2 gyerek??? De hogyan???

Rengeteg kérdés kavarog bennünk folyamatosan, mióta megtudtuk, hogy újabb babánk lesz. Ezekkel szeretnék most kicsit foglalkozni. Van olyan kérdés, amit már sikerült megválaszolni, végig gondolni, és van olyan is, amelyekre csak elméleti megoldásokat találtunk. Ezek majd - remélhetőleg - folyamatában megválaszolásra kerülnek. Némelyik kérdés, utólag visszatekintve nagyon bagatelnek tűnik, a válasz pedig magától értetődőnek, de akkor, amikor felmerültek, némi fejtörést okoztak.

Az első, és talán legfontosabb kérdés az volt, hogy a szülést, majd az azt követő időszakot hogy fogjuk megoldani. 

Mivel most is apás szülést tervezünk, így Dominikra kell valakinek vigyázni ezalatt az idő alatt. Evidens választás volt, hogy anyukámra bízzuk. Már megbeszéltünk minden lehetőséget, ha anya dolgozik, ha éjszaka indul meg a szülés, ha nincs itthon Zsolti. Igyekeztünk minden verzióra találni forgatókönyvet. De ezt úgyis az élet rendezi majd. :)

Ehhez kapcsolódóan a következő kritikus pont azt volt, hogy a kórházban töltött idő alatt kivel is lesz a gyerek? 

Volt olyan verzió is, hogy a mamával lesz, de inkább úgy döntöttünk, hogy azalatt a 3-4 nap alatt inkább Apával legyen Dominik. Főleg az volt a mérvadó, hogy ha már én nem leszek mellette, legalább az apja ott legyen neki minden nap. Beszélgettünk arról is, hogy milyen extra módokon lehet majd elterelni Dominik figyelmét a hiányomról. Felmerült, hogy játszanak otthon, nézegetnek fényképeket, elmennek játszótérre, játszóházba, illetve mindenképpen szeretném, ha meglátogatnák Zsolti szüleit. Főleg, hogy most lett 2 éves Dominik, amit velük nem is tudunk megünnepelni. Még ki tudja mikor jönnek Mátét megnézni, ezért hamarabb is találkozhatnának Dominikkal. De a lényeg, hogy le legyen foglalva a gyerek, ne unatkozzon.

Kicsit ehhez kapcsolódik az is, hogy Dominikkal találkozzak-e a kórházban töltött idő alatt. Sajnos nálunk kis gyerekek nem jöhetnek fel látogatni. :'( De még ha jöhetnének is, akkor is mérlegelni kell, hogy jó lenne-e. Persze ennek is van pro és kontra oldala. De amikor Dominikot szültem, az egyik szobatársamhoz felcsempészték a nagyobb gyereket. Nekem úgy tűnt, hogy még rosszabb volt neki, mintha nem is láthatta volna. A kislány is nehezen viselte, hogy csak egy rövid ideig láthatta az anyját, nem még az elválást. A szívem szakad bele, ha belegondolok ebbe, de szerintem az lenne a "legjobb", ha nem találkoznék Dominikkal.

Átevezve a mindennapok vizeire, fejtörést okoztak az itthoni dolgok is, legalábbis egy részük. 

Kérdés volt, hogy fiúkat egy szobába tegyük-e, vagy külön. Erre hamar megtaláltuk a választ. Mivel Dominik nem sokkal a költözés után kezdte el folyamatosan átaludni az éjszakát, így nem nagyon akartuk ezt azzal megzavarni, hogy a tesó felkelti éjjel. Emellett ott volt az is, hogy amikor külön költöztettük Dominikot, és még fent volt a rács a kiságyon, nagyon nehezen, sokára hallottam meg a sírását. Ezt nem akartam a kicsivel is megkockáztatni. Így egyértelmű lett, hogy a mi szobánkban fog aludni a baba, Dominik pedig marad a saját szobájában.

Ez viszont hozta magával a következő problémát: Dominiknak másik ágy kell. Ideiglenes megoldásként elhoztuk nagyiméktól a fotelágyat. Szerencsére Dominikot nem viselte meg se az, hogy másik ágyat kapott, se az, hogy a kiságyat már nem használhatja.

Minél hamarabb szerettünk volna Dominiknak venni egy új, saját ágyat. De már olyat terveztünk, ami akár évekig jó lehet. Mivel már leesésgátló nélkül alszik, így ifjúsági ágyban gondolkodtunk. Hosszú kutakodás után találtunk is egy megfelelő ágyat, ami akár évekig, ha nem egy évtizedig jó lehet. Ágynemű tartós, hosszú, széles, igaz kicsit magasnak tűnik, de ágyrácsa van jelenleg nagyon masszív, de szükség esetén cserélhető. Ezen még akár a két fiú is elalhat. :)

Kérdés lett az is, hogy hova tegyük a kicsi ruháját, pelenkáját, hogy külön legyen, de kéznél.
Igazából mindkét kérdést hamar sikerült megoldanunk. A költözéskor Dominik ruhái egy szekrényben kaptak helyet, így a kiságy üres lett. Adta magát, hogy a kiságy fiókjaiba bele lehet tenni a kicsi ruháit, úgy mint annak idején Dominiknál. Igaz, hogy nem egy szobában lesz a két fiú ruhája, tehát szaladgálni kell azért, amit Dominikra akarunk ráadni, de legalább jól el lesz különítve, és nem lesz összekeverhető.

A pelenka egy kis fejtörést okozott nekem, de könnyebb volt a megoldás, mint elsőre hittem. :) Eddig a kiságy legfelső fiókjában volt minden, ami a pelenkázáshoz kell. Így esett a legjobban kézre. Illetve itt voltak a vitaminok, hintőpor, gyógyszerek. Ezen a rendszeren nem nagyon akartunk változtatni. Egy kisebb fiók átrendezés után helyet kapott a nagyobb méretű és a kisebb pelus is, minden más meg szinte közös.

Egy (közepesen) nehéz probléma volt a fürdés. Bár erre még nincs meg a tökéletes megoldás. Ez úgyis folyamatában kristályosodik majd ki igazán.

Az alap ötlet az, hogy egyikünk a kádban Dominikot fürdeti meg, míg a másikunk a szobában a kis kádban a kicsit. A kicsit (eleinte) gyorsabban meg lehet fürdetni, mint Dominikot, mert ő pancsol, játszik. Épp ezért még a két gyerek öltöztetése, és ennek összeegyeztetése az esti rutinnal nem lesz egyszerű. Az biztos, hogy ezt igazán akkor fogjuk "tökéletesre" fejleszteni, ha kipróbáljuk. Mert azért vannak az esti rutinnak olyan részei, amelyeket jó lenne megtartani, ha itt lesz a pici. Ilyen például a mese olvasás, közben az összebújás, miközben az esti kakaót kortyolja Dominik.
Talán még akkor egyszerűbb lesz az este, ha mindketten itthon vagyunk. De néha sajnos az is előfordult már, hogy Apának el kellett mennie dolgozni, vagy nem ért haza fürdés időre. Erre az esetre is fel kell készülnöm. Valószínűleg Dominikot fürdetném meg először, mert ő elszaladgál, vagy nézi a mesét, amíg én megfürdetem a kicsit.
Később úgy gondoltuk, hogy együtt fürdenek majd a fiúk. Kezdetben valószínűleg Máté babatartóban fürdene a kádban, később pedig ülve, együtt Dominikkal.

A séta volt - és még mindig az -  a legnagyobb kérdés számomra. Mivel nincs se kendő, se hordozó, így a kicsit mindenképpen babakocsival fogom sétáltatni. Viszont Dominik szeret sétálni, esetleg néha motorozni. A tricikli egyenlőre nem jöhet szóba, mert nem éri el a pedált. De születésnapjára kapott biciklit, amivel hasonló a probléma, mint a motorral. Mégpedig, hogy egy hegyen lakunk, ahol szinte minden irányba lejtő/emelkedő van. Ha megindul Dominik valami járművel, akkor nem tudom, hogy szaladok utána a babakocsival. A sétálással még nem is lenne gond, szépen ellépked mellettem, de pl. a zebránál nem hajlandó megfogni a kezem. Itt meg van annak a veszélye, hogy kilép az autók elé. De ez most, hogy még nem tolok babakocsit, is benne van a pakliban. Persze ez is egy olyan kérés, amire csak gyakorlatban fogok választ adni.

A szoptatás kérdéskörét hagytam utolsónak, nem mintha ez lenne a leghosszabb. Aki olvasta a korábbi bejegyzésem, az tudja, hogy meg van az esély a tandem szoptatásra. Ha azt feltételezem, hogy miután hazajöttem a kórházból, Dominik elválasztja magát, akkor ez a kérdés értelmét veszti. Viszont, ha továbbra is szopizni akar, akkor meg kell találni a tökéletes pozíciókat a tandem szopihoz, Persze, tudom, hogy nem feltétlenül lenne minden szoptatásnál ott Dominik, és csüngne ő is rajtam. De elsősorban nekem pont azok a helyzetek okoznak fejtörést, amikor Dominik is egyszerre akar szopizni Mátéval. Technikailag valahogy nem tudom elképzelni a kivitelezést. 

Tudjátok, ezek a technikai kérdések nem is annyira foglalkoztatnak. Sokkal inkább érdekel az, hogy a testvérek között hogy fog alakulni a dolog. Sokkal jobban foglalkoztat, hogy Dominikot ne hanyagoljam el, hogy ne érezze magát háttérbe szorulva, se általam, se a család többi tagja által.

Rengeteget gondolkozom azon, hogy lehetne elkerülni - na jó, ilyen nincs - inkább minimalizálni a testvér féltékenységet. Sok anyuka tapasztalatát, véleményét olvastam már ebben a témában. A legtöbb esetben azt találták jó megoldásnak, hogy minél többet kell a nagyot bevonni a kicsi körüli teendőkbe. Persze ezt könnyű mondani, de ez is gyakorlatban derül ki, látszik meg. Bízom abban, hogy Dominik korához képest jól fogja kezelni a helyzetet, hogy elég türelmem, energiám lesz vele is annyit foglalkozni, ha nem többet, mint eddig.