Az egész karácsony környékén kezdődött. Rettenetesen beteg lettem, erőtlen, folyton fáradt voltam, alig bírtam nyelni, enni, szinte folyamatosan köhögtem, fájt a torkom.
A szoptatás miatt nem szoktam komolyabb gyógyszereket szedni, csak homeopátiát, és házi patikát alkalmaztam.
Legyengült a szervezetem, és sokáig elhúzódott a betegségem. Nagyon sokáig. Már bőven január volt, mire meggyógyultam.
Eközben teljesen megfeledkeztem a menstruációmról. A telefonomra telepített alkalmazásban vezettem a ciklusom, de a telefonom bemondta az unalmast, így nem emlékeztem, hogy mikor is volt meg utoljára. Arra emlékeztem, hogy december legelején, 2-3-a körül. Mivel még mindig nem volt szabályos, 28 napos ciklusom, így nem nagyon foglalkoztatott a dolog. De eltelt 2 hét az új évből, és semmi.
Volt egy isteni sugallatom, amit már régebb óta éreztem, és volt itthon egy terhességi tesztem, amit január 12-én reggel meg is csináltam. Most nem volt olyan körülményes, mint az előző alkalommal, most már szinte rögtön erős, és jól látható volt a második csík. 😊
Alig tudtam leplezni az örömömet, bár nem is volt ki előtt, mert Zsolti dolgozott. Töprengtem, hogy is lehetne viccesen, kedvesen, vagy különlegesen elmondani neki. De valahogy nem tudtam várni. Minél hamarabb el akartam neki mondani.
Alig vártam, hogy hazajöjjön. Szerettem volna valahogy meglepni, úgy gondoltam, Mátéval vitetem oda neki, de persze pont aludt, amikor Apa hazaért.
Amíg jött-ment Zsolti, addig persze a gyerek is felkelt, csak kómás volt, így elvetettem a tervem. De nem tudtam sokáig leplezni az örömöm, így csak annyit mondtam, hogy van egy meglepetésem, és Apa kezébe nyomtam a tesztet.
Zsoltinak az volt az első reakciója, hogy "Tudtam". Nagy volt az öröm, látszott Zsoltin, hogy nagyon boldog. 😊
Végre érkezik a következő kis Kovács.
