De az biztos, hogy jobban odafigyelek arra, hogy mit, mikor és mennyit eszek. Utóbbiban a pici is segít, ugyanis nem szereti, ha nagyon tele a hasam. :) Az utolsó két falat általában a tányéron marad, legyen az bármi, és bármennyi. Barna, vagy teljes kiőrlésű kenyeret eszek, valami zöldség mindig van a tányéron, és ha este 10-kor megéhezem, akkor egy jó nagy darab uborka csökkenti az étvágyam. :)
Beszéltünk arról, hogy milyen vitaminokat kell szednem. A terhesvitamin volt az első. Ezt 12 hetes korig kell minden nap, majd csak 2 naponta. Emellett D és C vitamin, magnézium, amit MagneB6 formájában szedek, és jód (ez 100 mikrogrammos). Ennek következtében a komód fiókja gyógyszeres fiókra kezd hasonlítani. Egy kiürült ACC-s dobozt vagdostam fel, és ragasztgattam össze, ez az én spéci vitamintárolóm. Ha pedig valahova megyünk, hosszabb időre, akkor már kis hordozója is van a kiporciózott vitaminoknak.
Emellett volt vérnyomás, és testsúlymérés is. Az előbbi jó volt, az utóbbi, az csak egy szám :) Na jó, bevallom őszintén, nem vagyok modell alkat, így a súlyom se átlagos, akkor 74,3 volt.
Illetve ekkor kaptam meg az első időpontomat a terhesgondozásra, december 10-re.
Az első terhesgondozás alkalmával a kezembe nyomtak egy halom beutalót, és az EKG-ra szóló papír is nálam volt. Az összes beutaló a laborba szólt, vizelet vizsgálat, vérvétel, ezen belül vércsoportot néztek, és szifilisz szűrés is kötelező már, meg ki tudja még mit vizsgáltak. Fontos volt még, hogy ultrahangra is kell menni. Valamint kaptam egy újabb időpontot, január 7-re, ameddig minden vizsgálatot el kellett végeznem.
A tanácsadás után megkérdeztem a sorszámosztóban, hogy kell-e valahova időpont. Ez azért volt fontos, mert fogalmam nem volt róla, hogy miket adtak a kezembe. Persze, a vérvételhez nem kell időpont, de nem voltam benne biztos, hogy csak a laborba kaptam beutalót. De csak oda kaptam. :) A hölgy nagyon kedves volt, az EKG-ra rögtön el is küldött, volt lehetőség akkor elmenni.
A következő héten rávettem magam, hogy elmegyek fogorvoshoz, hiszen volt egy törött fogam, ami bár nem fájt akkor, éppen a gyulladás miatt veszélyes volt. Kiderült, hogy gyökérkezelt fog, így hétfőn volt a vizsgálat, szerdán már kész is volt a fogam. Csütörtökön reggel, 19-én pedig elmentem vérvételre, hogy azt is letudjam még az ünnepek előtt. Aki járt már Miskolcon, azt SZTK-ban, az tudja, hogy rengetegen vannak. De nekem szerencsém volt, és gondolom ezzel minden kismama így van. Beadtam a papírt, kaptam egy sorszámot. Behívtak egy halom embert, majd a következő körben már az én nevemet is mondták. Így szerencsére fél óra alatt végeztem. Következtek az ünnepek, a családlátogatások, így már nem mentem sehova tavaly. Így az ultrahang átcsúszott erre az évre.
Lelkesen mentünk Zsoltival az ultrahangra, mert újra láthatjuk a picit. Persze volt bennem egy kis aggódás, hogy most nézik meg a szerveit, a fejlődésének ütemét, a tarkóredőt, az orrcsontot, tehát vizsgálják a Down-kór jeleit is.
Az ultrahangra Zsolti is bejött, bár az előttünk lévő összes kismama a párjával együtt ment be. A szonográfus hölgy meg is jegyezte, hogy ma családi nap van. :) Ekkor kicsit feloldódtam, de Zsolti volt az, aki megkérdezte, hogy kaphatunk-e képet a piciről. 500 Ft-ért nyomtatnak képet, amit csekken kell befizetni a meddőség kezelésére létrehozott alapítványnak.
A vizsgálat során mentünk sorban, vagyis mentünk volna, ha a pici megfordult volna. Elég sokáig tartott a dolog, de megérte. Látszott az orrcsont, és a tarkóredő szinte nem is látszott, olyan vékony volt. Ez mérhetetlen nyugalommal töltött el. Na meg az, hogy a csöppség rendesen, szépen fejlődik, akkor 71 mm volt.
A kép nem a legjobb, de a miénk. :) Az a "cipzár" szerű a gerince.
Ez a bejegyzés kicsit hosszúra sikerült, de összefoglalta az első "három" hónap pillanatait. A későbbiekben igyekszem egyszerre kevesebb információt zúdítani rátok. :)
Beszéltünk arról, hogy milyen vitaminokat kell szednem. A terhesvitamin volt az első. Ezt 12 hetes korig kell minden nap, majd csak 2 naponta. Emellett D és C vitamin, magnézium, amit MagneB6 formájában szedek, és jód (ez 100 mikrogrammos). Ennek következtében a komód fiókja gyógyszeres fiókra kezd hasonlítani. Egy kiürült ACC-s dobozt vagdostam fel, és ragasztgattam össze, ez az én spéci vitamintárolóm. Ha pedig valahova megyünk, hosszabb időre, akkor már kis hordozója is van a kiporciózott vitaminoknak.
Emellett volt vérnyomás, és testsúlymérés is. Az előbbi jó volt, az utóbbi, az csak egy szám :) Na jó, bevallom őszintén, nem vagyok modell alkat, így a súlyom se átlagos, akkor 74,3 volt.
Illetve ekkor kaptam meg az első időpontomat a terhesgondozásra, december 10-re.
Az első terhesgondozás alkalmával a kezembe nyomtak egy halom beutalót, és az EKG-ra szóló papír is nálam volt. Az összes beutaló a laborba szólt, vizelet vizsgálat, vérvétel, ezen belül vércsoportot néztek, és szifilisz szűrés is kötelező már, meg ki tudja még mit vizsgáltak. Fontos volt még, hogy ultrahangra is kell menni. Valamint kaptam egy újabb időpontot, január 7-re, ameddig minden vizsgálatot el kellett végeznem.
A tanácsadás után megkérdeztem a sorszámosztóban, hogy kell-e valahova időpont. Ez azért volt fontos, mert fogalmam nem volt róla, hogy miket adtak a kezembe. Persze, a vérvételhez nem kell időpont, de nem voltam benne biztos, hogy csak a laborba kaptam beutalót. De csak oda kaptam. :) A hölgy nagyon kedves volt, az EKG-ra rögtön el is küldött, volt lehetőség akkor elmenni.
A következő héten rávettem magam, hogy elmegyek fogorvoshoz, hiszen volt egy törött fogam, ami bár nem fájt akkor, éppen a gyulladás miatt veszélyes volt. Kiderült, hogy gyökérkezelt fog, így hétfőn volt a vizsgálat, szerdán már kész is volt a fogam. Csütörtökön reggel, 19-én pedig elmentem vérvételre, hogy azt is letudjam még az ünnepek előtt. Aki járt már Miskolcon, azt SZTK-ban, az tudja, hogy rengetegen vannak. De nekem szerencsém volt, és gondolom ezzel minden kismama így van. Beadtam a papírt, kaptam egy sorszámot. Behívtak egy halom embert, majd a következő körben már az én nevemet is mondták. Így szerencsére fél óra alatt végeztem. Következtek az ünnepek, a családlátogatások, így már nem mentem sehova tavaly. Így az ultrahang átcsúszott erre az évre.
Lelkesen mentünk Zsoltival az ultrahangra, mert újra láthatjuk a picit. Persze volt bennem egy kis aggódás, hogy most nézik meg a szerveit, a fejlődésének ütemét, a tarkóredőt, az orrcsontot, tehát vizsgálják a Down-kór jeleit is.
Az ultrahangra Zsolti is bejött, bár az előttünk lévő összes kismama a párjával együtt ment be. A szonográfus hölgy meg is jegyezte, hogy ma családi nap van. :) Ekkor kicsit feloldódtam, de Zsolti volt az, aki megkérdezte, hogy kaphatunk-e képet a piciről. 500 Ft-ért nyomtatnak képet, amit csekken kell befizetni a meddőség kezelésére létrehozott alapítványnak.
A vizsgálat során mentünk sorban, vagyis mentünk volna, ha a pici megfordult volna. Elég sokáig tartott a dolog, de megérte. Látszott az orrcsont, és a tarkóredő szinte nem is látszott, olyan vékony volt. Ez mérhetetlen nyugalommal töltött el. Na meg az, hogy a csöppség rendesen, szépen fejlődik, akkor 71 mm volt.
A kép nem a legjobb, de a miénk. :) Az a "cipzár" szerű a gerince.
 |
| 13 hét |
Ez a bejegyzés kicsit hosszúra sikerült, de összefoglalta az első "három" hónap pillanatait. A későbbiekben igyekszem egyszerre kevesebb információt zúdítani rátok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése