Fészekrakás - Második felvonás

Miután „kész lettünk” a gyerekek szobáival, következhetett a pici birodalmának kialakítása, a ruhák mosása, elpakolása. Viszont a korábbi kattogás, a fészekrakó ösztön intenzív zakatolása ekkorra már lecsendesült. Nem mondom, hogy el is múlt, de valahogy nem éreztem már azt az intenzív késztetést, hogy foglalkozzak vele.

Elkésve nem voltam - azt hiszem - mert még csak április végén jártunk, 32 hetes voltam, de a gyerekek, a háztartás mellett, főleg úgy, hogy egy reumás pingvin hatékonyabban csinálna bármit is, elég kevés időm maradt.

Szerettem volna mindent a 36. hétre (május 28) elvégezni, hiszen Rebeka pl. sietett hozzánk, nem akarok azzal szembesülni a kórházból hazajövet, amivel akkor.

Az előkészületek részét képezi, hogy a felújítás alatt úgy döntöttünk, nem válunk meg a régi szekrénytől, hanem abba kerülnek majd be a nagyobb méretű kisfiú ruhák. A kisebbek pedig - követve a hagyományokat - a kiságyba kerülnek.

Mivel máshol nem találtunk a szekrénynek helyet, így Rebeka szobájában foglal el egy sarkat, mellette pedig ott éktelenkedik dobozokban, letakarva a fiú ruha kupac.

Amikor takarítottunk, és áthordtuk Rebeka ruháit, a kiságyból is kipakoltunk mindent. Így azok közül már át is válogattam az unisex darabokat, és a kisfiú ruhákhoz tettem.

Apa pedig az egyik bevásárláskor hozott haza babás mosószert és sensitíve öblítőt, így a tárgyi feltételek is adottak voltak.

Azért persze beszereztünk pár új darabot a picinek, de nagy bevásárlást nem tartottunk. Egyrészről rengeteg ruhánk volt, másrészről az átnézés, kiválogatás után nem tudtuk, hogy miből mennyi marad, mit kell esetleg pótolni.

Első körben a nemrég vásárolt törölközőket mostam ki, és aznap még addig jutottam, hogy az overállokat, a bundazsákot, és a téli kabátokat is kimostam, és száradás után szépen betettem a szekrénybe.

A következő kör, elsősorban az időjárás, másodsorban a szennyesládám telítettsége miatt sokat váratott magára.

Addig is május 1-jén Apa „felemelte” a kiságyat, így bármikor babásíthattuk. :) Igaz nem volt még kimosva a textilpelus a pici feje alá, hiányzott még az új lepedő, nem érkezett meg a zenélő forgó, de legalább volt rácsvédő.

A 33. hét elején kellett rádöbbennem arra, hogy elbíztam magam. Azt hittem, van még bőven időm, kényelmesen, nyugodtan meg tudom csinálni mindazt, amit még kell. Nem, nem kell megijedni, nem indult be a szülés. Pusztán rádöbbentem, hogy fizikailag nem bírom, vagy nem fogom bírni. Persze, szenvedek már egy ideje, hogy "itt fáj, ott fáj", de elég jól el tudtam végezni a feladataimat. 
Viszont a hétvégén elmentem boltba, utána krumplilángost készítettem ebédre, ami gyúrással, nyújtással jár, nagyon sokat álltam a deszka előtt, ami eléggé megterhelte a lábam, csípőm, az összes csontom, ami fáj. Ezért úgy döntöttem, még ha lassan is, de ideje elkezdeni a mosást legyen bármi. 

A második kör május 11-én, hétfőn, a 33. hét közepén indult, amikor elég eltökéltséget éreztem magamban, és neki is álltam a két doboznak. Igaz már ment a mosógép egy adaggal, a mi ruháinkból. De ez nem is volt baj, így volt időm válogatni.

Viszont fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá. Szó szerint ott ültem a kupac közepén és azt se tudtam mihez kezdjek. Mivel már majdnem kimosott a mosógép, így kénytelen voltam belehúzni. Ezért úgy döntöttem, hogy a zoknikkal, sapkákkal, apróságokkal kezdek.
Átfutott az agyamon, hogy nem bonyolítom túl. Behajítom az összes, kisebb méretű body-t, tipegőt a mosógépbe egy színfogó kendő kíséretében és kimosom. Hiszen a többsége már többször is volt mosva, csak nem ereszti a színét. Viszont ezt nagyon gyorsan el is vetettem, nem lett volna túl jó ötlet. Azt szerettem volna, ha a legkisebb méret nem keveredik a 92-es mérettel, mert akkor sose végzek. Hiszen most már nem volt az, hogy van egy üres szobám vagy ágyam vagy egy sarkam ahoval szépen kupacolni tudtam volna mindent, majd folyamatában, méret szerint rendezgettem, és apránként elpakolom. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a szárítóm kapacitása is véges. És hiába volt jó idő, azért minden nem szárad meg egyik pillanatról a másikra, tehát nem moshattam ki az összes ruhát egyszerre.

Itt egyszerre kellett a hatékonyságot, a praktikumot, és a könnyű munkát összeegyeztetni. De hogyan? 

Közben kettős célom is volt a ruhákkal, egyrészről persze a mosás, elpakolás, hogy kéznél legyen minden a kicsinek. Másrészről pedig a régi, elhasználódott, foltos ruhákat ki akartam szelektálni, hiszen ezeket már kettő vagy akár három gyerek is hordta. Tényleg csak azokat akartam megtartani, amik jók és megfelelőek.

Nos, végül a praktikumról, logikáról meg hasonlókról puffogtatott magasztos elképzelések mind mentek a kukába. 

Ugyanis kiszedtem az összes ruhát a dobozokból, a nagyobb méretű (kb. 80-86-tól fölfelé) ruhadarabokat úgy, összehajtva be is száműztem a szekrénybe. Majd a maradékot szín szerint kupacokba rendeztem, és elkezdtem a mosást.

Hétfőn sikerült 2 világosabb kék, és egy fehér adagot kimosni, de már délutánra rosszabbra fordult az idő, így alig száradt a ruha, többet már nem is mostam.

Kedden következett egy sötétebb kék, egy szürke, és egy sárga/barna, valamint egy tarka adag mosása.

Így szerdára maradt a zöld, ami egy jó nagy adagot kitett. De a szárítón még így is maradt pár korábbi darab, aminek száradnia kellett.

Azért minimálisan próbáltam megkönnyíteni a munkám, mert már a teregetéskor és a leszedéskor igyekeztem kategóriánként és méret szerint rendezgetni, hogy később, a hajtogatásnál kevesebb munkám legyen.

Amíg a zöld száradt, addig is haladtam valamit. Ugyanis az ágyneműtartókat, fiókokat mind át kellett törölni, kitakarítani.

Utána azokat a kupacokat kezdtem el méret szerint pakolni, hajtogatni, amiből nem száradt már semmi, pl. a hálózsák. De így is hatalmas munka várt rám.

Csütörtökön, 34 hetesen értem el oda, hogy a ruhákat kimostam, megszáradt, és most már hajtogathatok, és rendezgethetek a fiókba, ágyneműtartóba mindent. Szóval harmadik körben kezdődhetett a hajtogatás.

Néhány kupacot, úgy mint rövidnadrág, napozó, nagyobb melegítő felsők összehajtottam, és eltettem.

Persze rá kellett jönnöm, hogy először ki kell üríteni teljesen az ágyneműtartót, vagyis össze kell rakni a kórházi csomagot. Szóval megint nem haladtam sokat.

A következő héten már igyekeztem belehúzni. 

Hagytam az ágyneműtartót, és a melegítő felsőket, ingeket, nadrágokat, pólókat pakoltam el az üres (jobb oldali) ágyneműtartóban. Így már csak a tipegők és a bodyk maradtak.

A tervem az volt, hogy a 35. hét közepére (május 23-24) bekerülnek a ruhák az ágyneműtartóba, és ebből adódóan összekészítem a kórházi csomagot. 

A negyedik körben az elpakolás, rendezgetés és a kórházi csomag összerakása következett.

A hét folyamán, apránként méret szerint sorba rendeztem a ruhákat, és lassacskán összehajtogattam őket. A kupacokat egyenlőre csak a kiságy egyik végébe gyűjtöttem össze. Ott vártak a hétvégéig.

Az ágyneműtartó tartalmát - A gyerekek segítségével - a kiságyba halmoztam, és a babaruhákat eltettem végre. De elég gyérnek tűnt a mennyiség, így rendeltünk még pár kisebb méretű body-t és tipegőt.

Nem hittem, hogy tudom tartani magam a tervemhez, de vasárnap este 6ra kész lettem.

Kész lett a kórházi csomag is, a kisebb a szülőszobára, a nagyobb az osztályra. Még a pici hazahozós szettje - ami a rendeléssel jön - és a víz+ennivaló hiányzik.

Mosás szempontjából a végére maradt a rácsvédő, lepedők, textilpelusok, és a szoptatós párna kimosása. Ehhez viszont mindenképpen meg kellett várnom az igazán tartós jó időt, hiszen a szoptatós párna nagyon vastag, és tényleg meg kellett, hogy száradjon, a textilpelusokat pedig a napsütés is fertőtleníti. De erre, a május végi változékony időjárás miatt (és mert még nem volt lepedő), várni kellett.

Mivel időközben megérkezett a zenélő forgó, így azt kimostam a rácsvédővel együtt.

Emellett kaptunk pár ruhát, és megérkezett a rendelés is, így 35+6 hetesen még mostam pár kisebb adagot. Ezt persze megint pakolhattam a többi, már méret szerint válogatott ruha közé. Ördögi kör. 

Elértem a 36. hetet (május 28), és nem pihenhettem meg és dőlhettem hátra, hogy igen, kész vagyok.

36+1 hetesen hajtogattam össze, és rendeztem a többi közé a megszáradt ruhákat, illetve raktam be a csomagba a pici hazahozós szettjét is.

Mivel a május végi időjárás továbbra sem akart napsütésessé válni, ezért elkezdtem az ötödik kört. 

A hajtogatás napján, pénteken kimostam a szoptatós párnát, és a lakásban szárítottam napokig.

Majd másnap a matrac alá bekerült a légzésfigyelő. Mivel ehhez mozgatni kellett a matracot, így levettem róla a lepedőt is. Így jött a szikra, hogy a régi, szanálásra váró lepedőket azért a biztonság kedvéért kimosom, legalább ennyi legyen, ha hamarabb indul a buli. 

De a pünkösdi hosszú hétvégén (május 31), végre sikerül megfelelő új lepedőt találni, amit meg is rendeltünk.

Végül, mint hatodik kör került sorra maga a kiságy.

Épp 37 hetesen (június 4) megérkeztek a lepedők, amiket aznap kimostam. A textilpelusokat épp előző nap mostam ki, mert pont jó idő volt, sütött a nap. 

Amíg mosott a mosógép, szépen összehajtogattam a textilpelusokat és eltettem.
Egy lepedőt pedig száradás után feltettem a matracra, az ágyrácsra végre felkerült a rácsvédő, valamint zárásként a zenélő forgót is összeraktam.

Így kialakult végre - 37+1. hétre (június 5.) - egy hét késéssel a pici birodalma, ami már csak a kis tulajdonosát várta.