Szüléstörténet

Az egész szeptember 1-jén, szombaton kezdődött, ekkor voltam 37 hetes és 5 napos terhes. A délután folyamán mentünk el havi nagy bevásárlásra, miközben a fiúk anyánál voltak. Estére pedig szalonnasütést terveztünk.

Miután megérkeztünk a vásárlás után anyáékhoz, el mentem pisilni, ahol azt vettem észre, hogy véres a papír. Ez volt 16:45kor.

Rögtön ugrasztottam Zsoltit, és haza mentünk a kórházi csomagért, gyors zuhany, átöltözés, a hiányzó dolgok iratok bepakolása, majd irány a kórház.

Amikor látták, hogy erősen vérzek, gyorsan hívták az orvost, aki, mire átvettem a hálóinget, meg is érkezett.

Megvizsgált, alig 1 ujjnyira voltam tágulva, az ultrahangon nem láttak semmit, ami indokolná a vérzést. Vittek is szülőszoba, de olyan sietve, hogy a ruhám és a kézi táskám az előkészítőben maradt. Később pakolta el a szülésznő a dolgaimat, és vette el a táskát Zsoltitól. Így semmit se vettem ki belőle.

Felfeküdtem az ágyra, rátettek CTG-re, majd jött az orvos, és elmondta, hogy a vérzés miatt burokrepesztés lesz, mert meg kell nézni milyen a víz. Mert ha véres, azonnal császármetszés lesz.

Szerencsére tiszta volt a magzatvíz, így csak várakoztunk, mert bármikor beindulhat a szülés, vagy elkezdhetek újból vérezni. Ezért fel se kelhettem, nem mehettem ki WC-re, vagy zuhanyozni, emiatt nem is volt beöntés.

A szülésznő megkérdezte, hogy mi lesz a neve a babának. A lánynevünk megvolt, de fiú is kellett volna, amit nem választottunk. Gondolkoztam egy kicsit, és végül a Krisztián nevet mondtam.

19:00 után gyenge fájásokat éreztem, amik furcsán gyakorinak tűntek, kb 3 perceseknek. Másfél óra alatt erősödtek ugyan, de továbbra is csak 1 ujjnyira voltam kitágulva. Telt az idő, de nem igazán változott semmi, csak a fájások lettek erősebbek, de elég ritkák ahhoz, hogy tudjak kettő között kicsit pihenni, aludni. Igaz, hogy amikor fájt, akkor a falat tudtam volna kaparni, ha elérem, de a párna harapása is elég volt.

Már egyre biztosabb volt, hogy nem lesz császár, és én sokadik alkalommal kérdeztem rá a gázra és az epidurális érzéstelenítésre. Mivel már legalább 2 ujjnyira ki voltam tágulva, így szóba jöhetett volna. 

De mivel éjszaka volt, így mindenre várni kellett, de vasárnap, vagyis szeptember 2-án, hajnal 4-kor jött az aneszteziológus, aki be is kötötte az érzéstelenítőt.

Ezután már Zsolti is bejöhetett, és együtt vártuk, hogy történjen valami.

Az nagyon megviselt, hogy vannak ugyan fájások, sőt elég erősek, de még sincs haszna, nem tágulok. Ez a fájdalom tűrésemre is nagyon nagy hatással volt. Nem tudtam lazítani a fájás alatt, próbáltam egyenletesen lélegezni, de nem ment. Lelkileg és kicsit fizikálisan is ki voltam merülve.

Műszakváltás után megvizsgáltak, és már 4 ujjnyira voltam tágulva. Ez volt talán a legjobb dolog (a tiszta magzatvizen kívül), ami történt a 12 óra alatt.

Reggel 6-kor bekötötték az oxitocint és kaptam még egy adag érzéstelenítőt, de már nem használt, semmit se tompított a fájásokból.
7 óra után megvizsgált a szülésznő, de még magasan volt a baba. Viszont azért, hogy lejebb csússzon, a fájások alatt nyomnom kellett, hiába nem volt még tolófájás.

Egy fájás alatt 3x kellett (volna) nagy levegőt vennem, bent tartani és közben nyomni, de csak 2x sikerült. Amikor egyedül kellett csinálni, tehát nem volt ott a szülésznő, akkor nem igazán ment, nem akart sikerülni, kellett a bíztatás.
Kb fél 8 körül átalakították az ágyat, voltak kisebb nehézségek az elhelyezkedésemmel, de végül csak sikerült rendesen feltenni a lában, és előre csúszni.

Továbbra se éreztem toló fájást, de azt mondta a szülésznő, eléggé ki vagyok tágulva, fájás alatt nyomjak. 

Mivel még mindig nem volt teljesen lent a baba, így az orvos nyomás közben megemelte a felsőtestem, és közben nyomta a hasam, így préselte ki a babát. 2 fájás, azaz 4 nyomás után 7:48-kor megszületett Rebeka.

Felmutatták nekem a picit, hogy tényleg kislány, majd Apa elvágta a köldökzsinórt, és a mellkasomra tették a kis, mázas testét.

Majd elvitték a kicsit fürdetni, megmérni: 3500 gramm, és 53 centi volt.

Közben engem megnézett az orvos, de csak egy picit repedtem, amit nem kellett varrni, sőt belső varrataim se lettek. Olyan gyorsan végeztek, hogy mire visszahozták a kicsit, már mellém is tették, Apa nem is fogta akkor meg.

Elég sokáig és ügyesen szopizott, majd Apa vette fel büfiztetni. 

Közben hoztak nekem reggelit is, majd kicsit később jött a csecsemős, aki elvitte a picit, majd a szülésznő, és elküldte Apát átöltözni.

Kiszedték belőlem a csöveket, majd átültem a tolókocsiba, összeszedtük a ruhám, táskám, és elmentünk az osztályra.