Még így a szülés várható ideje előtt 2 nappal összefoglalom nektek az elmúlt 3 hét kórházi teendőit.
Először nézzük, mikor hova kellett mennem:
2014. június 24 - III. NST (37 hét, 5 nap)
Aneszteziológus
IX. Terhesgondozás
2014. június 26 - V. ultrahang
2014. június 30 - IV. NST (38 hét, 4 nap)
2014. július 3 - V. NST (39 hét)
2014. július 8 - VI. NST (39 hét, 5 nap)
X. Terhesgondozás
X. Terhesgondozás
A hónap második felét szintén NST-vel kezdtem, most a nőgyógyászaton. Itt név szerint szólítottak. Mivel egy nőgyógyászati rendelőben végezték a vizsgálatot, így a kényelmi szint se egyezett meg a szülészetével. Nem volt fotel, csak a nőgyógyászati vizsgáló asztal, aminek felhajtották a fekvőfelületét, háttámlává. De megvolt a jól ismert gép, és a detonátor. A szívhangot hol hallottam, hol nem, bár miután a készülék ezen részét rányomtam a hasamra (az asszisztensnő javaslatára), a gyors dobogást is folyamatosan lehetett hallani.
Amíg arra vártunk, hogy a pici eleget ficánkoljon, addig az asszisztens elmondta, hogy innentől kezdve hetente kétszer kell járni NST-re, a kiírás napjáig, a 40. héttől kezdve pedig 2 naponta.
Miután véget ért a vizsgálat, az eredménnyel nem kellett megkeresni orvost, mivel mentem tanácsadásra is. Úgy tűnik érdekes a logikai felépítése ennek a dolognak.
A harmadik NST leletem:
Ezt követte egy beszélgetés az aneszteziológussal. Ehhez a Szűrőközpontba kellett átmenni, a 2 héttel azelőtt kapott időpontommal. Amikor kijött az asszisztens, elvette a beutalókat, majd rögtön hívtak is.
Először a korábbi leleteket nézte át. Amit vinni kellett, az a korábbi műtétek zárójelentése, kardiológiai leletek, és EKG eredmény, a szedett gyógyszerek listája és vércsoport vizsgálat eredménye. Emellett kérdezett korábbi vérátömlesztésről, visszérről, más balesetről, sérülésről.
A lényeg pedig, amiért menni kellett, az az epiduralis érzéstelenítés elmagyarázása volt. A lényeg, hogy a gerinc melletti térbe vezet be az aneszteziológus egy műanyag csövet. Ezen keresztül juttatják be az érzéstelenítőt. Ha valamiért császármetszésre kerülne sor, akkor ez műtéti érzéstelenítéssé alakítható, így nem kell altatás. Minderről kaptam egy tájékoztatót, amit alá kellett írni.
A nap következő állomása a tanácsadás volt, ahol ismét csak súlyt mértek. Megnézték az NST leleteimet, az asszisztens lediktálta a legutóbbi vérvizsgálatom eredményét a védőnőnek, aki beírta azt a kiskönyvbe. Még "zárásképpen" kaptam egy beutalót vizelet vizsgálatra, és azért, hogy az utolsó eredményeket még megnézzék, egy időpontot is, 2 nappal a kiírás előttre, július 8-ra.
Ezen a héten csütörtökön még elmentem az utolsó ultrahangra, a 38 hetesre. A szonográfus alaposan megnézte a picit. Megvolt a szokásos körfogat- és hosszmérés, ami megfelelt az átlagnak, és most is volt áramlás vizsgálat, ami szerint továbbra is megfelelő a tápanyag ellátás. A méhlepényem már III. fokban érett, bár a szonográfus állítása szerint ez ilyenkor már normális. Ennek ellenére megkérdezte, hogy rendesen mozog-e a pici, és hogy járok-e NST-re. (nekem ez kicsit furcsa volt, bár lehet, hogy ez a standard kérdéssor, és csak én "láttam rémeket")
Akkor azt mondta nekünk, hogy már nem kell menni ultrahangra, de NST-ről még elküldhetnek esetleg áramlás vizsgálatra.
A következő hét hétfőjén (június 30) ismét NST vizsgálat következett. Ismét egy nőgyógyászati vizsgálóba kellett mennem, és ugyanúgy a felhajtott vizsgáló asztalra kellett ülni. A szerkezet a szokásos volt, és a pici is hasonlóan viselkedett, mint szokott: kezdetben nem mocorgott, majd nekikezdett. Az asszisztens odajött hozzám az elején, és mondtam, hogy nem érzem, ránézett a papírra, és rámutatott egy kiugró értékre, azzal, hogy ő annak ellenére is mocorog. Az egyik legérdekesebb pillanat az volt, amikor feltettem a lábam az előttem lévő lépcső legfelső fokára, és elkezdett hevesen verni a pici szíve, a gépen pedig a 176-os érték jelent meg. A vizsgálat végén az asszisztens most is elvitte az eredményt aláíratni egy orvossal.
A következő vizsgálat ismét NST volt csütörtökön. Azt hiszem, ezt nem kell ismét részleteznem, hiszen minden a szokásos volt, nem volt semmi eltérés. Egyedül az asszisztenssel folytatott beszélgetésünk volt tanulságos. A lényeg viszont az volt, hogy mivel 8-án, kedden kell tanácsadásra mennem, így aznapra akartam időpontot a következő vizsgálatra. Ezt végül sikerült is megoldani, csak annyi volt az érdekes, hogy az asszisztens kikötötte, minden a picitől és a papírszalagon megjelenő adatoktól függ. Persze, hogy az volt az első, hogy megnyomkodtam a hasam, mondván "Mozogj!" :)
Mint látjátok, mozgott is:
A vizsgálat után átsétáltam a GBS leletemért a szülészetre. Mint kiderült, sajnos pozitív lett, így ott rögtön felírt az orvos antibiotikumot, amit el is kellett kezdeni szedni. A szüléskor is fogok kapni valamit emiatt, majd a picit is megvizsgálják, és ha kell, ő is kap antibiotikumot.
Azért megmondom nektek őszintén, annak ellenére, hogy utána olvastam, és nagyjából tisztában is vagyok azzal, hogy ez mit jelent, illetve, hogy nem ritka a hordozó "lét", én egy percre bepánikoltam. Olyan könnyen, és problémamentesen ment eddig minden, ez pedig elkeserített egy kicsit. De hiszek benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
Az események leírásának utolsó két állomása ma volt. Először NST-re mentem a szülészetre. Itt a megszokott kényelmes fotelek vártak, viszont egy olyan géphez sikerült kerülnöm, ahol ha mozgattam a pocakom, akkor a gép kihagyott egy kicsit a rajzból, mert elcsúszott a szívhangfigyelő. Nem volt túl sok mozgásterem így abban, hogy a picit felpiszkáljam, mozgásra ösztönözzem. A végére már szinte fel is adtam, éppen hogy simogattam a hasam. Bár az asszisztens szerint ez így is jó volt.
Az asszisztens, mint mindig, most is megkérdezte, hogy mikorra vagyok kiírva. Amikor mondtam, hogy 10-re, csütörtökre, akkor rögtön mondta, hogy akkor aznapra ad időpontot. :)
Még várni kellett az orvosra, aki behívott, megnézte az NST-met, elkérte az utolsó ultrahangom leletét. Persze ebből rögtön ki is emelte, hogy III fokban érett a lepény, ami önmagában nem gond. (Szuper)
Majd ezt követte a tanácsadás. Itt már tényleg nem volt semmi különleges, csak egy gyors súlymérés, az utolsó vizelet leletem beírása, és az ultrahang adatainak rögzítése. Orvos nem volt bent, de nem is kellett megvárni, hisz már nem volt beutaló, nem kaptam időpontot, innentől kezdve már csak szülni megyek. A védőnőm meg is említette, hogy akkor most már szülhetnénk is, a 10-e jó is lenne. :)
Rákérdeztem még a túlhordásra, hogy olyankor mi és hogyan zajlik. Nem lettem sokkal okosabb. NST-re már naponta hívnak be, és egy idő után (hogy az mennyi, arról nem szólt a fáma) megindítják a szülést.
Innentől kezdve várunk, én is, ti is. :) Miután megszületett a pici, igyekszem minél hamarabb részletes beszámoló(ka)t hozni a vajúdásról, a szülésről, és mindenről, ami történt.
Ezen a héten csütörtökön még elmentem az utolsó ultrahangra, a 38 hetesre. A szonográfus alaposan megnézte a picit. Megvolt a szokásos körfogat- és hosszmérés, ami megfelelt az átlagnak, és most is volt áramlás vizsgálat, ami szerint továbbra is megfelelő a tápanyag ellátás. A méhlepényem már III. fokban érett, bár a szonográfus állítása szerint ez ilyenkor már normális. Ennek ellenére megkérdezte, hogy rendesen mozog-e a pici, és hogy járok-e NST-re. (nekem ez kicsit furcsa volt, bár lehet, hogy ez a standard kérdéssor, és csak én "láttam rémeket")
Akkor azt mondta nekünk, hogy már nem kell menni ultrahangra, de NST-ről még elküldhetnek esetleg áramlás vizsgálatra.
A következő hét hétfőjén (június 30) ismét NST vizsgálat következett. Ismét egy nőgyógyászati vizsgálóba kellett mennem, és ugyanúgy a felhajtott vizsgáló asztalra kellett ülni. A szerkezet a szokásos volt, és a pici is hasonlóan viselkedett, mint szokott: kezdetben nem mocorgott, majd nekikezdett. Az asszisztens odajött hozzám az elején, és mondtam, hogy nem érzem, ránézett a papírra, és rámutatott egy kiugró értékre, azzal, hogy ő annak ellenére is mocorog. Az egyik legérdekesebb pillanat az volt, amikor feltettem a lábam az előttem lévő lépcső legfelső fokára, és elkezdett hevesen verni a pici szíve, a gépen pedig a 176-os érték jelent meg. A vizsgálat végén az asszisztens most is elvitte az eredményt aláíratni egy orvossal.
A következő vizsgálat ismét NST volt csütörtökön. Azt hiszem, ezt nem kell ismét részleteznem, hiszen minden a szokásos volt, nem volt semmi eltérés. Egyedül az asszisztenssel folytatott beszélgetésünk volt tanulságos. A lényeg viszont az volt, hogy mivel 8-án, kedden kell tanácsadásra mennem, így aznapra akartam időpontot a következő vizsgálatra. Ezt végül sikerült is megoldani, csak annyi volt az érdekes, hogy az asszisztens kikötötte, minden a picitől és a papírszalagon megjelenő adatoktól függ. Persze, hogy az volt az első, hogy megnyomkodtam a hasam, mondván "Mozogj!" :)
Mint látjátok, mozgott is:
A vizsgálat után átsétáltam a GBS leletemért a szülészetre. Mint kiderült, sajnos pozitív lett, így ott rögtön felírt az orvos antibiotikumot, amit el is kellett kezdeni szedni. A szüléskor is fogok kapni valamit emiatt, majd a picit is megvizsgálják, és ha kell, ő is kap antibiotikumot.
Azért megmondom nektek őszintén, annak ellenére, hogy utána olvastam, és nagyjából tisztában is vagyok azzal, hogy ez mit jelent, illetve, hogy nem ritka a hordozó "lét", én egy percre bepánikoltam. Olyan könnyen, és problémamentesen ment eddig minden, ez pedig elkeserített egy kicsit. De hiszek benne, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.
Az események leírásának utolsó két állomása ma volt. Először NST-re mentem a szülészetre. Itt a megszokott kényelmes fotelek vártak, viszont egy olyan géphez sikerült kerülnöm, ahol ha mozgattam a pocakom, akkor a gép kihagyott egy kicsit a rajzból, mert elcsúszott a szívhangfigyelő. Nem volt túl sok mozgásterem így abban, hogy a picit felpiszkáljam, mozgásra ösztönözzem. A végére már szinte fel is adtam, éppen hogy simogattam a hasam. Bár az asszisztens szerint ez így is jó volt.
Az asszisztens, mint mindig, most is megkérdezte, hogy mikorra vagyok kiírva. Amikor mondtam, hogy 10-re, csütörtökre, akkor rögtön mondta, hogy akkor aznapra ad időpontot. :)
Még várni kellett az orvosra, aki behívott, megnézte az NST-met, elkérte az utolsó ultrahangom leletét. Persze ebből rögtön ki is emelte, hogy III fokban érett a lepény, ami önmagában nem gond. (Szuper)
Majd ezt követte a tanácsadás. Itt már tényleg nem volt semmi különleges, csak egy gyors súlymérés, az utolsó vizelet leletem beírása, és az ultrahang adatainak rögzítése. Orvos nem volt bent, de nem is kellett megvárni, hisz már nem volt beutaló, nem kaptam időpontot, innentől kezdve már csak szülni megyek. A védőnőm meg is említette, hogy akkor most már szülhetnénk is, a 10-e jó is lenne. :)
Rákérdeztem még a túlhordásra, hogy olyankor mi és hogyan zajlik. Nem lettem sokkal okosabb. NST-re már naponta hívnak be, és egy idő után (hogy az mennyi, arról nem szólt a fáma) megindítják a szülést.
Innentől kezdve várunk, én is, ti is. :) Miután megszületett a pici, igyekszem minél hamarabb részletes beszámoló(ka)t hozni a vajúdásról, a szülésről, és mindenről, ami történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése