett. Én szerettem volna, ha jól sikerül a kötés, de sietni is akartam, hogy időben elinduljunk. Feszült voltam, frusztrált a sírás, valahogy nem akart sikerülni a kötés, és Rebekának se igazán tetszett a dolog.
Ezért úgy döntöttem, babakocsival megyünk. Máté pedig kis motorral jött.
Már az út elején feladta a motorozást, sőt sétálni se akart. Nagyon nehezen sikerült tovább haladni. Szinte az egész úton cipeltük a motort.
Délelőtt fogászaton voltam, és maradt tej. Mama azt adta oda Rebekának, amíg lementünk Mátéval az udvarra Dominikért.
Öltözés gyorsan ment, csak megint ott hagyott Dominik.
Hazafelé Máté motorozott, ment előre, nem hallgatott, ki is gurult az utcára, még jó, hogy el tudtuk kapni.
Bementünk a pékségbe, ahol kaptak a fiúk pogácsát. Amíg megették, addig én megetettem a maradék tejjel Rebekát.
Volt egy idill pillanat, amikor mindketten megfogták a babakocsi vázát, és így mentünk egy darabig. Viszont hazafelé összevesztek a motoron.
Péntek
Pénteken végre sikerült kendőben elindulni. Még indulás előtt megszoptattm Rebekát, így nyugodt volt. A kendő kötése is elég jól sikerült.
A séta egyszerűbb volt, mobilisabb voltam.
Máté az ovival szemben lévő, leomlásgátló falon akart menni, de otthagyott, és elindult visszafelé. Nem hallgatott ránk, nem tette meg, sokadjára sem, amit kértünk.
Lemenni a csoporthoz és összepakolni a ruhát is egyszerűbb volt kendőben. Most jött velünk Máté is, Mama pedig fent maradt a lépcső tetején. Ő volt a meglepetés Dominiknak. Már majdnem kész voltunk, amikor otthagyott Máté minket.
Az úton megint meggondolatlanul akart Máté átmenni. Le is ült az út szélén. De most sokkal könnyebb volt utánamenni, és megfogni.
Az út további részében a fiúk mindig megfogták valaki kezét. Máté egyszer pl. a szatyor fülét fogta meg.
Tapasztalatok:
- Ha motor, akkor kell a kettő, de mivel a gyerekek nem közlekedés tudatosak így ez rossz ötlet
- Ha kendővel akarok menni, akkor időt kell szánni a kötésre
- Mátét ebéd után úgy kell felöltöztetni, hogy már csak a cipőt kelljen felhúzni induláskor
- Időben kell elindulni, legyen lehetősége Máténak körülnézni, bogarat bámulni, lassabban jönni, megállni
- Hazafelé is türelmesen kell venni
Az biztos, hogy teljesen más lesz, ha már Mama nélkül fogunk menni. Nagy segítség volt, főleg, amikor babakocsival mentünk, és valami problémánk akadt.
De sokkal inkább hajlok a kendő használatára. Több szempontból is könnyebb, és egyszerűbb volt az egész út.