Itt vagyok egy átlagos hétköznap este. Visszatekintve a mai napra, elég sok mindent csináltam, közben meg szinte semmit.
 |
| Forrás: http://yvette-hildegard.blogspot.com/2018/04/a-lathatatlan-munka-vilagnapja-aprilis.html |
7 óra körül keltem. Krisztián még aludt. A szokásos reggeli rutin után kimentem a konyhába. Ott rohamoztak meg a gyerekek a reggeli öleléssel. Megkavartam a kávém, közben jött Rebeka, hogy segítsek felöltözni, megigazítani a zoknit. Komótosan megittam a kávét, közben Krisz is felkelt. De a fiúk indultak oviba, így nekik segítettem cipőt, kabátot venni. Elköszöntünk, majd indulás a hálószobába. Átöltöztem, összeágyaztam, utána felöltöztettem Krisztiánt is.
8 órakor ültem le, hogy megetetem. Na ebből nem lett semmi. Mivel folyik az orra, a váladéktól köhög, tüsszög, nehezebben megy a szopi. Az orrszívás se segített, csak sírás lett belőle, így hagytam. Felvettem, ringattam, próbáltam megnyugtatni. Közben kicsit Rebekával is foglalkoztam.
8:45 körül elaludt Krisztián, ezért úgy döntöttem kimegyek a konyhába. Csak előtte útba ejtettem a fürdőszobát, ahol elindítottam a mosógépet, és kitakarítottam a bilit, összeszedtem az üres WC papír gurigákat. Majd adtam Rebekának reggelit.
9 körül neki akartam kezdeni az ebédnek, de a konyha(pult) állapota nem tette lehetővé. Csináltam egy kis helyet, felvágtam és bepácoltam a húst. Majd az edény elpakolás, és mosogatás következett.
9:30 előtt kelt fel Krisz. Még gyorsan elöblítettem az utolsó edényeket, és bementem hozzá.
Már éhes volt, így szépen, nyugodtan, de kicsit, szörcsögve evett. Azt hittem, csak büfi szünet lesz, de már nem akart tovább enni, így kimentünk a konyhába.
9:45 táján betettem Krisztiánt a pihenőszékbe, én nekiláttam az ebédnek. Vizet forraltam a rizsnek, és elkezdtem készíteni a húst is. Közben Rebeka a kis konyhában játszott, ő is főzött. Néha-néha odahozta nekem azt, amit készített.
Kb. 10:20-ig minden rendben ment. Kb akkor kezdett el Krisztián elégedettlenkedni. Az utolsó 2-3 percben már sírássá fajult a helyzet. Szerencsére kész lett a kaja, így bementem a szobába, hátha enne egy kicsit.
10:33-at mutatott az óra, amikor leültem. De még szinte le se tettem a hátsóm, máris sírásba kezdett Krisztián. Tudom, hogy ilyenkor nem akar enni, inkább nézelődne, vagy álmos. Kipróbáltam először a nézelődést. Nem nagy sikerrel. Egy darabig el volt, majd elkezdett ordítani. Utána megint abbahagyta, nézelődött. Megpróbáltam egy kicsit tornáztatni, mert azt szereti, de most nem segített.
Akkor inkább alvás. Először lefeküdtem mellé, úgy evett egy kicsit, nyugodtan, majd hirtelen felsírt. Akkor tudtam, hogy itt több is van, mint a fáradság. Bekentem az ínyét Dologel-el. Enni már nem akart utána, így felálltam, és járkáltam vele kicsit. De álmosság jelét nem mutatta, inkább nézelődött.
10:45-kor kapcsoltam be a gépem, hogy foglalkozom kicsit a Betterware promós képeivel. Ezt máskor is szoktam, ilyenkor Krisztián általában ücsörög az ölemben, vagy játszik valamivel a pihenőszékben. Most az ölben ücsörgés, nézelődés lett.
Közben segítettünk Rebekának pisilés után. Majd visszaültem.
11:10 volt, amikor kész lett a mosógép. De akkorra Krisztián már szunyókált a karomban. Még vártam pár percet, mire letettem. Utána mentem teregetni. Amikor kész lettem, az „alvós szobában” ágyaztam össze, majd bekészítettem egy újabb adagot a mosógépbe. De még gondolkoztam, hogy elindítsam-e ma.
11:30 táján csatlakoztam Rebekához, hogy játszunk egy kicsit. Előkerült a formabedobó, épített kicsit fa kockákból, azt utána elpakolta a vödörbe (távolabbról próbált beletalálni). Utána még „telefonáltunk” kicsit. Észre se vettem, hogy elrepül az idő. Rebeka mondja, hogy éhes.
Pár perc múlva 12:00, és már melegedett a leves. Rebeka ügyesen szedett magának tésztát, én levest. Amíg evett, a telefonom nyomkodtam. Bár az edényeket el lehetett volna rakni, és elmosogatni a főzés után, de nem akartam zörögni.
Amikor befejezte az evést Rebeka, közölte, hogy aludni akar, az ágyikóban. El is indultunk, de
12:15-kor Krisztián sírva ébredt, így Rebekát a mi ágyunkra küldtem. Tisztába tettem a kicsit, és leültem megetetni. Rebekát közben a szabad kezemmel simogattam. Gyorsan el is aludt.
12:30-ra Krisztián is elaludt, sikerült letenni a kiságyba, és kicsit pakoltam a konyhában. Nem sokat haladtam.
12:50-kor ismét felkelt a kicsi. Újabb etetés. De 1-kor csengetett a futár, így abbamaradt. Utána pedig már nem akart megint enni. Így ücsörgés, nézelődés következett.
13:15 körül nyűgös volt, de nem akart enni, így lefektettem az ágyra. Egy kicsit tornáztattam, gyakoroltattam vele az oldalra, hasra fordulást, hagytam egy picit hason. Majd visszafordítottam és ezt megismételtem a másik irányba is. Egy rövid ideig sikerült lekötnöm, és viszonylag jól elvoltunk. Még ebédelni is tudtam közben.
13:50-ig bírta. Akkor elkezdett Krisztián nyűgösködni, Rebeka pedig felkelt. Egy kis ringatás után viszont Krisz elaludt.
Kb 14:05 volt, amikor letettem Krisztiánt aludni, és kimentünk Rebekával a konyhába, és adtam neki enni.
14:19-ig aludt Krisztián. Utána pelust cseréltem, de enni nem akart. Járkáltam vele, ringattam. Végül 14:48-kor elaludt.
15:02-kor kiderült, hogy nekem kell menni a fiúkért. Nem is volt gond, amíg Krisztián aludt, mindketten elkészültünk. Átöltöztünk, összepakoltam a táskám, felvettem a hordozót, majd beletettem Krisztiánt, amire persze felkelt.
15:20 körül sikerült elindulnunk. Krisz nyűgös volt a hordozóban, hiszen nem evett. De kb. 10 perc alatt megbékéltet a helyzettel és nézelődött.
Az oviba elég hamar megérkeztünk, Rebeka szépen sétált mellettem. De az oviban volt inkább gond. Máté ügyesen öltözött, de Dominik a csoport szobából se akart kijönni, mert éppen játszott. Legalább 5 percig tartott amíg próbáltuk meggyőzni én is és az óvónők is, hogy kezdjen el öltözni. Amikor végre rávette magát, hogy öltözik akkor már gyorsabban haladtunk.
16:10-kor indultunk hazafelé az oviból. még bementünk a pékségbe venni egy kenyeret és egy vizet. Utána azon volt a vita, hogy ki iszik a vízből, mikor iszik a vízből, utána ki csavarja rá a kupakot és ki hozza a vizet. Ezért úgy döntöttem, hogy elteszem a táskában a flakont.
Még az úton való átkelés okozott problémát, mert nem akarták megfogni egymás kezét, amíg átmegyünk a zebrán.
Az persze csak részlet kérdés, hogy elszaladtak mellőlem, elindultak a nagy lépcsőn lefelé.
16:30-ra értünk haza, Krisztián még aludt, így be tudtam tenni a kiságyba. Segítettem mindenkinek leöltözni, kezet mosni. Kb. 10 percig tartott mire minden elrendeződött persze közben felkelt Krisztián, és éktelen ordítással ébredt. Gyorsan tisztába tettem és leültem megetetni.
16:45-től evett Krisztián, de csak rövid ideig, mert megint elkezdett sírni. Miközben próbáltam megnyugtatni, még rá kellett szólni Mátéra, hogy vegye át a nadrágot, és megbeszéltünk egy feladatot Dominikkal.
Mivel Krisztián nem akart enni, így jött a nézelődés. De abból is csak sírás lett. Letettem kicsit az ágyra, aból egy darabig elvolt, „tornázott”, nézelődött, szopizta az ujját. Majd megint sírni kezdett. Kicsit felvettem, megpróbáltam megetetni, nem ment. Ismét az ágyra tettem. Ott már jobban el volt, visongott, próbálgatta a hangját. De ez is hamar átcsapott sírásba.
17:30-ig próbálkoztam, akkor meguntam. Átmentünk a „játszós szobába” a gyerekekhez.
17:45 körül megérkezett Apa. A gyerekek pakoltak, de félbe hagyták, hogy kiszaladjanak köszönni.
18:15 Elkészült a délutáni kávé. A gyerekek játszottak, Krisztián a pihenőszékben volt, mi pedig nyugiban megittuk a kávét, beszélgettünk kicsit.
18:30-kor már nagyon nyűgös volt Krisztián, de nem akart enni. Az ujjamra viszont rácuppant, kicseleztem, és kicseréltem. Így elég jól evett.
18:40 körül átadtam Apának a kicsit, hogy haladjak a promóciós képekkel. De Apa hamarosan visszaadta, mert ment készíteni a vacsorát.
19:15-re kész lett a vacsora, így mindannyian kimentünk a konyhába.. Krisztián ilyenkor a pihenőszékbe szokott nézelődni.
19:45 körül elkezdtük a fürdést. Apa fürdette Krisztiánt, én pedig a többieket. Egy kicsit ott hagytam őket, amíg elpakoltam a konyhában a vacsora után, és összesepertem a konyhát, előszobát.
20:15 táján cseréltünk. Én leültem megetetni a kicsit, közben Apa befejezte a fürdetést. A gyerekek felöltöztek, és néztek egy mesét. Kicsit csúszásban voltunk.
21:30 körül a fiúk már az ágyukban voltak, de Rebeka csatlakozott hozzánk a nagy ágyon, ott aludt el percek alatt.
Én lefeküdtem, úgy etettem még Krisztiánt. De elbóbiskoltam kicsit.
22:00 óra volt, amikor felkeltem. Akkor áttettem Kriszt a kiságyba, mi pedig Apával még beszélgettünk egy jó óra hosszát.
23:30-kor mentem el zuhanyozni, és most, 23:47-kor fejezem be ezt a bejegyzést.
Hosszú nap volt, eseményteli, de nem épp a legtermékenyebb, vagy legzsúfoltabb napom. Majd lehet, hogy megnézünk egy másik, tartalmasabb napot is.
Jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése