Első napok itthon, 3 gyerekkel

Egy teljesen új szituációba csöppentünk akkor, amikor haza engedtek minket és három gyerekkel kellett élnünk tovább az életünket.

Az első napok rengeteg új helyzetet teremtettek, olyan új problémák merültek fel, amelyeket akkor és ott kellett megoldani.

Az első napok nehézségei között voltak kisebbek és nagyobbak. Volt, amit én fújtam fel, és olyan is, ami elég nehezen volt megoldható.

1. nap

A kórházból kb. 14 óra után értünk haza. Itthon a fiúkra anyósom vigyázott. Amikor beléptünk az ajtón, Máté szaladt elém és nagyon érdekelte a hordozóban lévő pici.

Dominik épp mesét nézett, így elsőre észre se vette hogy megérkeztünk. Kikapcsoltam a tévét, és az első, ami érdekelte, az persze a kis tesó volt. Hagytuk a fiúkat egy kicsit ismerkedni a húgival. Rebeka benne volt a hordozóban, miközben a fiúk nézegették, simogatták. Máté ki is akarta venni, így áttettük a picit az ágyra.

De valahogy ott kevésbé érdeklődtek. Máté többször „piszkálta” a kicsit, Dominik inkább nekem magyarázott. Ezért áttettük a kiságyba Rebekát.

Innentől kezdődött, hogy körülnéztem. Apróságokon húztam fel magam, például, hogy 3 flakon is volt a szobában, minimális, de régebbi vízzel. Emellett a kisszobába kb. be se lehetett menni, mert minden csak le volt dobálva a földre. A teli szemetesről nem is beszélve. Vagy hogy a gyerekek ruhája össze-vissza volt bepakolva a szekrénybe.

De a legnagyobb bajom az volt, hogy bár korábban kértem, nem lett elem téve a légzésfigyelőbe.

A duzzogásom miatt Zsolti összeszedte a szemetet, és elindult lefele, ekkor érkeztek meg anyáék. Persze rögtön látta rajtam anya, hogy valami baj van, hát el is pityeredtem, de mondtam, hogy csak hülye apróságok.

Anya rögtön nyugtatott, össze is szedtem magam, csak lelkileg már ez is megviselt, mert átfutott az agyamon, hogy mi lesz itt velünk később.

Anya befűszerezett egy kis húst, elmosta azt a pár edényt, én közben ebédeltem egy kicsit. Utána gyönyörködtek egy kicsit Rebekában. De nem maradtak sokáig.

Nem sokkal később Rebeka felkelt, így kezdődhetett a rutin kialakítása. Kivettük a kiságyból, elkezdtem pelenkázni. Már az első itthoni pelenkázás azzal indult, hogy miután levettem a pelust, be is pisilt, és cserélhettem a komplett ruhát rajta. Majd ezt apával is eljátszotta később.
Mivel a délutáni szoptatás után elég jóízűen aludt, így Apa elment Mátéval a boltba, én pedig elkezdtem pakolni. Rendbe raktam a konyhát, kipakoltam a táskám, elkezdtem pakolni az idő közben megérkezett fabetűket, bepakoltam a pelust a komódba. Még pakoltam kicsit Dominik ovis cuccai között, összeraktam a tisztasági csomagot, és pakoltam kicsit a lomosban is. Majd a polcon és a fiókban csináltam helyet a gyógyszertárban kiváltott dolgoknak. 
Még a vacsora alatt is aludt Rebeka, így nyugodtan tudtam enni, és utána fel is kelt, tehát lehetett készülni az estére. Első nap nem fürdettem meg, csak a köldökét ápoltam és átöltöztettem "pizsamába".

Mire a fiúk kiszálltak a kádból már majdnem végeztünk a szoptatással, és majdnem el is aludt Rebeka. 

Én Rebekát büfiztettem. Zsolti épp Mátét hozta be a szobába öltöztetni. Máté benézett a kiságyba és megszólalt: "Tesó, édes, nincs, elvitte" Amikor meglátta nálam, közölte, hogy "Add vissza"

Még azért egy rövid ideig együtt ültünk az ágyon és néztük a mesét. Majd letettem a kicsit az ágyba és én is elmentem zuhanyozni. A fiúk hamar elaludtak, így 10.00 körül vége lett a napnak és én is elmentem aludni.

2. nap

Az éjszaka elég nehezen telt. Még sok mindent szokni kell, kitapasztalni. 

Rebeka 2-2,5 óránként kelt enni, de csak rövid ideig szopizott, így lehet nem lakott annyira jól.

Reggel, amíg lezuhanyoztam, Apa átöltöztette Rebekát, utána leültem megszoptatni.

Közben Apa készült, mert ment az anyjával parkettát venni az új lakásába.

Nem sokkal azután, hogy letettem a kicsit, Zsolti el is ment, és egyedül maradtam a gyerekekkel.

Gyorsan elmosogattam, megágyaztam, elindítottam a mosást. Majd készítettem reggelit a fiúknak és én is megreggeliztem.

Nem sokkal később már fel is kelt Rebeka. Tisztába tettem és megszoptattam. Közben a fiúk körülöttem ültek és néha-néha hozzám bújtak vagy megsimogatták a kicsit.

A délelőtt, ettől függetlenül nem volt egyszerű, mert Rebeka többször kelt, csak rövideket aludt, nem tudtam igazán időt szakítani a gyerekekre.

Dél körül volt a védőnő, akkor pont ébren volt Rebeka, ami nem is volt gond, mert meg tudta nézni. Azt mondta, minden rendben van, szépen tartja magát, formás, ügyes. Utána elaludt a kicsi, és kb fél 3 körül kelt fel. Addigra Apa is hazaért és  tisztába tette, majd megszoptattam.

A fiúk amúgy jól elvoltak.  Máté odajön hozzám néha, és bújik kicsit. 

Dominik többet ült mellettem. Mondta is, hogy „Anya, a ciciből itatod a Jebekát.” vagy „Anyát is szeretem, meg a húgit is, ő Jebeka.”

Este persze vacsora előtt kelt fel Rebeka, megszoptattam, de nem volt elég, így kimentem én is vele a konyhába. Nyugisan el volt az ölemben, amíg ettem. Máté fel akarta venni a picit, odaadtam neki, megfogta és segítséggel, de "elvitte" a szobánkba.

Vacsi után előkészültünk az első itthoni fürdéshez. Ezt kell majd kialakítani rendesen, mert ez az esti rutin részét képezi. De úgy érzem, folyamatában derült ki, hogy mit kell megoldani. Ilyen a fürdetés ütemezése, előkészítése.

A fiúk, amint meglátták a kádat, rögtön részt akartak venni a fürdetésben. Hozták a kis széküket és álltak fel a kád mellé, hogy lássák a húgit. De Rebeka sajnos végig sírta a fürdést, ezért gyorsan fürdettem, majd felöltöztetettem, megetettem, és alvás.

3. Nap 

Éjfél körül kelt először Rebeka, majd fél 4-kor és reggel fél 7-kor.

Most lehet azért aludt jobban mert magam mellé vettem éjjel együtt aludtunk.
Igazából én ezt nem akartam és továbbra sem akarom. Én úgy szeretném szoptatni, hogy közben az ágyon ülök, és Rebeka a szoptatós párnán fekszik.

De most annyira fájt a lábam, a combtövemnél, és a méhem, hogy az előző este nehézségei után ezt jobb megoldásnak találtam.

Reggel, miután felkeltünk, megszoptattam a kicsit, majd elmentem zuhanyozni. 

Addig Apa átöltöztette, és leültem rendesen megetettem, aminek az lett a vége, hogy a pici elaludt. Utána megreggeliztem, elmosogattam, leszedtem a ruhát, és elindítottam egy mosást. A napom kb a mosás-teregetés-szoptatás bűvkörében telt. Igazából úgy elment a semmivel a nap, hogy nem is nagyon tudok mit írni róla.

Az esti fürdés ismét horror volt, megint végig sírta az egészet, így gyorsan végeztünk vele.

4. Nap

Este, mielőtt lefeküdtem volna aludni, Rebeka felkelt, magam mellé vettem és fekve szoptattam. 

Persze én is elaludtam, így tulajdonképpen éjszakára mellettem maradt. Hajnalban felkeltem, akkor jött át Máté. Megszoptattam megint a kicsit és betettem a kiságyba. Korán reggel kelt fel ismét, akkor már megint magam mellé vettem, így aludtunk reggelig.

Reggel felkelt ugyan Rebeka, ahogy a többiek is, evett egy kicsit, és nagyon hamar vissza is aludt. Így még pizsamában hagytam az ágyon, a fiúk mellett. Dominikon folyamatosan a rajongás jeleit látom. Ez reggel is bebizonyosodott.

Kicsit nyöszörgött Rebeka, és Dominik magától odament hozzá, megfogta, és amennyire tudta, felvette az ölébe, és ide-oda mozgatva a lábát, ringatta.

Elég sokáig aludt amúgy Rebeka, így el tudtam intézni pár reggeli teendőmet, mint mosogatás, a ruhát leszedése, a fiúk felöltöztetése, de még nem reggeliztünk mire felébredt a kicsi.

Elkezdtük a reggelt, tisztába tettem, átöltöztettem, és leültem, hogy megszoptatom. De nagyon sokszor bukott, ezért eléggé végtelennek tűnt a reggeli szoptatás.

Mivel Zsolti ment el itthonról, hogy segítsen az anyjának, letenni a laminált padlót, így megint egyedül maradtam a gyerekekkel. 
Szoptatás közben komoly problémát okozott, hogy Máté rángatott el, hogy keressem meg a cumiját, miközben Dominik éppen valami mesét akart nézni, a távirányító persze nem volt kézközelben. Nem tudtam egyszerre három felé szakadni. Úgy sikerült megoldani a dolgot, hogy Dominik segített megkeresni a cumit, és egy büfiztetés alatt én pedig megkerestem a távirányítót. 

A folyamatos, sokszori szoptatás-bukás-büfiztetés során egyre éhesebbek lettek a gyerekek és én is, így letettem Rebekát a kiságyba és elmentem reggelit készíteni. Még ezt a reggeliztetést kell kialakítani, úgy, hogy mindenki rendesen tudjon enni.

Igaz, hogy azalatt az idő alatt, amíg mind megreggeliztünk, nem aludt el Rebeka, de legalább nem volt nyűgös, nem sírt.

Reggeli után futottunk egy újabb kört, leültem megint szoptatni. Szerencsére ekkor már elaludt és elég sokáig aludt, mert volt időm kiteregetni, a reggeli után elmosogatni, sepregettem, játszottam a fiúkkal, és megebédeltünk. Befejeztem a Betterware termékek promóciós képeit és még azt is megtudtam csinálni amit már napok óta halogatok: a hó eleji vásárlás után a pénzügyeket rendbe rakni.

Miután felkelt Rebeka, megint elvesztünk kicsit a szopi-büfi-nézelődés bűvkörében. Csak későn aludt el, már majdnem vacsora idő volt. De olyan mélyen sikerül elaltatni, hogy a fürdéssel is megcsúsztunk. De kihagyni nem akartam, mert még igazán nem alakult ki az esti rutin, nem akartam megzavarni a kicsit.

Amikor elkezdett mozgolódni, gyorsan leköltöztettem, és irány a kád. Most nem volt olyan sírás, mint az előző estéken, de még mindig nem élvezte a dolgot. 

Viszont öltöztetés után elég gyorsan elaludt. Mivel a fiúk nem aludtak napközben, így őket is sikerült hamar ágyba dugni.

5. Nap

Az éjszaka kifejezetten jól telt. 11 körül felkelt a kicsi, épp azelőtt, hogy elaludtam volna. Majd 4 órakor kelt megint. 

Most már nem vettem magam mellé, hanem a párnán szoptattam.

Reggel, 7 után kelt Rebeka, Apa tisztába tette, átöltöztette, addig én összekészítettem a levest, és a reggelit, majd leültem szoptatni.

Megreggeliztem, és előkészítettem a vasárnapi ebéd többi részét. Majd szoptatás, aminek a végén bealudt  a kicsi, így be tudtam fejezni az ebédet, és mind leültünk enni.

Ebéd után nem mosogattam, hanem bekavartam egy palacsinta tésztát, mert már ígértem egy ideje a palacsintát a fiúknak.

Zsolti elment befejezni az anyósomhoz a laminált padló lerakását, így ismét egyedül voltam a három gyerekkel. De a fiúk is és Rebeka is aludt. Ezért nekikezdtem a palacsintának, de nem tudtam megsütni mindet, mert Rebeka nem aludt sokat. De amikor felkelt, úgy sírt, mint akinek fáj valamije. Nagyon nehezen aludt vissza. De végre hosszabban, és stabilan, így befejeztem a palacsinta sütést.

Épp időben, mert a fiúk is felkeltek és Apa is hazajött. Ezt kihasználtam, és rendbe raktam a konyhát. De már nem sok volt vacsoráig, így egy rövid időt még a fiúkkal tudtunk tölteni.

Apa elvitte a fiúkat fürdeni, Rebekát én ébresztettem, de az alvás ellenére ismét sírás  volt a fürdés alatt. Talán pont ezért, este 9-kor már aludt, de nyöszörgött.
Zsolti elvitte a fiúkat aludni, én elmentem zuhanyozni. Mire visszaértem, Rebeka már mélyen aludt.


Hétfőtől változik a helyzet. Anya lesz velünk, utána pedig kezdődik Dominiknak az óvoda. Az újabb kihívásokat tartogat majd...