TRND - Globus Vital

Megint egy TRND projekt tapasztalattal jövök. Bocsi attól, aki nem akar ilyet olvasni, és nyugi, lesznek még a gyerekekkel, az életünkkel kapcsolatos bejegyzések. Ja, mondjuk ez is az.

Mostanában több projekt is érkezett, amelyekbe szívesen bekerültem volna, de sajnos nem jártam sikerrel. Az esélytelenek nyugalmával jelentkeztem a Globus Vital tesztelésére. Csodálkoztam is, amikor kiválasztottak.

Kicsit tartottam is ettől a projekttől, mert itt ételeket kellett főzni, kóstolni. Persze, főzök én a családnak, de általában menütervet követek, előre bevásárolunk hozzá, így nehezen illesztek bele mást. Meg legtöbbször a jól bevált ételeketkészítem, vagy recept alapján főzök.

De szerencsém volt, mert a csomagban, a konzervek mellett volt egy receptfüzet is.

A dobozban volt egy kukorica, egy csicseriborsó, egy zöldborsó, egy tönkölybúza és egy duo quinoa konzerv.

Amellett, hogy a konzerveket tesztelhettem, még egy szuper unaloműző játékot is játszhattam - nem mintha tudnám, mi az unalom. A dobozokon lévő QR kód segítségével lehet eljutni a játék oldalára, ahol zöldségeket kell gyűjteni a konzervdobozba. Amellett, hogy jó kis játék, még 1 milliót is lehet nyerni!

Elsőre a receptfüzetben lévő ötleteket néztem át. Találtam is pár, nekem tetsző receptet.

Az első, ami megfogott egy zöldborsós avokádós krém volt. Szoktunk készíteni guacamole-t, paradicsommal, lilahagymával. De a gyerekek nem igazán rajonganak érte. Gondoltam hátha ezt a változatot szeretni fogják. Nos, tévedtem. Nekünk a férjemmel nagyon ízlett, bár a borsó talán kicsit sok volt, de a gyerekek egy harapás után mást kértek.

Viszont mi friss bagettel nagyon jóízűen megettük.

Ugyan volt a receptfüzetben csicseriborsóra is két ötlet, én ebből mást készítettem. Még sose csináltam, és sose kóstoltuk a humuszt. Csicseriborsóval főztem már, nem is egyszer, de valahogy ez a „krém” kimaradt. 

Már régebb óta foglalkoztatott a téma, több receptet is találtam, tahinivel, görög joghurttal, házi szezámmag krémmel. Így elérkezett az idő, hogy ez is sorra kerüljön.

Kiválasztottam egy szimpatikusnak tűnő receptet, és elkészítettem életem első humuszát. Igazából nem volt rossz, de nem dobtam el magam tőle. Lehet csak a választott recept nem volt jó, nem a mi szánk ízéhez volt kitalálva. A csicseriborsó ízét nagyon szeretem, ezért volt érdekes, hogy a belőle készült krémtől annyira nem voltam elragadtatva. 

Az, hogy a nagyobb gyerekek meg se kóstolták, az már szinte említésre se méltó.

A harmadik recept egy tönkölybúzás zsemle volt, egy kelt tészta, ami az egyik kedvenc tésztafélém. Örömmel és élvezettel álltam neki, és annak ellenére, hogy formázás után túlkelesztettem és újra kellett virgolnom, nagyon jól sikerült. 

A tönkölybúzát, még azelőtt, hogy a tésztába kevertem volna, megkóstoltam. Natúr íze volt, és nagyon puha. Jót tett a tészta állagának, és nem utolsó sorban nagyon jól nézett ki benne.

Ennél a receptnél is tartottam tőle, hogy a „magok” miatt nem fognak enni belőle a gyerekek. De tévedtem. Jóízűen falatozták, vajjal megkenve, de még magában is.

Amit kipróbáltan még az a chilis kukoricakrémleves volt. 

Az íze nagyon jó, édes picit pikáns, de nem az az állag, amit megszoktam a saját krémleveseim kapcsán. Az meg, hogy a kukoricát, a héja miatt át kellett vagy 3x passzírozni, még távolibbá tette ezt az ételt.

Mellényúltam. Ebből az édes, kellemes, puha kukoricából inkább egy jó köretet vagy akár egy egyszerű kukorica salátát kellett volna készítenem.

Összességében nagyon élvezetes projekt volt. Nagyon örültem, hogy bekerültem, és sokkal lelkesebben osztottam meg képeket, bejegyzést, mint más projekteknél. 

Jó projekt volt, és biztos, hogy vissza fogok még térni a receptfüzethez, és fogok vásárolni ezekből a termékekből. Tönkölybúzát tuti!