A második gyermekünk születése

Elég nehezen sikerült ezt a bejegyzést megírnom. Nem is igazán a két gyerek volt az oka, sokkal inkább a memóriám. Mivel a vajúdás alatt végig csak gázt szívtam, így elég homályosak az emlékeim. De először nézzük azt, amiben biztos vagyok. :)

Már röviden, a korábbi bejegyzésben leírtam az előzményeket. De pár szóval azért felelevenítem. Miután hazaértünk NST-ről, nekikezdtem az ebéd elkészítésének. Ebéd közben éreztem először, hogy az alhasam feszít, és mintha a medence csontomat húznák kifelé. Majd mosogatás közben elmúlt a feszítés. Utána délután lépcsőztem, vettem egy nem túl frissítő forró zuhanyt, pakoltam a táskámat, és nem éreztem semmit. Majd lefeküdtem és egy idő után feltűntek megint a fájások, de nem tűntek rendszeresnek. De erősödő vérzésre lettem figyelmes, és a fájások is kevésbé voltak elviselhetőek. A vérzés miatt úgy döntöttünk este fél 9 körül, hogy bemegyünk a kórházba.

Bementem az öltözőbe, ahol pont abba a szekrénybe pakoltam, mint két éve. A szülésznő elkezdett kérdezgetni. Mondtam, hogy kb. 7 perces fájásaim vannak és egyre erősödő vérzésem. Persze rögtön megjegyezte, hogy reggel volt magzatvíz vizsgálat, attól is lehet a vérzés. Én meg úgy voltam, hogy max. hazaküldenek, de nem kockáztatok. Persze erre is meg volt a válasz, hogy másnap úgyis befektetnének, már biztos nem megyek haza. Azért ez egy kicsit megijesztett, de logikus volt.

Nem sokkal azután, hogy átöltöztem, jött az orvos, hogy megvizsgáljon. Ugyanaz volt, mint reggel. Kiderült, hogy 3 ujjnyira ki vagyok tágulva. Ettől a ténytől a szülésznő teljesen megváltozott, máshogy viselkedett. Érezhetően kedvesebb, támogatóbb lett. Meg is dicsért, hogy milyen ügyesen hordtam ki otthon. Közölte, hogy előkészít egy ágyat, szóljak a páromnak, hogy hamarosan bejöhet.

Miután beszéltem Zsoltival, még rákérdeztem a másik szülésznőtől, hogy lesz-e beöntés, de azt mondta, ilyenkor már nincs rá idő. Még az epidurális érzéstelenítőre is rákérdeztem, de arra se volt már idő. Csak gázt lehet már szívni. Dominiknál semmi haszna nem volt, de hátha most.

Bevitt a szülésznő a szülőszobába, rám tette a CTG-t, és bekötötte az infúziót, és bemutatkozott. Nem sokkal később visszajött a szülésznő, és megvizsgált, épp közben folyt el a magzatvizem. Hamarosan Zsolti is bejött ez kb. 3/4 10-kor volt (?), és ezt követően a gázt is behozták, amit most folyamatosan szívhattam, míg Dominiknál azt mondták, csak a fájás alatt szívjam. Így mintha hatásosabb lett volna, hamarabb lettem kába, és tompa. De innentől az emlékeim is homályosabbak. Azt tudom, hogy 10 óra körül kértem Zsoltit, hogy figyelje a fájásokat, amik akkor 2 percesek voltak. A szülésznő mondta, hogy figyeljem, ha már toló fájásom van. A következő fájásnál már éreztem is. De emlékszem, hogy még nem volt valami jó, nyomnom kellett, még mondta is a szülésznő, hogy ha nyomok, akkor hamarosan szülök. De kiderült, hogy a baba még magasan van. Épp ezért, amikor fájásom volt, nyomnom kellett, hogy lejjebb menjen. Olyan is volt, hogy fel kellett ülnöm, és úgy nyomni. Na, ez nem ment, hiába biztatott a szülésznő, hogy akkor hamarabb szülök, ez nem vált be. Már kínomban egyszer feltérdeltem, és úgy nyomtam.

A gáztól ugyan kába voltam, de amikor mondták, akkor nyomtam. Sőt lehet akkor is nyomtam, amikor nem mondták, de éreztem a toló fájásokat. Kieshetett némi idő, vagy eseménysor, mert olyan volt, mintha kapkodnának körülöttem, kikapták alólam az ágyat, én meg már éreztem a feszítést, de a szülésznő szólt, hogy ne nyomjak, mert nem tűnt el a méhnyak.
Innentől már nem vagyok biztos a történések sorrendjében. Azt tudom egyedül, hogy mondta az orvos, aki mellettem állt, hogy ő nyomni fogja a hasam, és akkor nyomjak én is. 

Nem sokkal este 11 előtt elmúlt a feszítés, és megszűnt a fájdalom, és meghallottam a kicsi sírását. Az orvos még meg is jegyezte, hogy olyan hangos, mint az anyja. :)

Most is Zsolti vágta el a köldökzsinórt, majd ráfektették a picit a mellkasomra. Annyira hihetetlennek tűnt, hogy ott van. Olyan kicsi volt, és hangos. :) Egy darabig még sírdogált a mellkasomon. De lassan elhallgatott, és el is vitték megfürdetni.  Zsolti ismét elment vele, lefényképezte a picurt. Majd hamarosan vissza is jöttek.

Miután az orvos összevarrt, hármasban maradtunk. Vártunk egy kicsit, hátha jön valaki, mondjuk a csecsemős, hogy segítsen mellre rakni a kicsit, de nem jött senki. Zsolti segített, ő tette mellém a picit. Elég nehezen sikerült megszoptatni. Nem sokkal később azért bejött a csecsemős,  megkérdezte, szopizik-e. Mondtam, hogy elég nehezen. Próbált ő is segíteni, de nem igazán akart sikerülni. Mintha Máté nem is akart volna szopizni. Egy kicsit még együtt lehettünk, de hamarosan elvitte Mátét, és Zsolti is mehetett átöltözni.