Zsoltival elhatároztuk, hogy elmegyünk még egy 4D-s ultrahangra. Ennek igazából az volt az oka, hogy szerettük volna látni a picit, hiszen már elég nagy lehet ahhoz, hogy lássuk az arcvonásait, jobban megfigyelhessük a kezét, lábát.
Április 15-re kaptunk időpontot, amikor 27 hetes voltam. Komoly izgalommal indultunk neki, elég erős volt mindkettőnkben a kíváncsiság.
Viszont a pici nem értett egyet a mi lelkesedésünkkel, ő úgy döntött, ebben nem akar részt venni, így nem mozdult. A szonográfus már mindent kipróbált, kaptam csokit, feküdtem egyik oldalamról a másikra, hajoltam előre. De a szégyenlősség nagy úr, Dominik pedig megmutatta, hogy mit örökölt a nagyitól: a fényképezés, videózás utálatát, na meg persze a makacsságot (tipikus Hornyák).
Akár mivel próbálkoztunk, ő csak takarta magát, nem mozdul. Egy pillanatra mutatta meg az arcát, még a legelején, gondolom akkor még nem jött rá, hogy kukkoljuk.
Az idő többi részében viszont csak a kezét vagy a lábát láthattuk.
Hiába nyugtatott minket a szonográfus a méreteivel, hogy szépen fejlődik, a korának megfelelők a méretei, minden rendben működik. Ezek persze jó hírek, és valahol a lelkem mélyén örültem is neki, de ennél sokkal erősebb volt a szomorúság, csalódottság, és az enyhe elkeseredés, amit éreztem.
Az egyetlen, ami segített ezen érzések leküzdésében, az volt, hogy megismételhettük az ultrahangot, a sikertelenség miatt.
Az ismétlésre május 6-án került sor, ekkor 30 hetes voltam. Az ultrahang kezdetén a pici ismét úgy gondolta, hogy ő márpedig nem fogja produkálni magát. Annak ellenére, hogy mozgott, ficánkolt, amit éreztem is, az arcát kategorikusan eltakarta. Viszont, amit nem tudott eltakarni, akár mennyire próbálta összeszorítani a lábait, az a férfiassága volt :)
Persze így kezdetben megint csalódottságot éreztem, és kicsit haragudtam is a picire, hogy ennyire makacs, vagy szégyenlős. Viszont ezek az éréseim hamar elszálltak.
A szonográfus kérésére a bal oldalamra fordultam, ami először nem hatott. Viszont a kezemmel, inkább a körmömmel elkezdtem simogatni az oldalam, és ez hatásos volt, ugyanis a pici elvette a kezét, és végre megláthattuk a kis pofiját.
Mivel a nagy bemutatkozás már az időnk vége felé volt, így nagy produkciókat nem láthattunk, nagy mozdulatokat, vagy különlegességet. De nekünk ez elég is volt így, hisz végre megmutatta magát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése