Gyermekágyas osztály

Vasárnap délelőtt, miután kitoltak a szülőszobáról, átvittek a gyermekágyas osztályra, vagyis vittek volna, mert teltház volt.

Igazából nem is csodálkoztam, mert a bent töltött kb. 13 óra alatt volt olyan időszak, hogy szinte futószalagon születtek a babák.

Áttoltak a terhes patológiára, ahol olyan szobába vittek be, amiben már volt három, frissen szült kismama.

Felfeküdtem az ágyra, és pihenhettem egy kicsit, beszélgettem pár szót a lányokkal. De hamarosan jött a nővér, aki segített felvenni bugyit, betétet, és kimehettem pisilni.

Ezalatt az idő alatt hoztak még egy kismamát a szobába.

Őszinte leszek, én jól éreztem magam. Igaz, hogy fáradt voltam, és lelkileg megviselt a szülés, de nem volt fizikai fájdalmam, nem volt sebem, varratom.

A picit csak ebéd után hozták be, így próbáltam aludni, de nem nagyon sikerült. Folyamatosan azon kattogtam, mit kell csinálni otthon, hogy lesz kaja, hova kell majd küldeni Zsoltit, mit kell elintézni, mit kell behozni.

Vasárnapra nem akartam látogatót, de eléggé gyérül álltam mindennel, így még Zsolti beszerző körútra indult.

Hozattam be vele vizet, gyümölcslevet, rágcsát, és vetettem vele kifejezetten szülés utáni betétet. Hiába volt nálam betét, nem tűnt jónak, elég nagynak, vastagnak.

Behozattam még body-t, ha lenne fotózás, és magnéziumot, mert továbbra is fájt a farcsontom.

Napközben jött a nővér, és közölte, hogy az orvos méhösszehúzó injekciót írt elő. Nem igazán örültem neki, mert így is kellemetlen volt az összehúzódás, de ez még rátett egy lapáttal.

Vasárnap este megetettem a kicsit, és korán lefeküdtem aludni. Kellett is, mert Rebeka fél 1kor már felkelt, cicizett egy kicsit és aludt is tovább. Még egyszer kelt, hajnalban, így összességében elég jól aludtunk.

Hétfőn, kora reggel elvitték a kicsiket, majd hoztak tiszta ágyneműt, hálóinget. Az ágynemű csere alatt elmentünk vérnyomás mérésre, majd lezuhanyoztam.

A vizit és a reggeli után elég sokat kellett várni, mire visszahozták a kicsit.

A reggeli után jött a nővér beadni az injekciót, és közölte, hogy ez az utolsó. Én nagyon örültem neki, főleg, hogy a szoptatástól függetlenül is görcsöltem.

Amíg várunk a kicsire, igyekeztem Apának segíteni a gyerekek holmiját összekészíti, mert anyáék vitték őket strandra.

Miután anyáék elvitték a fiúkat, még instruáltam Zsoltit, hogy mit vegyen a boltban, és hogy menjen el a gyerekorvoshoz. Az orvos persze most van szabadságon, de szerencsére a helyettes felírta amit kell, és sikerült is kiváltani.

Délután megtalált minket a babafotós, de elég későn. Átöltöztettem Rebekát, erre persze felkelt, és éhes volt. Nem nyugodtan, kényelmesen szoptattam, mert közben látogatás is volt, nem lakott jól a kicsi, így aznap nem fotózták le.

De mivel ébren volt, így Apa is és anyáék is jobban meg tudták nézni nyitott szemmel is. De szegénykém nyűgös volt, így nem maradtak sokáig.

A délután, mivel sikerült jól beebédelnie Rebekának, sokkal nyugodtabban telt.

Az éjszaka már nehezebb volt, mint az előző, mert sokszor kelt a kicsi, és csak rövid ideig szopizott, nem lakott igazán jól. Az ágy is egyre kényelmetlenebb volt, a farcsontom is fájt. Összességében nem tudtam kényelmesen szoptatni a kicsit.

A kedd délelőtt ugyanúgy zajlott, mint előző nap: ébredés, szoptatás, a babát elvitték, ágynemű csere, vérnyomás mérés, zuhany.

Viszont még vizit előtt behívtak a vizsgálóba, ahol az orvos megnézett és mindent rendben talált, így azt mondta, a részükről el vagyok engedve. Ha a babát engedik, mehetek haza.

Persze a fél délelőtt spekulációval, tervezgetéssel telt, hogy ha tényleg engednek, akkor hogyan megyünk haza, ki vigyáz a fiúkra.

Persze, kellett egy forgatókönyv, de nagy volt a valószínűsége, hogy nem megyünk még aznap. Ez így is lett. Mi ketten, akik vasárnap szültünk, még nem mehettünk. 

Viszont mehettünk át egy másik szobába, ahol volt 3 másik kismama.

Magával a költözéssel nem volt baj, de a szobával annál több. A régi tágasabb volt, jobban el lehetett férni, volt pelenkázó. Az új szűkös volt, kisebbnek tűnt, pelenkázni is csak az ágyon tudtunk.

De ennek ellenére a pici továbbra is jól érezte magát. Meg én is úgy voltam vele, hogy ezt az egy éjszakát már kibírjuk. Mert bíztam benne, hogy másnap már mehetünk.

Az éjszakánk is kezdett alakulni, este 10kor tettem át a kiskocsiba, és utána éjjel olyan 2 körül kelt, majd utána fél 4 körül. Reggel fél 6-kor felkeltem egy másik baba sírására, hogy mielőtt elviszik fürdeni, még egyen egy kicsit.

A reggeli rutin után ismét várakoztunk, hogy hozzák a babát. Meg persze, hogy kiderüljön, hogy mehetünk haza.

A kicsiket 10 óra előtt nem sokkal hozták vissza, akkor mondták meg, hogy haza van engedve Rebeka is. Csak meg kell szoptatnom, mert viszik majd hallásvizsgálatra.

Amíg erre vártunk, mi már megkaptuk a zárójelentést. Én kicsit össze is pakoltam, de addig nem akartam nagyon rendezkedni, amíg nem vitték el a babát.

Negyed 12-kor vitték el, és fél 1-kor hozták vissza a kicsiket, akkor mondták, hogy készül a záró. Átöltöztem, a kicsit is átöltöztettem, és vártunk, hogy kész legyen a zárójelentés.

Negyed 2-kor szóltak, hogy ha megérkezett a hozzátartozó, menjünk szólni.

Ekkor szóltam Zsoltinak, és amíg odaért, megetettem Rebekát.

Kb 3/4 2-kor már meg is érkezett Apa, szinte rögtön megkaptuk a zárójelentést, és mehettünk is haza.